A kínai alveolopalatális /ɕ/ és magyar dentialveoláris /s/ ejtését összehasonlításakor nem találtam eltérést a kínai /ɕ/ és magyar /s/ egyik kontextusú megvalósulása között sem, sem a kezdő, sem a haladó nyelvtanulók esetében. Tehát a H4/c hipotézis alapvetően megerősítést nyert, hiszen nem találtam eltérést az alveolopalatális /ɕ/ és az /i/-kontextusú magyar dentialveoláris /s/ között. Ezzel szemben viszont – mivel a kontextusoknak nem volt statisztikailag megerősített hatása – ebből nem következtethetünk egyértelműen arra, hogy a kínai és magyar ejtésben eltérő kontextusok jelentek volna meg. Tendenciák szintjén a mérések arra mutatnak, hogy a /ɕ/ palatalizációja mindkét csoport esetében a /sjaː/ magyar hangsorban megvalósuló palatalizációt közelítette meg a legjobban, azaz a /ɕ/ esetében is még a szibiláns időtartama alatt létrejött a magyar /s/ szibiláns /jaː/-kontextusú megvalósulására jellemző palatalizáció. A két magyar anyanyelvű csoport között a kínai szegmentumok képzésében látottakhoz hasonló tendenciaszintű eltérés volt megfigyelhető: a kezdők ejtésében a magyar /sjaː/-nál is kevésbé palatalizálódott a szibiláns, ezzel jobban megközelítve a natív ejtést. Viszont a haladó nyelvtanulók ejtésében a kínai /ɕ/ megközelítőleg inkább a magyar /sjaː/ és /siaː/ hangsorokra jellemző palatalizációt mutatott, ezért várakozásainktól eltérően a haladók a kezdőkhöz viszonyítva jobban eltértek a natív ejtéstől. Vagyis ezek alapján az eredmények alapján nem tekinthetjük statisztikai szempontból megerősítettnek azt a hipotézist, amely szerint a magyar anyanyelvű kínaiul tanuló nyelvtanulók ejtésében az ortográfia hatására a natív beszélőkétől eltérő kontextus jelenik meg (azaz míg a natív beszélők esetében egy /j/, addig a nyelvtanulók esetében ortográfiai hatásra egy /i/), azonban a vokalikus környezet tulajdonságait mindenképpen érdemes további vizsgálatoknak alávetni.

Összegezve a vizsgálat eredményei megerősítik, hogy a /j/ és az /i/ környezetek eltérő mértékben palatalizálják a magyar szibilánsokat, valamint azt is, hogy a kínai alveolopalatális /ɕ/ produkciója nem okoz problémát a kínaiul tanuló magyar anyanyelvűek számára, habár a szibiláns kontextusa tendenciák szintjén a két nyelvtanuló csoportban eltérő mértékű palatalizációra, azaz különböző követő vokalikus kontextusokra is enged következtetni. A haladó nyelvtanulók esetében a natív beszélőknél jelentősebb palatalizáció volt megfigyelhető, és ez a jelenség feltételezhetően a /ɕa/ [ɕja] xia szótag ortográfiai megjelenítésének tulajdonítható, és az /i/ palatalizáló hatásának, amely a kínai ejtésben megjelenő /j/-hez viszonyítva jelentősebb hatást fejt ki a szibiláns megvalósulására. Ezen állítás vizsgálatát, vagyis az ortográfia vokalikus szakaszokra kifejtett hatásával kapcsolatos elemzést a következő, 6.1. fejezetben mutatom be.