1.2.3. A vokalikus szegmentumok produkciója

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Habár a gégében hangszalagrezgésből előálló zöngét illetően eddig csak az alapfrekvenciáját említettük, azonban a zönge összetett rezgés lévén az alapfrekvencia egész számú többszöröseként felharmonikusok is megjelennek az akusztikai jelben (Ladefoged 1996, Markó 2017). Hasonlóképpen a toldalékcső is gerjeszthető, tehát vannak sajátfrekvenciái, azaz alapfrekvenciája és felharmonikusai. Más szavakkal megfogalmazva, a toldalékcső alaki és méretbeli tulajdonságai révén egy rezonátorként működik, így a hangszalagrezgésből előálló összetett kváziperiodikus rezgést megszűri, azaz felerősít és gyengít bizonyos frekvenciájú összetevőket (felharmonikusokat) (Fant 1960). A toldalékcső gerjesztésekor az általa felerősített frekvenciákat, energiacsúcsokat (illetve az ezeket kialakító üregi sajátfrekvenciákat) formánsoknak nevezzük (Fitch–Giedd 1999). Tehát a hangszalagrezgésből előálló zönge és a toldalékcső sajátfrekvenciái együttesen alakítják ki a beszédprodukcióban megjelenő akusztikai jelet. A beszédhangképzésben a hangszalagrezgés (hangforrás) és a toldalékcső szűrőfunkciójának interakcióját a forrás-szűrő modellel szokás leírni (Fant 1960). Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a toldalékcső eltérő alaki beállításaival eltérő hangszínű (tehát eltérő akusztikai minőségű) beszédhangokat tudunk létrehozni. Tehát a vokalikus szegmentumokat formánsos akusztikai szerkezet jellemzi (Ladefoged 1975), valamint – mint azt említettem – magánhangzók és az approximánsok közötti különbség úgy ragadható meg, hogy az approximánsok képzésekor a toldalékcső elkeskenyedése (szűkülete) a magánhangzókhoz viszonyítva jelentősebb (de az approximánsokban sem olyan mértékű, hogy a hatására az obstruensekre jellemző turbulens zörej jöjjön létre) (Trask 1996).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A beszédképzés és a toldalékcső sajátfrekvenciáinak leírásáról több modell is született, ilyen modellek a perturbációs elmélet és a beszédképzés gerjesztett csőmodellje (vö. Johnson 2012, Deme 2016). Ezen modellek alapján a magánhangzók és approximánsok produkcióját egy olyan akusztikus csőrendszer segítségével tudjuk modellezni, amelyben a nyelv által okozott szűkület a toldalékcsövet két nagyobb üregre bontja. Az ezáltal létrejövő hátulsó üreg a gégéhez, míg az elülső üreg a fogakhoz és az ajkakhoz áll közelebb.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A perturbációs elméletben (Chiba–Kajiyama 1941) a toldalékcső egy egyenes, minden részén azonos keresztmetszetű csőként van modellezve, és az elmélet szerint annak függvényében, hogy a csőben hol képzünk szűkületet (azaz hol csökkentjük a keresztmetszetét), következtetni lehet arra, hogy a cső mely sajátfrekvenciái erősödnek és gyengülnek (Kent–Read 2001). A toldalékcsövet – a perturbációs és az akusztikai csőmodellben is – alapvetően egy egyik oldalán zárt csővel szokás modellezni, amely csőnek a zárt vége a hangszalagoknál, a nyílt vége pedig az ajkaknál (vagy az orrnyílásnál) helyezkedik el. Ebben a csőben a részecskék a hangszalagvibráció hatására kibillennek az egyensúlyi állapotukból, és mint azt fentebb említettem, ezáltal sűrűsödési és ritkulási csomópontok keletkeznek a toldalékcsőben. Az állóhullám sűrűsödési és ritkulási csomópontjai között a nyomás és a részecskék elmozdulási sebessége folyamatosan változik. Abban az esetben, ha adott részecske mozgása akadályozva van a többi részecske összesűrűsödése miatt (és a nyomás értéke maximális), akkor a részecske sebessége a minimumra csökken. Ugyanakkor adott részecske a ritkulási fázisban szabadabban mozoghat, így a sebessége maximumra növekedhet (és ebben az esetben a nyomás értéke nulla). Ez azt jelenti, hogy az elmozdulásisebesség-hullám és a nyomáshullám fáziskülönbsége 90 fokos, tehát ha a nyomás értéke minimális, akkor a részecskék elmozdulásának sebessége maximális. Ezt az összefüggést a 2. ábra mutatja be.
 
2. ábra: A részecskék elmozdulási és nyomáshullámának egymáshoz való viszonya, ahol a részecskék elmozdulását a fekete, míg a nyomásváltozást a piros hullám mutatja be
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A toldalékcsőhöz hasonló, egyik oldalán zárt csövek gerjesztése esetében a cső zárt oldalán jelenik meg a részecskék elmozdulási sebességének zérusa, azaz ezen a ponton az egységnyi idő alatt áthaladó részecskék száma és a sebességük is minimális (tehát itt a hullám amplitúdója nulla, a nyomás pedig maximális, hiszen innen indul a kváziperiodikus nyomásingadozás). Ezzel szemben a cső nyitott végénél a részecskék elmozdulási sebessége maximális (tehát ebben az esetben az elmozdulási sebességgörbe amplitúdója is maximális, valamint a nyomáskiegyenlítődésből fakadóan a nyomáshullámnak csomóponti pozíciója helyezkedik el itt).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tehát ebből kiindulva a toldalékcsőhöz hasonló, egyik oldalán zárt csövet csak olyan frekvenciák gerjeszthetik, amelyek megfelelnek azon kívánalomnak, hogy a cső nyílt végén a részecskék elmozdulási sebessége a maximális legyen, tehát a hullám maximális amplitúdójú pozíciója foglaljon helyet. Ebből fakadóan az egyik oldalukon zárt, a másik oldalukon nyitott csövek mindig páratlan számú felharmonikusokkal rendelkeznek, valamint az alapfrekvenciájuk (tehát a legalacsonyabb frekvenciájú összetevőjük) mindig ¼ λ hullámhosszal valósul meg. Ezért a toldalékcső felharmonikusait az ¼ λ páratlan számú többszöröseiként határozhatjuk meg: ¾ λ, 5/4 λ, stb. Ha egy átlagos férfi toldalékcsövét tekintjük, amelynek hossza 17 cm, akkor tudjuk, hogy az első felharmonikus (formáns) hullámhossza négyszerese a toldalékcső hosszának (4 × 0,17 m), tehát 0,68 méter. Az is általános összefüggésnek tekinthető, hogy a frekvencia értékét a hangsebesség és a hullámhossz hányadosaként kapjuk meg (f = c/λ). Így tehát ha kiszámoljuk a 17 cm-es toldalékcső legalacsonyabb frekvenciáját (f = 340 m/s / 0,68 m = 500 1/s), akkor 500 Hz-et kapunk (Ladefoged 1996: 122). Ezek alapján tehát azt mondhatjuk, hogy elméleti síkon egy semleges, nyugalmi állapotban lévő, /ə/ svá beszédhangra jellemző beállítású toldalékcsőmodell legalacsonyabb sajátfrekvenciája (első formánsa, F1) 500 Hz, és ennek páratlan számú többszörösei a toldalékcső további formánsai, tehát a második formánsfrekvencia (F2) az F1 értékének háromszorosaként 1500 Hz, a harmadik formánsfrekvencia (F3) az F1-érték ötszöröseként 2500 Hz stb. A toldalékcső sajátfrekvenciáinak állóhullámait, azaz formánsfrekvenciáit a 3. ábra mutatja be.
 
3. ábra: A toldalékcső sajátfrekvenciáinak (formánsainak) hullámhosszai
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mint fentebb említettem, a formánsfrekvenciák értéke a toldalékcsőben megjelenő szűkület pozíciójának függvényében változik, ami a Chiba- és Kajiyama-féle (1941) perturbációs elmélet szerint azt jelenti, hogy ha a toldalékcsőmodellben olyan helyen csökkentjük a cső keresztmetszetét, ahol adott formáns sebességhullámának maximum amplitúdójú pozíciója van (azaz a részecskék elmozdulása a leggyorsabb, azaz a részecskék legnagyobb mozgási energiával rendelkeznek), akkor – mivel a részecskék mozgása akadályozva van – a formánsfrekvencia értéke csökken. Ezzel szemben, ha olyan pozícióban képzünk akadályt, ahol a részecskék minimális mozgási energiával rendelkeznek, akkor a formánsfrekvencia értéke növekszik. Ezekből az összefüggésekből – és a 4. ábrát figyelembe véve – többek között a következő artikulációs beállításból fakadó akusztikai jegyekre következtethetünk: mivel minden formánsfrekvencia esetében a szájnyílásnál maximum amplitúdójú pozíció jelenik meg, az ajakkerekítés okozta szűkület az összes formánsértéket csökkenti. Illetve dorzális magánhangzók esetében a palatális (kemény szájpadi) szűkület esetében a második formánsfrekvencia (F2) értéke relatíve magas, míg veláris-faringális (lágyszájpadi-garati) szűkület esetében az F2 értéke viszonylag alacsony frekvenciával realizálódik (Kent–Reed 2001).
 
4. ábra: A formánsfrekvenciák (F1, F2, F3, F4) állóhullámai a toldalékcsőben, ahol a Vx jelöli a részecskék maximum sebességgel rendelkező pozícióját
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Stevens-féle akusztikai csőmodellben (2000) a magánhangzók képzésekor létrejövő szűkület is két nagy üregre bontja a toldalékcsövet, azonban ebben az esetben e két üreg keresztmetszete eltérő lehet, és az összecsatlakoztatott csövek „végei” is lehetnek zártak és nyitottak. Emellett a két üreges akusztikai rendszert például egy ajakkerekítéses beszédhang esetén további szűkülettel és üregekkel is ki lehet egészíteni (Stevens 2000). Stevens leírása szerint a toldalékcsőben megjelenő üregek akusztikailag össze vannak kapcsolva, tehát ezekben az esetekben a toldalékcső rezonanciáját alapvetően a két üreg külön-külön számított rezonanciájának kombinációjával, összességével lehet leírni (valamint emellett bizonyos mértékű perturbáció is megjelenik a szűkületből fakadóan). Stevens akusztikai modellje a kvantális elmélethez kapcsolódik és elsősorban az úgynevezett kvantális magánhangzókra helyezi a hangsúlyt, azaz az /i/, /u/ és /ɑ/ magánhangzókra (Stevens 1989).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Általános jellegű megfigyelés, hogy a beszédhangok úgy jelennek meg az adott nyelv beszédhangkészletében, hogy azok lehetőség szerint a leginkább megkülönböztethetők legyenek egymástól, mégis a beszélő szempontjából relatíve kis artikulációs erőfeszítést igényeljenek. Stevens (1989) kvantális elmélete szerint az akusztikum és az artikuláció között nemlineáris kapcsolat figyelhető meg, miszerint vannak olyan artikulációs régiók, ahol az adott paraméter (pl. a szűkület mögötti üreg hossza) megváltoztatása relatíve kis hatással van az artikulációs jel minőségére; azonban ezzel szemben más régiók esetében a kisebb artikulációs variabilitás is jelentősen befolyásolja az akusztikai szerkezetet. Ebből következően Stevens kvantális elmélete szerint a nyelvek a stabil régiókban igyekeznek beszédhangkontrasztot kialakítani, azaz azokban a pozíciókban, ahol az artikulációs variabilitás kevésbé eredményez jelentős változást az akusztikumban, és ezen kritériumhoz igazodva a nyelvek előnyben részesítik az /ɑ/, /i/ és /u/ kvantális magánhangzókat (vö. Diehl 1989). A kötet szempontjából azonban a kvantális elmélet részletes bemutatása, valamint ehhez kapcsolódóan a magánhangzók feltételezett „stabilitása” nem releváns, ezért ebben az alfejezetben kizárólag a kvantális magánhangzók akusztikai modelljeit tekintem át.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A felső nyelvállású palatális /i/ magánhangzó esetében a toldalékcső elülső részében keletkezik szűkület a nyelvtesti (dorzális) régió és a kemény szájpad között. Ebből fakadóan az /i/ magánhangzó modelljében a hátulsó, szűkület mögötti üreg keresztmetszete és hossza relatíve nagy az elülső üreghez képest, valamint a két üreg egy hosszabb szűk keresztmetszetű csővel csatlakozik egymáshoz. Ezzel szemben az /u/ magánhangzó hátulképzett ajakkerekítéses beszédhang lévén olyan csőmodellel rendelkezik, amelyben két szűkület is található: egy szűkület a relatíve rövid hátulsó üreget és a hosszabb elülső üreget köti össze, egy másik szűkület pedig az ajakkerekítésből fakadóan az elülső üreg másik végén jelenik meg. Az /ɑ/ magánhangzó esetében – alsó nyelvállású hátul képzett beszédhang lévén – a hátulsó, relatíve kis keresztmetszetű üreg egy nagy keresztmetszetű üregbe csatlakozik. Az /i/, /u/ és /ɑ/ beszédhangok esetében a nyelv állását a szájüregben és a kapcsolódó akusztikai csőmodelleket az 5. ábra mutatja be.
 
5. ábra: Az /i/, /u/ és /ɑ/ magánhangzók nyelvpozíciója a szájüregben (balra) és akusztikai modelljei (jobbra), ahol az A1 a hátulsó üreg keresztmetszetét, az A2 az elülső üreg keresztmetszetét, az Ac a szűkület keresztmetszetét, az lc a szűkület hosszát, az l1 a hátulsó üreg hosszát, az l2 az elülső üreg hosszát és az Am az ajakkerekítési szűkület keresztmetszetét jelöli
(Stevens 1989: 11, 13, 14 nyomán)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha a 6. ábrán megfigyeljük ezen akusztikai modellek nomogramjait (azaz diagramokat, amelyekben az értékek változása két folytonos változó függvényében történik), akkor a következő megállapításokat tehetjük. A 6. ábrán a nomogramok azt mutatják be, hogy a hátulsó üreg hosszának manipulációjával hogyan változnak a formánsfrekvenciák értékei, vagyis az ábrákon az x-tengely mentén haladva nő a hátulsó üreg hossza, tehát ezáltal kerül egyre előrébb a szűkület egy 16 cm-es toldalékcsőben. Az /i/ beszédhang esetében a hátulsó üregnek legalább 6 cm hosszúnak kell lennie, az /u/ esetében a hátulsó üreg hossza valahol 2 cm és 6 cm között helyezkedik el, valamint az /ɑ/ esetében megközelítőleg 4 cm (Stevens 1989: 12, 13, 17).
 
6. ábra: Az /i/ (balra), az /u/ (középen) és az /ɑ/ (jobbra) magánhangzók nomogramjai, ahol a hátulsó üreg hosszának manipulálásának függvényében van megjelenítve a formánsfrekvenciák (F1, F2, F3, F4) változása
(Stevens 1989: 12, 13, 17. nyomán)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az /i/ esetében azt láthatjuk, hogy a hátulsó üreg megadott hosszára relatíve alacsony F1, magas F2 és F2-t megközelítő F3-értéket kapunk. Az /u/ esetében megadott intervallumban mindhárom formánsfrekvencia relatíve alacsony értékkel valósul meg, illetve az /ɑ/ esetében a modell predikciója szerint az F1-értéke relatíve alacsony (habár ebben az esetben pl. egy alsó nyelvállású /ɑ/ esetében magasabbat várnánk), az F2 mediális; az F3 pedig relatíve magas értékkel realizálódik. E nomogramok elsődleges célja annak a jelenségnek a bemutatása, hogy habár e három beszédhang eltérő akusztikai modellel írható le, az akusztikai szerkezetben mégis fellelhető a Chiba- és Kajiyama-féle (1941) perturbációs elmélet predikciója, hiszen ebben az esetben is láthatjuk azt, hogy például az F1 maximumértéke mindhárom magánhangzó esetében a szűkület előrébb mozdulásával csökken, valamint az F2 frekvenciaértéke az elölképzettség függvényében változik, tehát a palatális /i/ magánhangzó esetében kifejezetten magas, míg az /u/ esetében jelentősen alacsonyabb. Továbbá az F2-értékének változását a 6. ábra nomogramjain szemlélve azt mondhatjuk, hogy az F2 mindhárom magánhangzó esetében kizárólag egyetlen pozitív kitérési ponttal rendelkezik, ami abból ered, hogy a szájüregben az F2 állóhullámának mindössze egyetlen csomóponti pozíciója jelenik meg. Hasonlóképpen az F3 esetében két maximális kitérési pontot láthatunk a hátulsó üreg növekedésének függvényében, hiszen ebben az esetben már az F3 állóhullámának két csomóponti pozíciójára számíthatunk. Azonban fontos megjegyezni, hogy mint fentebb említettem a Stevens-féle (1989) modellek esetében a rendszer egyes részei akusztikailag össze vannak kapcsolva, és hatással vannak egymásra, ezért e modell alapján csak közelítő megállapítások tehetők a toldalékcső alakjának és a formánsfrekvenciák értékének összefüggéseiről (Stevens 2000). Ennek ellenére összefoglalva az általános jellegű összefüggéseket, a következő megállapításokat tehetjük az artikulációs beállítás és az akusztikai szerkezet kapcsolatára vonatkozóan.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az első formáns (F1) értéke a magánhangzók képzésekor a nyelvemelkedés fokával (azaz a nyelv függőleges irányú helyzetével a szájüregben) és/vagy az állkapocsnyitás fokával áll összefüggésben. A magasabb nyelvállás/kisebb állkapocsnyitásszög alacsonyabb F1 értéket indulkálhat. Hasonlóképpen, ha jobban nyílik az állkapocs és/vagy alacsonyabb a nyelvállás a beszédhang képzésekor, akkor magasabb F1 érték várható. Félmagánhangzók, azaz siklóhangok és approximánsok esetében azonban az F1 frekvenciaértékét befolyásolja a szűkület helyzete is a toldalékcsőben, valamint a szűkület hossza és keresztmetszete is. Minél előrébb helyezkedik el a szűkület a szájüregben, illetve minél hosszabb és minél kisebb a keresztmetszete, annál alacsonyabb az F1 értéke (Stevens 2000: 515, 533). Mint láthattuk, a dorzális beszédhangok esetében a második formáns (F2) a hátulsó, garat felőli üreg nagyságával áll egyenes arányosságban úgy, hogy a hátulsó üreg méretének növekedése magasabb F2 frekvenciaértéket idézhet elő. Más szóval az F2 értékének változását elsősorban a nyelvnek a szájüregen belüli vízszintes irányú pozíciója befolyásolja. A harmadik formáns (F3) frekvenciaértéke az elülső, ajkakhoz közeli üreg nagyságával korrelál, illetve ezt a formánsértéket elsősorban az ajakkerekítéssel szokás összefüggésbe hozni. Egyfelől az elülső üreg méretének növelésével csökken az F3 értéke, másfelől az ajakkerekítés hosszítja az elülső üreget, ezáltal alacsonyabb F3-értéket eredményez. A toldalékcső hosszítása azonban nem csak az F3 értékében okoz frekvenciacsökkenést, hanem mind az F2, mind az F1 értékekben is, hiszen az ajakkerekítés által a szűkület viszonylagosan hátrébb kerül a toldalékcsőben (Stevens 2000). Az ajakkerekítéshez hasonlóan csökkenti az F3 értékét egy szublingvális (azaz nyelv alatti) üreg megjelenése is (Stevens 2000, Toda et al. 2010). A szublingvális üreg egy olyan addicionális üreg a rezonátorrendszerben, amit alulról a szájfenék, felülről pedig a nyelv határol (Zhang et al. 2005: 893).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezek alapján az összefüggések alapján a magánhangzók akusztikai és közvetetten artikulációs tulajdonságait az F1 és az F2 által meghatározott magánhangzótérben szokás megjeleníteni. Az F1–F2 magánhangzótér tehát a magánhangzókat a nyelvállás foka, valamint az elölképzettségük mértéke szerint jeleníti meg, és e kétdimenziós „térkép” az magánhangzó-észlelés szempontjából is alapvetőnek tekinthető (vö. Hollien et al. 2000, Gósy 1987). A magyar magánhangzók elhelyezkedését az F1–F2 térben a 7. ábra mutatja be.
 
7. ábra: A magyar magánhangzók elhelyezkedése az F1–F2 által meghatározott magánhangzótérben, ahol az elölképzett (palatális) magánhangzók balra, a hátulképzett (veláris) magánhangzók jobbra helyezkednek el
(Bolla 1995: 211. nyomán)
 
1 Az ábra animált, mozgóképes verzóját lásd Russel (2020) nyomán a következő linken: https://www.acs.psu.edu/drussell/demos/standingwaves/standingwaves.html)
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave