Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Chicago
APA
A monográfia központjában az idegennyelv-elsajátítás és az akcentus vizsgálata állt kínaiul tanuló magyar anyanyelvűek esetében. A mandarin kínai nyelv népszerűsége és széles körű elterjedése szolgáltatott motivációt ezen kötet létrejöttéhez, valamint a kínaiul tanuló magyar anyanyelvűek produkciójának akusztikai vizsgálatához. A monográfiában olyan kínai beszédhangcsoportok ejtését elemeztem, amelyek vagy képzési tulajdonságaikban térnek el a magyar nyelvi megfelelőiktől, vagy egyáltalán nem rendelkeznek magyar nyelvi megfelelővel. Minden esetben azt feltételeztem, hogy a nyelvtanulók produkciójában anyanyelvi hatás fedezhető fel, és ezért az ejtésük eltérést mutat a natív kínai beszélők produkciójától. Az akusztikai elemzésben a beszéd szegmentális szintjét érintően három beszédhangcsoportot vizsgáltam, és hat különböző kísérlet eredményeit mutattam be. Az obstruensek közül összehasonlítottam a kínai és magyar orális explozívapárok ejtését, valamint vizsgáltam a nyelvi módok L1 és L2 zárhangok megvalósulására gyakorolt hatását is. Az obstruensek közül a kínai szibiláns frikatívák ejtését is két kísérlet keretein belül elemeztem: egy elővizsgálatnak tekinthető első kísérletben a magyar nyelvi megfelelővel rendelkező dentális /s/ és kváziretroflex posztalveoláris /ʂ/ beszédhangok ejtésére összpontosítottam, illetve a második szibiláns frikatívákat vizsgáló kísérletben ezeket a beszédhangokat a magyar nyelvi megfelelőikkel is összehasonlítottam, valamint az elemzést az alveolopalatális /ɕ/ produkciójára is kiterjesztettem. A vizsgált beszédhangok harmadik nagy csoportján, azaz a vokalikus szegmentum(sor)ok ejtésén belül először a kínai /ɕ/ és magyar szibilánsokat követő kínai /a/ és magyar /aː/, /jaː/, /iaː/ és /ijaː/ hangsorok ejtését vetettem össze. Továbbá, a vokalikus szegmentumok közül még külön akusztikai vizsgálatban elemeztem az illabiális veláris [ɤ] magánhangzó, az alveoláris [ɹ] approximáns, valamint a posztalveoláris [ɻ] approximáns ejtését, abból következően, hogy e beszédhangok képzési jegyeinek kombinációja egyáltalán nem jelenik meg a magyar nyelvben. A monográfia utolsó fejezete a szupraszegmentális szinthez kapcsolódott: ebben az akusztikai vizsgálatban emelkedő és ereszkedő kínai lexikai tónusok és magyar intonációs dallamkontúrok ejtését vetettem össze kínai és magyar anyanyelvi beszélők produkciójában. A vizsgálat alapjait egy magyarországi kínai oktatásban alkalmazott módszertan adta, ami a vizsgált kínai és magyar dallamok azonosságát feltételezi. Az akusztikai vizsgálat e módszertanok empirikus vizsgálatát tűzte ki célul. Ebben a fejezetben az elvégzett kísérletek eredményei alapján röviden összegzem az értekezés eredményeit, vagyis a hipotézisek tesztelését. Továbbá az összegzés végén igyekszem egy átfogó képet alkotni arról, hogy az értekezés eredményei megerősítették-e a kötet alapjául szolgáló SLM és SLM-r célnyelv-elsajátítási modellek beszédhang-elsajátításra, valamint nyelvi tapasztalatra vonatkozó predikcióit, amelyekre az értekezés hipotézisei alapultak. Ezen predikciókra vonatkoztatott reflexiómat a kapott eredmények sorravétele után, az összefoglalás legvégén mutatom be.