Ahogy ezt már a jelen fejezet kezdetén bemutattuk, a populáris irodalom számos jellemzővel írható le. A továbbiakban ezek közül kettőre fogunk összpontosítani: a hősközpontúságra és a műfajközpontúságra. Az első (vagyis a hősközpontúság) arra vonatkozik, hogy a populáris kultúra szerves részét hősies figurák, azaz rendkívüli képességekkel és szerethető személyiséggel rendelkező szereplők képezik, az emberi ideálok megtestesítői, akikért rajonganak az olvasók. Az elemzett műben ezt a szerepet Petra, egy fiatal, művelt, tehetséges és csinos szlovákiai magyar származású bécsi lakos játssza, akinek az élete első látásra viszonylag nyugodt és problémamentes. Jól fizető állást tölt be egy művészeti galériában, amelybe közvetlenül a bécsi egyetemen folytatott művészettörténeti tanulmányait követően került.

Kezdetben tehát a főszereplő kreációja hasonlít arra, amit a chick-lit típusú művekből ismerünk.4 Az úgynevezett chick-lit irodalom – amelynek magyar megfelelője a szingliregény – főszereplője egy húszas-harmincas évei körül járó egyedülálló nő, aki fordulóponthoz érkezik az életében, és akinek egyetlen „komoly” gondja a megfelelő partner hiánya. Petra nem keresi a szerelmet, de mint tipikus chick-lites szereplő, változtatni szeretne az életén és „be akarja teljesíteni az álmait”. Az ő esetében ez egy afrikai, pontosabban tanzániai utazást jelent, amelynek során a főnöke megbízásából afrikai kézműves termékeket vásárol.

A könyv első két fejezete Darban es Salaamban játszódik, amely egy egyszerű bináris oppozíció alapján állítódik szembe Pozsonnyal, Petra szülővárosával. Így az európai város a főszereplő szemében a nyugati civilizáció szimbólumaként reprezentálódik (annak minden előnyével és hátrányával együtt), míg az afrikai – az általános posztkoloniális gondolkodást követve – egyrészt vad, veszélyes és piszkos, másrészt pedig színes és egzotikus helyként jelenik meg. A Szlovákul szeretni nem törekszik tehát Afrika problematizálására, a témával kapcsolatos megjegyzések többnyire felszínesek, és az Afrikáról mint „fekete kontinensről” alkotott sztereotip eurocentrikus képhez állnak a legközelebb:

Szintén sztereotipikusan ábrázolja a regény azokat az európaiakat, akikkel Petra afrikai tartózkodása során találkozik. A két haditudósító, az olasz Francesca és a német Heinrik ugyanis a saját nemzeteik sztereotipikus képviselői. Ez különösen Francesca megformálásában mutatkozik meg, aki tipikus olasz módjára hangosan viselkedik, egyfolytában veszekszik a párjával, és állandóan késik. Később a regényben találkozunk még egy Feri nevű karakterrel is, a szlovákiai magyarok egyik jellegzetes típusával, aki nem túl okos, de a családja és a hazája iránt elkötelezett „jó fiú”, a DAC csapatának hűséges szurkolója, illetve Petra főnökével, Daniellel, egy gonosz és kegyetlen műgyűjtővel, aki miatt Petra bűncselekménybe keveredik.

A témával foglalkozó szakirodalom rámutat, hogy a szereplők ilyetén megalkotottsága jellemző a populáris irodalomra, amennyiben általában egydimenziós és pszichológiailag nem túl összetett karakterekkel találkozunk.7 Ahogy Benyovszky Krisztián írja, a szereplők megteremtésének ezt a módját azonban nem a populáris irodalom gyengeségének kell tekinteni, hanem annak szerves részének. Azáltal, hogy a szereplők némileg redukált formát vesznek fel, képesek betölteni azt a funkciót, amiért létrehozták őket: szimbolizálni, megtestesíteni, ábrázolni a szerző által választott eszményeket, jellemzőket.8 A Szlovákul szeretni című regény esetében az az eszmény, amelynek bemutatását megcélozza a szerző, a transzkulturalitás. A regény szinte minden szereplője transzkulturális potenciált hordoz: vagy transzkulturális identitással rendelkezik, vagy ilyen helyzetekbe kerül, vagy mindkettő jellemző rá. Ebből a szempontból észrevehető, hogy a szereplők általában két, egymást több helyen átszövő szál valamelyikébe sorolhatók: az afrikaiba vagy a szlovákiai magyarba. Az afrikaiba a már említett két haditudósítón kívül Sali, Petra szerelme tartozik még, egy fekete bőrű férfi, aki Európában nőtt fel; a szlovákiai magyarba pedig a korábban már említett Feri, valamint Petra családjának összes tagja: a nővére, Erika, a szülei, Vali néni, továbbá a rokona, Szabolcs. Rajtuk kívül a regényben még két olyan karakter szerepel, akik összekötik a két szálat: az egyik Paul, szlovákiai magyar migránsok gyereke, a Svájcban élő férfi, aki azért utazik el Tanzániába, hogy biciklivel körbejárja a Kilimandzsárót. A másik pedig maga a főszereplő, Petra, aki több helyhez kötődik, ezért szupertranszkulturális karakternek tekinthető: szlovákiai magyar származású, Pozsonyban született, Bécsben járt egyetemre, Tanzániába utazik.

Az említett szereplők számára a transzkulturalitás nem csupán egy tulajdonság vagy adottság, hanem egy probléma, egy helyzet is, amellyel meg kell küzdeniük. Ugyanis kisebb vagy nagyobb mértékben szinte mindegyiküket végigkíséri a kirekesztés, a marginalizáció és a másság. Mindannyian olyan problémákkal szembesülnek, mint a diszkrimináció, az elidegenedés, a hovatartozás és a stabilitás hiánya, a „nem-otthonlét”. Erre jó példa Petra esete, aki már nyelvi szinten is a kirekesztettek közé sorolható. Az osztrákok szerint nem beszél elég jól németül, a szlovákok számára túl gyenge a szlovákja, a magyarok pedig túl erősnek találják az akcentusát. Ezért inkább az angolt részesíti előnyben, amikor Pozsonyban bevásárolni megy, sőt akkor is, amikor a hozzá hasonlóan szlovákiai magyar származású Paullal beszél. A Másik pozícióját egyébként Petra életének szinte minden területén és szakaszában elfoglalja: szlovákiai magyarként Pozsonyban nőtt fel, a bécsi egyetemen diplomázott, egy bécsi galériában dolgozik, és Afrikába utazik. Sőt, még a Szlovákiába való visszatérése után is azzal az érzéssel küszködik, hogy nincs a helyén:

A fentiekben ismertetett karakterépítés módszere mellett a populáris irodalom másik jellemző vonása a műfajközpontúság, amely a közönség és a szerző nézőpontját egyaránt érinti. Először is az az elképzelés, hogy a közönség számára könnyen azonosítható legyen a műfaj, lehetővé teszi, hogy az olvasó megfogalmazza a művel szembeni elvárásait. Másodszor ez arra is utal, hogy egy populáris mű szerzője legtöbbször egy bizonyos műfaji mintát követ, amely alatt az irodalmi mű kompozícióját, stilisztikáját, témáit, nyelvezetét meghatározó szabályrendszert értjük.10 Ugyanakkor ez nem feltétlenül jelenti az adott műfaj abszolút hű reprodukcióját. Ugyanis „a műfaji mintakövetés uralkodó tendenciája mellett a műfajok keverése, lebontása vagy újrakomponálása a populáris kultúra állandó kísérőjelenségei közé tartozik.”11

A Szlovákul szeretni című regény három műfaji hagyományból merít. Az első a fentiekben már említett chick-lit, amely jelentős hasonlóságokat mutat a hagyományos szerelmes/romantikus regénnyel. A Szlovákul szeretni egyik fő témája ugyanis Petra és Sali szerelmi története. A műfaj szabályainak megfelelően a kettejük közötti érzés romantikus és szenvedélyes, ami helyenként a „harlekin” szerelmes füzetek szintjére süllyeszti a regényt. Példaként említhető a kocsiban játszódó szexjelenet, amely a szerelmes füzeteknél megszokott összes kifejezési eszközt felhasználja:

A titkosszolgálati szál egyértelmű párhuzam Petra apjának a történetével, aki harminc évvel ezelőtt azért disszidált és hagyta el a családját, mert nem volt hajlandó együttműködni a kommunistákkal. Az apa történetével egyébként a regény nagyon részletesen foglalkozik, ami a többi családtag történetével együtt egy harmadik műfaji hagyományra való utalásként is értelmezhető: a sagára. Az erre jellemző műfaji követelményeknek megfelelően a regényt nagyrészt Petra családjának története keretezi, amely lehetővé teszi a szlovákiai magyarok sorsának, illetve sorsuk több lehetséges változatának a bemutatását. Egyértelmű ugyanis, hogy a szlovákiai magyarok problémáinak a bemutatása volt a regény egyik fő célja. Ez a tény a Szlovákul szeretni című regényt a populáris irodalom azon művei közé sorolja, amelyek fontos szerepet játszanak az etnikai identitás fenntartásában. Ahogy Grażyna Gajewska megjegyzi, az etnikai identitás fenntartása fontos jellegzetessége a kortárs populáris irodalomnak, amely „a multikulturalizmus és a globalizáció korában nem feltétlenül csak olcsó szórakozást képez a műveletlen és igénytelen tömegek számára.”14 Gajewska ebben az összefüggésben példaként hozza fel a mai, városban lakó indiánokat, akik a régi westerneket nézik. Szerinte ez a jelenség nem feltétlenül a tömegkultúra iránti rajongás megnyilvánulása, hanem egy olyan kor emlékének újrateremtése, amikor Amerika őslakosai és az Európából érkezett jövevények közötti küzdelem még nem ért véget az őslakosok nyugati civilizáció általi teljes leigázásával. Ez a cselekvés tehát identitásképző potenciállal bír, ahogyan az is, ami a regényünkben a szlovákiai magyarokat érinti. A Szlovákul szeretni tehát egyszerre mozgósítja a szerelmes regény, a krimi és a saga műfaji hagyományait, amivel a populáris irodalom három alapvető, a potenciális olvasó által könnyen azonosítható műfajára utal.