Magdalena Roguska-Németh: Mozgásban, múltban, nyelvben, tányéron
›
II. A mozgásban: a nomádok, az utazók és a migránsok történetei
›
2.2. A transzkulturális „utazók” identitásnarratívái
›
2.2.3. Nomádból utazó (Nagy Ildikó Noémi, Urban Nomad)

2.2.3. Nomádból utazó (Nagy Ildikó Noémi, Urban Nomad)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A női főszereplő identitáskeresését tematizálja Nagy Ildikó Noémi Urban Nomad1 című angol nyelvű novellája is. Az írás Nagynak a Haza/Heimat/Home Őszi Nemzetközi Irodalmi Fesztiválon való részvétele kapcsán született, amelyre 2012. november 29. és december 1. között az A38 állóhajón került sor.2 A rendezvény idején választ kerestek arra a kérdésre, hogy mit jelent az „otthon” a mai Magyarországon, és hogyan lehet ezt a fogalmat (újra)értékelni. A fesztiválon részt vett Ilma Rakusa is, akinek a Rengeteg tenger című regényére Nagy novellája közvetlenül utal.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az elbeszélés metafikciós reflexiókkal kezdődik az otthon leírásának lehetőségeiről és módjairól:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Van mondjuk egy ház. Kanadában. Vagy Erdélyben. Vagy Magyarországon. Vagy New Englandben. Kőház vagy faház, sok szobával. Talán a zegzugos lenne rá a legjobb szó. Labirintusszerű. Szobák nyílnak szobákból, folyosók folyosókból, a pincétől a padlásig.3
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezeket egy régi, több generációs, a városlakók által tisztelt magyar famíliáról szóló megjegyzések tagolják:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Évszázadok óta itt él a családom. Ebben a városban születtek a felmenőim. Lehet, hogy mi alapítottuk ezt a várost. A lakói tisztelnek minket. Ünnepnapon kitűzzük a kapunkra a nemzeti zászlót. Lobog a szélben, és mikor felnézünk rá, büszkeséget érzünk.4
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A család sok értékes tárgyat – könyveket, antik bútorokat, értéktárgyakat – halmozott fel, amelyek szeretetteli, hívogató belső teret teremtenek. Első pillantásra az a benyomásunk támadhat, hogy ez a család évszázadok óta nyugodt, virágzó életet él. Azonban megtudjuk, hogy a család története igencsak viharos volt. Kiderül ugyanis, hogy Magyarországról menekültek, amiről a véletlenül kinyitott fiókban talált dokumentumok (családi útlevelek, iratok, zöldkártyák, vízumok, határátlépési engedélyek), valamint többé-kevésbé értékes emléktárgyak tanúskodnak: egy csésze, amelyet az anya kapott, amikor a nagymamával együtt elmenekült szülőföldjéről, vagy egy ezüstnyelű kézitükör, amelyet a nagymama a határátkeléskor kapott a bátyjától. Az ablakban pedig egy csipkefüggöny lóg, amelyet a nagynéni készített, miután visszavonták az állampolgárságát.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Végül pedig kiderül, hogy a leírt ház valójában nem is létezik. Az egész kép egyrészt annak a kivetítése, hogyan kellene/lehetne kinéznie egy „ideális otthonnak”, másrészt az otthon nélküli, nomád életet élő főszereplő-narrátor beteljesületlen álma:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy vonatfülkében ülök vagy egy autóban, aminek a tetejét veri az eső, vagy talán egy repülőtéren. Kezemben a századik repülőjegyem, bezárom a huszadik bőröndömet, belépek az ezredik hotelszobába vagy átmeneti bérlakásba, ahol csak egy napot töltök, vagy tizenkettőt, vagy huszonhatot.5
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szöveg későbbi részében az otthonnak ez a kétértelmű, de összességében mégis pozitív képe átadja helyét a főszereplőt gyötrő rémálomnak. Egy elhagyatott házról álmodik, amely szó szerint egy meredek hegy tetejéről emelkedik ki. Esik az eső, a lejtőt sár borítja, és miközben a nő megpróbálja megragadni egy fa gyökereit, hogy ne zuhanjon a szakadékba, hangot hall, amely idegen nyelven azt tanácsolja neki, hogy engedje el azokat.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ijesztő álom egyértelmű metaforája a szereplő otthonhoz való ambivalens viszonyának, amely a szöveg későbbi szakaszában továbbfejlődik. A nő két életfelfogás között vergődik: egyfelől szeretne az otthona kényelmében élni, hogy legyen hová visszatérnie, másfelől viszont arról a korlátlan szabadságról és választási lehetőségre vágyik, amit csak a mozgás adhat meg neki.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Végül a szereplő arra a következtetésre jut, hogy az otthonnak nem feltétlenül kell a térképen egy adott helyen elhelyezkednie:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nézd meg a facebook-oldalamat, az írja, szülőváros: bőröndök, szülők. Jelenlegi lakhely: én. Az én mint örök változás az állandóban.6
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„Segítője” (ahogy Rakusát nevezi) javaslatai nyomán úgy dönt, hogy nem érdemes egy képzeletbeli otthon gyökereiből fenntartania magát:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezek a gyökerek a fonatok a hajamban. A lábujjaim. Az ötödik osztályban a tanterem krétaszaga. A laptopomon a Home billentyű. Az aszfalt az autó kerekei alatt. A levegő, ami fölemeli a repülőgép szárnyait. […] A morzsák egy fehér, keményített abroszon, amely vörösbortól nedves. A cékla íze a számban.7
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ehelyett az utazó, az „urbánus nomád” életét választja, aki nem próbálja megtalálni az otthonát, mert az egész világot tekinti annak.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

***
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amint azt a fejezet elején jeleztük, a fent bemutatott három próza az úgynevezett transzkulturális identitásnarratíva mintájának tekinthető, ami a transzkulturális irodalom egy sajátos típusaként vizsgálható. Ez a szövegforma néhány tipikus jellemzővel írható le:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. A transzkulturális identitásnarratívának általában egyes szám első személyű az elbeszélésmódja, és határozott vallomásos vonásokkal rendelkezik.
  2. Az ilyen típusú szövegek önéletrajzi jellegűek, amit a szerző és a mű főszereplőjének többé-kevésbé szó szerint megjelölt azonossága jelez.
  3. A főszereplőik „utazók” vagy „nomádok”, de nem feltétlenül a szó szoros, hanem inkább átvitt értelmében, vagyis abban az értelemben, ahogyan azt Rosi Braidotti nomadizmus-felfogásából ismerjük. Értelmezésében a nomádság választás kérdése, a nomád pedig olyan személy, aki saját feltételei szerint él, és nem rendelhető alá külső kényszereknek.8
  4. Központi motívumaik az utazás és az úton / a mozgásban levés, amely – legalábbis kezdetben – nem a szereplő választásából ered, hanem az életkörülményei kényszerítik rá.
  5. Az úton levésnek konkrét célja van: hogy a szereplő megteremtse stabil identitását. Természetesen a kitűzött cél nem mindig érhető el és nem mindig ugyanazok az utak vezetnek hozzá. Ezt jól szemléltetik az elemzett művek, amelyek egyedi, eltérő technikákkal érintették a kérdéses témát.
 
1 Nagy Ildikó Noémi, „Urban Nomad”.
2 A fesztivál, amelyet a JAK, az Akademie Schloss Solitude és a Literaturhaus Stuttgart szervezett, hét hazai és kilenc külföldi szerző részvételével zajlott.
3 Nagy Ildikó Noémi, „Urban Nomad”, 130. „There is this house. It’s in Canada. Or in Transylvania. Or Hungary. Or in New England. The house is made of wood or stone and has many rooms. It’s the kind of place you would describe as rambling. It seems to spill out in all directions. Rooms lead to rooms, hallways to hallways, from cellar to attic.”: Nagy Ildikó Noémi, „Urban Nomad”, 136.
4 Nagy Ildikó Noémi, „Urban Nomad”, 130. „It’s been in my family for centuries. The house is in a town where my family has always lived. Actually, we are the founders of the town. The residents look up to us. When national holidays come around, we place the flag of our homeland out over the door. The wind flutters the fabric and when we look at it, we feel proud.”: Nagy Ildikó Noémi, „Urban Nomad”, 136.
5 Nagy Ildikó Noémi, „Urban Nomad”, 130. „I sit in a train compartment, or in a car with the rain pattering on the roof, or perhaps at an airport. I hold my three-thousandth plane ticket, zip up my twentieth suitcase, enter my five-millionth hotel room or temporary residence where I will spend one day, twelve days, seventy-six days.”: Nagy Ildikó Noémi, „Urban Nomad”, 136.
6 Nagy Ildikó Noémi, „Urban Nomad”, 132. „Check out my Facebook page. It says, Hometown: parents, suitcases. Currently lives in: self. The self: an ever-changing constant.”: Nagy Ildikó Noémi, „Urban Nomad”, 138.
7 Nagy Ildikó Noémi, „Urban Nomad”, 132.„They are the strands of my hair. They are the toes of my feet. They are the chalk smell of my classroom in 5th grade. They are the HOME button on my laptop keyboard. They are the asphalt under car wheels. The air that lifts a plane’s wings. […] They are the feel of crumbs on a starched, white linen tablecloth damp with red wine. They are the taste of the beets on my plate.”: Nagy Ildikó Noémi, „Urban Nomad”, 138.
8 Braidotti, Nomadic Subjects.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave