Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


A fluor

(F) a legelektronnegatívabb, rendkívül reakcióképes, típusosan szedimentofil elem. Szádeczky-Kardoss E. (1955) szerint a magmás kőzetek közül különösen a savanyú és alkáli jellegűekben dúsul. Ellenálló ásványai (a topáz, a fluorcsillámok, a fluorit) torlatokon halmozódhatnak fel. A fluoritból CO2-tartalmú vizekben igen lassan kioldódó, vagy a hidrotermákkal, vulkáni exhalációkkal felszínre kerülő fluor egy részét az üledékképződés során az agyagok (500 g/t) és a mészkövek (250 g/t) adszorbeálják. Legnagyobb részét azonban a szerves és szervetlen eredetű üledékes foszfátkőzetek fluorapatitja köti meg (III. kötet, 29. fejezet). E kőzetek minimálisan 2% (20 kg/t) fluort tartalmaznak. A F-nak az apatitba való beépülését 0,75-ös ionpotenciáljának a (PO4)3− 1,0 ionpotenciáljához való közelsége magyarázza. A fluorapatitból való kioldódását pedig ionpotenciáljának az OH és a CO32− gyökökével (0,75, ill. 0,78) azonos értéke teszi lehetővé.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave