Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


A biogén elmélet bizonyítékai

A szénhidrogén-telepek túlnyomó többsége olyan sekélytengeri, tavi és deltaüledékekben jelenik meg, amelyeknek még a telepekkel szomszédos, „meddő” részletei is 0,5–3,5%-nyi szerves anyagot (egyebek közt >0,05%-nyi szénhidrogént is) tartalmaznak. Már a 19. sz. végén észrevették, hogy a skóciai és észak-amerikai olajpalák sok, részben már elbontott alga-, gomba-, spóra, pollen- és baktérium-maradványt zárnak magukba. Később mások kőolajokból mutattak ki — azok megszűrésével vagy centrifugálásával — foraminiferákat, radioláriákat, diatomákat, rovartestekből származó hártyákat, spóra-, alga- és gombamaradványokat. Bár azt a tényt, hogy bizonyos baktériumok hatására különböző növényi vagy állati eredetű szerves vegyületekből szénhidrogének keletkezhetnek, már több mint 100 éve ismerték, mégis meglepő volt, hogy Bastin (1926) és utána sokan mások több km mélységből származó kőolajokban és peremi vizekben élő baktériumokat is találtak. Ezek nyilván a friss tengeri iszap gazdag és változatos baktérium-tenyészetének a mélyben uralkodó nagy nyomást és hőmérsékletet is elviselő mohikánjai, amelyek többsége zsírsavakból való szénhidrogén-fejlesztésre vagy -felhalmozásra képes (ZoBell 1946).

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave