Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


Háromeleműek

Először nézzük meg, milyen háromelemű szótagvégi mássalhangzó-kapcsolatok vannak a felszínen szó végén (a jelölés és a számok jelentése megegyezik a (32) táblázattal). Az (51) táblázaton látható, hogy háromelemű szótagvégi kapcsolatból kevés van, és a megvalósuló sorozatok döntő többsége morfémahatárral osztottan jelenik meg. 80 000 szót tartalmazó korpuszunkban mindössze az alábbi, három mássalhangzóra végződő monomorfemikus szavakat találtuk: dunszt, kunszt; karszt, verszt; mumpsz; szext; szfinx, szkunksz; vurst; borscs (vegyük észre, hogy ezekben is – a borscs kivételével – az utolsó mássalhangzó [+elöl, +kor]). A fennmaradó, nem monomorfemikus mássalhangzó-kapcsolatokat három toldalék, elsősorban a felszólító /d/-nek és a tárgyeset /t/-jének, kisebb mértékben pedig az egyes szám második személyű /s/-nek, bizonyos kételemű szótagvégi kapcsolatokhoz való hozzáadásával képezzük. Vonzó megoldás lenne ezeket elágazó kóda utáni szótagutónak, SzU3-nak, elemezni. Ennek az elemzésnek az is lenne az előnye, hogy kimondhatnánk, a magyarban nincsen háromelemű kóda.

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave