É. Kiss Katalin (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVII.

Diakrón mondattani kutatások


1 A UEW. szerint az -e egy uráli tagadó ige leszármazottja; ezt a nézetet fogadja el a kurrens szakirodalom is (l. Gugán 2012). Vagyis lényegében egy olyan grammatikalizációról van szó, amelynek során a negatív elem végső soron kérdő mondatbevezetővé válik; erre más nyelvekben is van példa, l. Van Gelderen (2009: 149–151) és Aldridge (2011) elemzését a kínairól. A mi szempontunkból az a fontos, hogy, mint É. Kiss (2014) is rámutat, az -e minden valószínűség szerint egy fejvégű C feje volt az ősmagyarban; a fejvégű CP pedig finnugor örökség, amely például mai rokon nyelvekből is adatolható (l. például Tánczos 2013 elemzését az udmurtról). Az -e etimológiájára vonatkozó egyéb hagyományos elképzelések nem igazán meggyőzőek. A TESz. szerint az -e valószínűleg finnugor eredetű, és valamilyen figyelemfelkeltő szerepű indulatszóból származik; a magánhangzók nem szabályos megfelelése miatt ugyanakkor ez kétséges. Az EWUng. egyértelműen tévesnek minősíti a finnugor származtatást, az -e megjelenését belső fejlődés eredményének tekintve, és az indulatszóból való levezetés helyett az -e kérdő partikulát az e/ez közelre mutató névmásból eredezteti, mégpedig úgy, hogy az eredeti névmás elsőként a névmások, határozószók, valamint főnevek utáni pozícióban értelmeződött át partikulává, később pedig az igék után is. Ehhez a változáshoz azonban az lett volna szükséges, hogy az ez demonstratív elem rendszeresen megjelenjen a főmondati poláris kérdésekben, mégpedig csak azokban, hiszen mellékmondatokban az -e az ómagyarban nem jelenik meg, és emellett mindig olyan pozícióban álljon, ahol a mondat többi része után áll, hiszen, mint a továbbiakban látni fogjuk, az -e eredeti pozíciója a tagmondat vége – ilyen szórendre azonban nincsen semmilyen evidencia.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 934 4


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötetében közreadott tanulmányok a „Magyar generatív történeti mondattan" elnevezésű kutatássorozat keretében készültek. Ennek az immár hatodik éve futó kutatási programnak a célja a magyar nyelv korábbi változatainak szerkezeti elemzése, a dokumentált vagy rekonstruálható mondattani változások feltárása és magyarázata, a leszűrhető elméleti tanulságok megfogalmazása. A kutatás eredményeképpen 2014-ben az Akadémiai Kiadónál megjelent Magyar generatív történeti mondattan átfogó képet igyekszik adni az ómagyar kori szintaktikai szerkezetek kialakulásához vezető alapvető mondattani változásokról, az ómagyar nyelv mondattanáról és a középmagyar korra átnyúló újabb mondattani fejleményekről. A 2015-ben az Oxford University Pressnél megjelent The evolution of functional left peripheries in Hungarian syntax tanulmányai a magyar nyelvtörténet elméleti tanulságait keresik. A jelen kötet pedig további olyan írásokból áll, amelyek empirikus vizsgálatokból általánosítható tanulságokat vonnak le, a magyar nyelvtörténeti kérdéseket elméleti keretbe helyezik, és a feltárt tényeket az elméleti keret egyes elemeinek alátámasztására, módosítására vagy megcáfolására használják fel.

A magyar nyelvtörténészek figyelmének előterében hosszú ideig a hang-, morféma-, illetve szótörténet állt, és sokkal kisebb teret kapott a szó- vagy mondatszerkezetek tanulmányozása. Ugyanakkor a magyar nyelv története legalább a 13. század óta - és különösen a többi uráli nyelvhez képest - adatokban igen gazdagnak mondható, másfelől pedig a nyelv kutatásának utóbbi évtizedeiben egyre nagyobb súlyt kaptak a mondattan történeti aspektusai. Az É. Kiss Katalin vezette kutatócsoport tagjai kezdettől fogva részt vettek és előadtak a témakör legjobb európai és amerikai konferenciáin, részeredményeikről egy információkban bővelkedő honlapon is beszámolnak, kutatásaikat pedig jelenleg is több irányban folytatják. Az ebben a kötetben közreadott tanulmányok fontos, esetenként vitatható, de mindenképpen izgalmas következtetésekkel gazdagítják tudásunkat a magyar nyelv mondattörténetéről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kenesei-e-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxvii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave