Kelemen János (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVI.

Túl a nyelvfilozófián


2. Wittgenstein privátnyelv-argumentuma lefordítva

A wittgensteini filozófia és az irodalom nyelvének rokonságáról az első, ami mindenkinek az eszébe jut, ez a mondat: „Filozófiát tulajdonképpen csak költeni volna szabad” (MS 115, 30; MS 146, 50).1 Ebben az irányban ezúttal mégsem szeretnék elindulni, csak annyit jegyeznék meg: az, hogy a költeni szó itt mit is jelent, messze nem annyira evidens, mint amennyire ezt feltételezik (vö. Neumer 2013, 109–110). De akárhogy is: Wittgenstein szövegei mégsem szépirodalmi művek, s a nyelv, amelyet használ, a saját meghatározása szerint a mindennapi beszélt nyelv. Önmagában a beszélt nyelv fordítása akár könnyebb feladat elé is állíthatna bennünket, mint az irodalmi szövegeké, ha Wittgensteinnél a nyelv maga nem lenne mindjárt két tekintetben is alapvető: (1) a nyelv az, ami félrevezet bennünket, úgy, hogy végül értelmetlenségeket beszélünk; (2) a nyelv ugyanakkor egyszersmind a terápia eszköze is, amelynek segítségével kigyógyulunk hajlamunkból, hogy értelmetlenségeket beszéljünk.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVI.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 932 0


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete nyelvfilozófiai, nyelvlogikai kérdésekkel foglalkozik. Alcíme - Túl a nyelvfilozófián - nem azt jelenti, hogy túlléptünk, vagy túl kellene lépnünk a nyelvfilozófián, hanem azt, hogy mindenképpen túl vagyunk egy olyan filozófiatörténeti korszakon, amelyben a nyelvfilozófia egy adott szerepet játszott. Túl vagyunk a kérdésfeltevések és válaszok bizonyos típusain, amelyeket új kérdésfeltevések és választípusok váltanak fel. Ezt fejezi ki kötetünk szerkezete is, bár természetesen sem rendszeres, sem történeti értelemben nem foghatja át a nyelvfilozófia egészét, és jóval több területet hagy figyelmen kívül, mint amennyit át tud tekinteni.

Az itt olvasható tanulmányok olyan, a nyelvfilozófia körébe tartozó problémákról szólnak, sokszor meglepően új megközelítésben, mint Frege szemantikájának felülvizsgálata, a „hazug” típusú paradoxonok kiküszöbölése a tárgynyelv és metanyelv megkülönböztetése nélkül, fogalmi igazságok és analitikusság, az intenzionális jelenségek megjelenése egyszerű mondatokban, a normák nyelve és logikája, tulajdonnevek és direkt referencia, az innátizmus kérdésköre vagy Wittgenstein-képünk változásai. A kérdések és válaszok eredetiségét és a lehetséges megközelítési módok gazdagságát figyelembe véve néhány esetben kötetünk az adott tanulmányhoz kapcsolódó vitacikket is közread.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Intézetében 2012-ig mintegy másfél évtizeden át működött az MTA-ELTE Nyelvfilozófiai Kutatócsoport, amelynek évente megrendezett hazai és nemzetközi konferenciái az ezen a területen dolgozó kutatók jelentős seregszemléi voltak. A jelen kötet legtöbb szerzője is a kutatócsoport tagjaként vagy azzal szorosan együttműködő külső munkatársként folytatta tudományos tevékenységét életének egy szakaszában. Kötetünk a maga módján az egykori Nyelvfilozófiai Kutatócsoportnak is emléket állít.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kenesei-kelemen-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxvi//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave