A kétezres években a vezeték nélküli hálózatok és az internet fejlődése lehetővé tette a technológia felhasználását jelfeldolgozási területen is [2.55]. A vezeték nélküli szenzorhálózatok (Wireless Sensor Network, WSN), később a dolgok internete (Internet of Things, IoT) létrejöttéhez a kommunikációs technológián túl szükség volt a rendszer csomópontjait alkotó, viszonylag olcsó és egyszerű, különféle szenzorokat és processzorokat integráló hardver eszközök kifejlesztésére. A szenzorhálózatok előnye a hagyományos rendszerekkel szemben az olcsóság, a könnyebb telepíthetőség, skálázhatóság, konfigurálhatóság. A kezdeti nem biztonságkritikus alkalmazásokban lassan változó jelek analízise volt a cél (pl. meteorológiai adatok gyűjtése egy természetvédelmi területen). Az említett előnyök miatt azonban egyre inkább megjelentek a valós idejű jelfeldolgozást igénylő méréstechnikai, szabályozástechnikai területen is. Az ilyen rendszerek megtervezése azonban a hálózati kommunikáció által okozott bizonytalanságok miatt nem triviális, különösen akkor, ha a rendszer visszacsatolást is tartalmaz. A fejlődés fokozatosságára utal, hogy [2.70] ,,nyílt hurkú” és ,,zárt hurkú” szenzorhálózat alapú szabályozó rendszereket különböztet meg. Nyílt hurkú rendszerekben a kritikus visszacsatolás hagyományos úton valósul meg, a szenzorhálózat csak másodlagos információkat csatol be. Zárt hurkú rendszerekben már a kritikus jeleket is szenzorhálózaton továbbítják. Jelfeldolgozási szempontból a következő három probléma merül fel: