A frekvenciatartománybeli illesztés elvégzéséhez először meg kell határozni a mért szinuszjel diszkrét Fourier-transzformáltját. Azokban az esetekben, amikor az átalakító túl van vezérelve, tehát a gerjesztéshez használt szinuszjel amplitúdója nagyobb, mint az átalakító bemeneti feszültségtartománya, a mérés torzulni fog: a jel tetején és alján levágás keletkezik. A megmaradt jel továbbra is periodikus lesz, azonban a levágás a frekvenciatartományban további felharmonikusok megjelenését okozza. A megnövekedett harmonikus tartalom rontja a jel-zaj viszonyt, ami viszont károsan hat a becslő statisztikai tulajdonságaira. Ezt elkerülendő, célszerű a túlvezérlés hatását csökkenteni, amennyire ez lehetséges. Ez megoldható úgy is, hogy a DFT kiszámítása előtt a csonkolt részeken visszaállítjuk az eredeti szinuszt, ahogy az 5.10. ábrán is látható, majd a frekvenciatartománybeli becslést az így kiegészített mintákon végezzük el. A kiegészítéshez szükség van a szinusz paramétereinek legalább közelítő ismeretére. Először ezeket a paramétereket csak a csonkolt jel alapján tudjuk meghatározni, így nem lesznek teljesen pontosak, de a jel-zaj viszony a kiegészítés után még mindig kedvezőbb lesz, mintha az eredeti, túlvezérelt pontokat használnánk a frekvenciatartománybeli legkisebb négyzetes becslés elvégzésekor. A jelparaméterek meghatározása két lépésben történik: először a periódusok számát határozzuk meg interpolált FFT (IpFFT) használatával, majd ennek ismeretében egy háromparaméteres szinuszbecslés [5.2] az időtartományban, a szabványos eljárás használatával. Az IpFFT eljárások közül kifejezetten kedvező tulajdonsággal bírnak a Rife-Vincent ablakot használó eljárások [5.44], melyek megbízható eredményekkel szolgálnak még több különböző zajforrás (kvantálás, harmonikus torzítás, túlvezérlés) jelenléte esetén is.