Kertész András, Pelyvás Péter (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXI.


A szemantikai változás szabályszerűségének problémája

A történeti nyelvészet egyik fontos elméleti területe olyan általános szabályszerűségek keresése a nyelvi változásban, amelyek a különböző nyelvek történetében a nyelvleírás egyes szintjein előfordulnak. A következőkben a szemantikai változással kapcsolatos ilyen kutatások eredményeit fogom megvizsgálni, mivel azon általános mechanizmusok és törvények leírása, amelyek a nyelvi változásban működnek, az első lépést jelenti a változások univerzális tendenciáinak kutatásában. A fonológia, morfológia és szintaxis szintjén általában szabályszerű és szisztematikus történeti változásokat figyelhetünk meg, amelyekből általánosításokat tehetünk, és ezáltal szabályokat, törvényeket állapíthatunk meg. Ezeken a szinteken a változások sok esetben olyan fontos eseményeket jelentenek egy nyelv történetében, amelyek a nyelv egész rendszerét érintik. A szemantika szintjén azonban a változások nem okoznak ilyen effektusokat, mivel azok általában sporadikus jellegűek (Anttila 1989, 147; Hock–Joseph 1996, 244; McMahon 1994, 175). Annak, hogy a rendszerszerűség hiányzik a szemantikai változásból, elsősorban szerkezeti oka van. Egy nyelv szemantikai rendszerének esetében nyitott rendszerről van szó, amelyet a lexikai elemek jelentései alkotnak, míg a nyelvleírás többi szintjén történő változások esetében az elemek zárt csoportjával van dolgunk (vö. McMahon 1994, 185). Kivételes esetekben rendszerszerű változás a szemantika szintjén is végbemehet. A lexikai mezők például kvázi-zárt csoportokat alkotnak, ezért tagjaik jelentéseinek története tanúskodhat ilyen jellegű összefüggő változásokról (Anttila 1989, 146–147; Hock–Joseph 1996, 245; McMahon 1994, 186).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXI.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 411 1


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A kötet célja, hogy betekintést nyújtson a magyarországi kognitív szemantikai kutatásokba, rávilágítva néhány olyan alapkérdésre, amelyeknek a felvetése és megválaszolása nélkül az elméletnek a magyar nyelvre történő további alkalmazásához hiányoznának a legfontosabb előfeltételek.

A kötet élén Andor Józsefnek a kognitív grammatika paradigmájának megalkotójával, Ronald Langackerrel készített nagyinterjúja áll. Tolcsvai Nagy Gábor tanulmánya a magyar birtokos szerkezet legfőbb jelentéstani tulajdonságait vázolja a funkcionális kognitív nyelvészet elméleti keretében. Kövecses Zoltán írása a fogalmi metaforák elméletén belül egy eddig feltáratlan metaforikus alrendszert mutat be. Komlósi László Imre a kötött szókapcsolatok újszerű kognitív szemantikai osztályozására tesz kísérletet. Pethő Gergely amellett érvel, hogy a nem rendszeres poliszémiajelenségek nem alkotnak homogén halmazt, s egyes osztályaik vizsgálata érdekes elméleti következtetésekhez vezethet. Győri Gábor írása kiterjeszti a kognitív szemantika hatókörét a nyelvtörténeti kutatásokra, Tátrai Szilárdé pedig a szövegtipológiára és a narrativikára. Vecsey Zoltán a részlegesen leíró tulajdonnevek szemantikai elméletéhez fűz megjegyzéseket.

Végül Kertész András és Rákosi Csilla tanulmánya szerint Chomsky generatív nyelvészete, Bierwisch és Lang modularista kétszintű szemantikája, valamint Lakoff és Johnson holista kognitív szemantikája egyaránt alkalmaz olyan nem-demonstratív következtetéseket, amelyeket az analitikus tudományelmélet téves következtetésnek tekint és ezért elutasít. A tanulmány javaslatot tesz a plauzibilis következtetések egy olyan metaelméleti modelljére, amely ezeket nem tévesnek, hanem egy, a vizsgált elméletek speciális kontextusában progresszív szerepet betöltő következtetéstípus példáinak tekinti.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-pelyvas-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxi//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave