Kertész András, Pelyvás Péter (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXI.


A birtokos szerkezet

A referenciapont-szerkezet egy jellegzetes kognitív művelet sémájaként összefüggést mutat a birtoklás nyelvi kifejezésével. A birtokos szerkezetben egy entitás (a birtokos) referenciapontként jelenik meg annak érdekében, hogy mentális kapcsolatot létesítsen egy másik entitással (a birtokkal).1 A birtokossal való viszonyban a birtok típusának egy megvalósulását (instanciáját) lehet kiválasztani. Így a fiú könyve szerkezetben a fiú fogalma funkcionál referenciapontként, amelyen keresztül el lehet jutni a könyv típus egy meghatározott egyedéig, a fiú-val való társítás révén. A domínium konceptuális struktúra, amely azokat a fogalmakat (konceptuális entitásokat) tartalmazza, amelyekhez a referenciapont révén hozzá lehet férni. Mint föntebb szó volt róla, a referenciapont feltűnő entitás a domíniumon belül, egyúttal szubjektív háttér is; a domínium fogalmi szerkezetei a referenciaponthoz viszonyítva konstruálódnak meg (van Hoek 1997, 55). A birtokos szerkezetben ez a kapcsolat két dologszerű entitás viszonyában jön létre. A birtokos hajlamos topik funkciót betölteni (Givón 1984; Taylor 1994), ill. a topik tagmondatban, szövegben referenciapontként funkcionálni (Langacker 1999, 173). A birtokos mint referenciapont jól felismerhető az észlelési viszonyokban, például a kocsi kormánya szerkezetben a kocsi referenciapontként a kormány lokalizálását teszi lehetővé (melyet segít a rész-egész viszony). A birtokviszony kognitív sémáját a 2. ábra mutatja be.2

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXI.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 411 1


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A kötet célja, hogy betekintést nyújtson a magyarországi kognitív szemantikai kutatásokba, rávilágítva néhány olyan alapkérdésre, amelyeknek a felvetése és megválaszolása nélkül az elméletnek a magyar nyelvre történő további alkalmazásához hiányoznának a legfontosabb előfeltételek.

A kötet élén Andor Józsefnek a kognitív grammatika paradigmájának megalkotójával, Ronald Langackerrel készített nagyinterjúja áll. Tolcsvai Nagy Gábor tanulmánya a magyar birtokos szerkezet legfőbb jelentéstani tulajdonságait vázolja a funkcionális kognitív nyelvészet elméleti keretében. Kövecses Zoltán írása a fogalmi metaforák elméletén belül egy eddig feltáratlan metaforikus alrendszert mutat be. Komlósi László Imre a kötött szókapcsolatok újszerű kognitív szemantikai osztályozására tesz kísérletet. Pethő Gergely amellett érvel, hogy a nem rendszeres poliszémiajelenségek nem alkotnak homogén halmazt, s egyes osztályaik vizsgálata érdekes elméleti következtetésekhez vezethet. Győri Gábor írása kiterjeszti a kognitív szemantika hatókörét a nyelvtörténeti kutatásokra, Tátrai Szilárdé pedig a szövegtipológiára és a narrativikára. Vecsey Zoltán a részlegesen leíró tulajdonnevek szemantikai elméletéhez fűz megjegyzéseket.

Végül Kertész András és Rákosi Csilla tanulmánya szerint Chomsky generatív nyelvészete, Bierwisch és Lang modularista kétszintű szemantikája, valamint Lakoff és Johnson holista kognitív szemantikája egyaránt alkalmaz olyan nem-demonstratív következtetéseket, amelyeket az analitikus tudományelmélet téves következtetésnek tekint és ezért elutasít. A tanulmány javaslatot tesz a plauzibilis következtetések egy olyan metaelméleti modelljére, amely ezeket nem tévesnek, hanem egy, a vizsgált elméletek speciális kontextusában progresszív szerepet betöltő következtetéstípus példáinak tekinti.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-pelyvas-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxi//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave