Racsmány Mihály (szerk.)

A fejlődés zavarai és vizsgálómódszerei


Reakcióidő-mintázat hiánya

A jelenleg használt papír-ceruza tesztek tehát számos problémát vetnek fel, emiatt merült fel, hogy a mostani módszerek helyett inkább a reakcióidő-adatokból érdemes kiindulni (Ansari, Karmiloff-Smith, 2002). Az egyik ígéretesnek indult kezdeményezés szerint fejlődési diszkalkuliában a mentális számegyenes sérül. A sérülést (a rendszer nem megfelelő működését) az kellene jelezze, hogy a mentális számegyenes működésének jelei (mint pl. a távolsághatás számok összehasonlításakor) megváltoznak. Brian Butterworth (2002) valóban ezt az eredményt kapta egyik FD-betegével, Charles-szal (lásd 4. ábra). Az ábra felső része mutatja normál személyeknél a szokásos távolság hatást: összehasonlítási feladatban minél nagyobb két szám közt a távolság (x tengely), annál gyorsabban válaszolnak (y tengely). Ezzel szemben egy fejlődési diszkalkuliás, Charles esetében azt látjuk, hogy a távolság növekedésével a reakcióidő is nő. Butterworth értelmezése szerint ez a mentális számegyenes hiányát és egyben egy kompenzációs stratégia használatát jelzi: Charles talán verbális számolás segítéségével állapítja meg a nagyobb számot, vagyis elkezd az egyik számtól felfelé számolni, és addig csinálja ezt, amíg el nem éri a másik számot. Utóbbi stratégia éppen növekvő időt jósolna nagyobb távolságokra.

A fejlődés zavarai és vizsgálómódszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 500 2

Kötetünk az ismertebb fejlődési zavarok kurrens tudományos elméleteit és vizsgálómódszereit mutatja be. Az olvasó az egyes vizsgálati területek vezető hazai szakértőinek munkáin keresztül betekintést nyerhet az autizmus, a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar vagy a diszkalkulia kutatásának legfontosabb kérdéseibe.

Hivatkozás: https://mersz.hu/racsmany-a-fejlodes-zavarai-es-vizsgalomodszerei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave