Racsmány Mihály (szerk.)

A fejlődés zavarai és vizsgálómódszerei


Alaktani fejlődés és a disszociációs logika

Az újabb nyelvpatológiai irodalom egyik elmélete – lásd Pinker, 1999; Clahsen, 1999 – feltételezi, hogy a nyelvben kettős disszociáció van a fejlődési patológiát érintően is. A Williams-szindrómás személyekre az ép nyelvtan, s ezért gyakori alaktani túláltalánosítás, a nyelvfejlődési zavarra viszont az ép szótár, s gyenge nyelvtan lenne jellemző (lásd erről Pléh, Lukács, Racsmány, Kovács, 2004; Pléh, Lukács, 2002). Magyar anyagon ugyanakkor Lukács Ágnes (2005; Lukács, Racsmány, Pléh, 2001) kimutatta a PPL továbbfejlesztett, a gyakoriságokat is figyelembe vevő változatával, hogy a Williams-szindrómásokra nem jellemző az alaktani túláltalánosítás, nem jellemzők rájuk az átlagosnál jobban a lók, hős típusú hibák. Mint a 10. ábra mutatja, a túláltalánosítások inkább a tipikus fejlődésű kontrollgyermekekre jellemzőek. Az ábra a hibák összegzett számát mutatja, csupán illusztratív céllal. Látható, hogy általában több a hiba a szabálytalan formáknál (ló, bagoly), mint a szabályosaknál (oroszlán), ugyanakkor a Williams-szindrómás személyeknél nem speciálisan erős ez a tendencia.

A fejlődés zavarai és vizsgálómódszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 500 2

Kötetünk az ismertebb fejlődési zavarok kurrens tudományos elméleteit és vizsgálómódszereit mutatja be. Az olvasó az egyes vizsgálati területek vezető hazai szakértőinek munkáin keresztül betekintést nyerhet az autizmus, a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar vagy a diszkalkulia kutatásának legfontosabb kérdéseibe.

Hivatkozás: https://mersz.hu/racsmany-a-fejlodes-zavarai-es-vizsgalomodszerei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave