Sárvári György

Tudatváltás

Az éber átkapcsolás mûvészete

Pánikroham: az elszabadult ego

Több olyan menedzserrel dolgozom, akiknél gyakran megjelennek a pánikroham tünetei. Éjszakai szorongás, alvásképtelenség, szorító mellkas, szédülés, szívdobogás, izzadás, légszomj, kontrollvesztés, pánik… Ameddig fut a szekér, és az ego meglovagolja és birtokolja a személyiséget, addig nincs belső figyelem. A külső aktivitás elfedi a belső hangok halk zörejét. Amikor megszűnik a zsivaj, érkezik a szorító, fojtó érzés. Amikor nincs tevékenység, beáll a csönd, üresjárat van, akkor minden bizonytalanná válik. „Ha nincs előttem napi cél, szétesek, amikor elindulok haza az irodából, rám tör a rettegés, éjszaka nem tudom kikapcsolni az agyam…” Sokakkal ellentétben én azt gondolom, hogy a pánikroham nem betegség, hanem pusztán felerősített idegrendszeri válasz a folyamatos teljesítménykényszerre, másképp szólva az elnyomott self (mély-én) kitörési kísérlete. Amikor a figyelmem állandóan kívül helyezem önmagamon, és külső látszattevékenységekkel vagyok elfoglalva, elvágom magam a testemtől, a belső érzékelésemtől. A pánik a szervezet tökéletes és adekvát válasza a csendre, ami szokatlan. A tünet, ami felerősítve feltör, tulajdonképpen állandóan jelen van, csak elnyomva. Akkor erősödik fel, amikor nincs külső kontroll, amikor elhalkul a külvilág zaja. A pánik a lélek kétségbeesett kiáltása: Itt vagyok, figyelj rám, hallgass meg, fordulj felém, ne nyomj el!

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 532 3

Pszichológia

Sárvári György hazánk egyik legmeghatározóbb coach tanácsadója. Könyve nem egyszerű leíró pszichológiai kutatás, hanem egy izgalmas krimihez hasonlít, ahol a szereplők kiemelkedő vezetők, sportolók, vagy éppen hétköznapi emberek, akik szeretnének felülemelkedni a sorsukon. Olyan kritikus, drámai pillanatokat sűrít egy-egy ötperces írásba, amelyben egy életpálya legintimebb elakadásai és küzdelmei bontakoznak ki. Minden rövid történet mestermunka, amely a személyes elakadástól a kibontakozás és megújulás lehetőségéig vezet végig minket. Könyve stílusteremtő, mert minden sztoriban van valami egyedi és mégis mindannyiunk számára érvényes tanulság. Írásaiban a sűrítés és a fókuszált vonalvezetés eszközeivel él, amelyben a katarzis és a feloldás fontos szerepet kap. Aki olvassa a különböző emberi történeteket és sorsokat, szinte mindegyikben magára ismerhet. Talán azért is, mert korunk legfontosabb kérdései, az élet, a halál, az egzisztenciális szorongás, a szüleinktől való elszakadás, az elengedés és a megtartás leginkább szívszorító pillanatai bontakoznak ki belőle. A szerző valószínűleg a kollektív tudattalanból hívta elő ezeket a fontos történeteket, hogy mindannyiunk útkeresését támogassa általa.

„…A labirintus belőlünk táplálkozik, a mi kivetülésünk, azonos velünk, és így a megoldás is bennünk van legbelül. Az élet labirintusa olyan organikus Mátrix, amely pontosan követi a belső folyamatainkat. Ha elfáradunk és kiégünk, a külső körülményeink nem pusztán lekövetik a belső állapotunkat, hanem felerősítik. A kiégett ember a saját fásultságának felerősített árnyékával találja szemben magát kívül, illetve olyan erős megállító helyzetekkel, amik tükrözik a belső állapotát…”

„Nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. A betöltött idő megteremtése mindannyiunk számára fontos. A betöltött időhöz azonban az üres időn át vezet az út, amelyet megkerülni, átugrani nem lehet. Jó lenne átkapcsolni a pihenés örömébe, és élvezni a megérkezést. Ehhez azonban helyet kell készítenünk önmagunkban a megérkezés ünnepének…”

Hivatkozás: https://mersz.hu/sarvari_tudatvaltas//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero