Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


Szupraszegmentális hangjelenségek: a beszéd „zenei” elemei

Bármely nyelv, így a magyar nyelv „zenei” (szupraszegmentális/prozódiai) elemei is jórészt a gégefőben elhelyezkedő hangszalagok rezgése nyomán keletkező zöngehang rezgésszámából, erejéből és időtartamából nőnek ki, tehát eredetüket tekintve egyetemesek. Zeneinek azért nevezzük őket, mert úgy hatnak fülünkre, mint a zene, és mert a zene is e tulajdonságaikban változó hangokból épül fel. A jelzőt a címben közrefogó idézőjel azonban egyszersmind a különbségüket is kifejezi, hogy tudniillik az emberi hang, a zönge nem teljesen periodikus (lásd a 26.2.2. pontot). Mint már utaltunk rá (lásd a 26.2.3. pontot), a zönge fizikai tulajdonságainak az észleletben az általuk keltett szubjektív benyomás felel meg. Így a frekvenciának a hangmagasság, a hangerőnek a hangosság, a rezgés felépülésétől a lecsengéséig eltelő időnek a szubjektív tartam a megfelelője. Amíg azonban a hangingert jellemző fizikai tulajdonságok egymástól független változók, a hangérzetet meghatározó szubjektív tulajdonságok egymással szorosan összefonódnak. Ezért a megítélésük egymás nélkül nem hiteles; például nem jutunk érvényes megállapításokra a hangmagassággal kapcsolatban, ha ugyanakkor nem ismerjük a hangosság és az időtartam aktuális mutatóit is.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave