Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


Hogy tanulunk?

Az idegennyelv-tanulás kapcsán felmerül a kérdés, vajon miben különbözik az anyanyelv és az idegennyelv elsajátítása. Richard-Amato (1988), Ellis (1994) és Kormos-Csölle (2004) alapján a következőket érdemes megemlíteni: Az anyanyelvét rendszerint mindenki tökéletesen elsajátítja, az idegennyelv-tanulás ritkán ennyire sikeres, bár természetesen vannak, akiknek idegennyelv-tudása megközelíti az anyanyelvi szintet. Mégis, az idegennyelv-használók rendszerint még magas szinten is számos beidegzodött és rögzült hibával küzdenek, ami az anyanyelv esetében nem fordul elő. (Anyanyelvünkön esetleg az általunk beszélt rétegnyelvi, adott esetben az általános nyelvhasználattól eltérő formákat használunk, lásd a 20. fejezetet.) Az anyanyelv tanulásánál gyakran hagyatkozunk megérzéseinkre, önálló analógiákra is támaszkodunk, és nincs szükség szisztematikus tanításra és hibajavításra. Bár az utánzás az idegennyelv-tanulásban is fontos szerepet játszik, itt alapvető, hogy módszeres tanítás segítse a folyamatot. Mivel idegennyelvet általában később kezdünk tanulni, fontos szerep jut az érzelmi tényezőknek is. Minél idősebb a nyelvtanuló, valószínűleg annál kevésbé nyitott és kitárulkozó, annál kevésbé hagyatkozik a megérzéseire vagy vállalja a hibás megszólalás kockázatát. Sikerét nagyban befolyásolják egyéni tulajdonságai, kora és az, hogy mennyire motivált. A felnőtt(ebb) nyelvtanuló azonban számíthat néhány korából adódó segítségre is: memóriája és szintetizáló készsége fejlettebb, mint az anyanyelvét tanuló kisgyermeké, számíthat korábbi (nyelv)tanulási tapasztalatára és készségére. A különbségek ellenére azonban a két folyamat sok hasonlóságot mutat, és erre a tanítási módszerek is építenek.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave