Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Mondattan


Szerkezeti tulajdonságaik

Az egyszerűség érdekében ragos vonzatnak azokat a főnévi csoportokat hívjuk, amelyeknek a nominativustól és accusativustól eltérő esetragját (vagy névutóját) a testvércsomópontjukban lévő valamelyik lexikális címszó határozza meg. A szerkezeti esetes, vagyis nominativus és accusativus főnévi csoportokban elhelyezkedő HKM-ekkel a következő részben foglalkozunk. Belső szerkezetüket tekintve a ragos vonzatok, amelyekben HKM-ek vannak, nem különböznek a hasonló szabad szintagmáktól, vö.: (16). Ezek is DP mellett tartalmazzák a HKM-et, s a különbség az, hogy mivel vonzatok, thematikus szerepük megjelenik az ige (vagy az adott lexikai címszó) szerepkeretében. Amint majd a szerkezeti esetes vonzatok kapcsán is hangsúlyozni fogjuk, a ragos vonzatokról nem írja elő a régensük, hogy mondatot kell tartalmazzanak, a ‘propozíció’ nem szerepel e régensek szemantikai szelekciójában, bár a vonzatuk lehet absztrakt, s így kijelentés értékű (alanyt és más bővítményt tartalmazó) főnévi csoport vagy akár HKM is. A régens ugyanis ilyenkor csupán az esetragot vagy névutót kormányozza, magába a főnévi csoportba nem tud ‘belekormányozni’. Következésképpen nincsen olyan ragos vonzat, amelyben a HKM kötelező volna. Lássunk néhány példát, melyek először melléknévi, azután igei ragos vonzatot mutatnak be. A régenst félkövér kiemeléssel, a teljes vonzatot dőlt betűvel, a HKM-et tartalmazó főnévi csoportot helyettesíteni tudó (HKM nélküli) főnévi csoportot pedig a példák alatt zárójelben adjuk meg.

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 678 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A kötet a magyar nyelv mondattani szerkezetének elméleti igényű leírását adja. Nem nyelvtan a szó hagyományos értelmében, nem törekszik teljességre, a magyar nyelv sajátosságaiból válogat, és elsősorban olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeknek leírása különféle elméleti-módszertani problémákat vet fel, és amelyeknek magyarázata elméletileg is érdekes eredménynek számít. A fejezetek címei (Az egyszerű mondat szerkezete, A főnévi csoport szerkezete, Régensek és vonzatok, Az alárendelő mellékmondat, A mellérendelő mellékmondat, Az aspektus és a mondat szerkezete) a problémák csoportosítását jelzik és nem ígérnek mindenre kiterjedő tárgyalást. A kötet felhasználja a nemzetközi nyelvtudomány eredményeit, és sok esetben a magyar nyelv sajátosságaira építve tovább is fejleszti azokat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave