Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Mondattan


Az accusativusi expletivumról

Annak, hogy az utalószókat expletivumoknak tartsuk, egyetlen komolyabb elvi akadálya van: az, hogy az eddig tanulmányozott nyelvekben mindig csak alany pozícióban tételeztek föl expletivumokat. Ennek a magyarázatát a Projekciós elvben leljük meg, amely a szótári címszók releváns vonatkozásait ‘vetíti’ a szintaxisra, vagyis abban a követelményben, hogy a régensek thematikus szerepet adó tulajdonságainak (vonzatkeretének) változatlanoknak kell maradniuk a grammatika különböző szintjein. Mivel a vonzatok mindig a régensüktől kapják meg a thematikus szerepüket, következik, hogy vonzatpozícióban expletivum nem jelenhet meg, hiszen az expletivum definíció szerint olyan kategória, amelynek csak esete lehet, thematikus szerepe nem. Az egyetlen argumentum, amely kivétel az expletivum-tilalom alól, az alany, amely ugyan argumentum, de nem bővítmény: thematikus szerepét a VP-től (ha a magyarban nincs VP, akkor az igétől), esetét pedig az INFL-től kapja. Ha pedig adott esetben, például az ige argumentumszerkezete megfelelő tulajdonságainak a jóvoltából, az alany pozíciója nem kap thematikus szerepet, akkor ott olyan főnévi csoport is megjelenhet, amely a thematikus szerepét máshonnan kapja meg, vagyis az alany ilyenkor lehet az NP (azaz a DP) mozgatásának a végpontja. (A (40a–b) példáknak megfelelő ágrajzot a (38)-ban mutattuk be.)

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 678 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A kötet a magyar nyelv mondattani szerkezetének elméleti igényű leírását adja. Nem nyelvtan a szó hagyományos értelmében, nem törekszik teljességre, a magyar nyelv sajátosságaiból válogat, és elsősorban olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeknek leírása különféle elméleti-módszertani problémákat vet fel, és amelyeknek magyarázata elméletileg is érdekes eredménynek számít. A fejezetek címei (Az egyszerű mondat szerkezete, A főnévi csoport szerkezete, Régensek és vonzatok, Az alárendelő mellékmondat, A mellérendelő mellékmondat, Az aspektus és a mondat szerkezete) a problémák csoportosítását jelzik és nem ígérnek mindenre kiterjedő tárgyalást. A kötet felhasználja a nemzetközi nyelvtudomány eredményeit, és sok esetben a magyar nyelv sajátosságaira építve tovább is fejleszti azokat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave