Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Mondattan


Vonatkozó mellékmondatok

Alárendelt mondat mozgatására máris jónéhány példát láthattunk: (4d)-t, (5c)-t vagy (8a)-t. A nyelvekben általánosan ismert az a jelenség, hogy az alárendelt mondatok a fejüktől jobbra elmozdulhatnak. Ilyenkor a helyben maradt lexikális vagy névmási fej „mutatja meg” a mondat eredeti helyét, illetve (topik, fókusz stb. szerinti) értelmezési lehetőségeit. A magyarban ezen kívül még általában az is kötelező, hogy a lexikális kifejezésekben (fejekben) szerepeljen a távolra mutató névmási determináns is.

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 678 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A kötet a magyar nyelv mondattani szerkezetének elméleti igényű leírását adja. Nem nyelvtan a szó hagyományos értelmében, nem törekszik teljességre, a magyar nyelv sajátosságaiból válogat, és elsősorban olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeknek leírása különféle elméleti-módszertani problémákat vet fel, és amelyeknek magyarázata elméletileg is érdekes eredménynek számít. A fejezetek címei (Az egyszerű mondat szerkezete, A főnévi csoport szerkezete, Régensek és vonzatok, Az alárendelő mellékmondat, A mellérendelő mellékmondat, Az aspektus és a mondat szerkezete) a problémák csoportosítását jelzik és nem ígérnek mindenre kiterjedő tárgyalást. A kötet felhasználja a nemzetközi nyelvtudomány eredményeit, és sok esetben a magyar nyelv sajátosságaira építve tovább is fejleszti azokat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave