Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Mondattan


Két kivétel

A 6. alfejezet bevezetőjében hangsúlyoztuk, hogy a magyar nyelvben — az eddig e szempontból vizsgált nyelvek között egyedülálló módon — már a mondat felszíni szerkezetében teljes mértékben érvényesül a hatókör-értelmezés (156)-os elve, azaz az operátorok vezérlik hatókörüket. Két mondattípus: a balra kihelyezett kvantált kifejezést tartalmazó, valamint az ige utáni hangsúlyos kvantált kifejezést tartalmazó mondatok látszólag cáfolják ezt az általánosítást. Mint ebben az alfejezetben megmutatjuk, van mód rá, hogy általánosításunkat e két mondattípusra is kiterjesszük.

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 678 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A kötet a magyar nyelv mondattani szerkezetének elméleti igényű leírását adja. Nem nyelvtan a szó hagyományos értelmében, nem törekszik teljességre, a magyar nyelv sajátosságaiból válogat, és elsősorban olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeknek leírása különféle elméleti-módszertani problémákat vet fel, és amelyeknek magyarázata elméletileg is érdekes eredménynek számít. A fejezetek címei (Az egyszerű mondat szerkezete, A főnévi csoport szerkezete, Régensek és vonzatok, Az alárendelő mellékmondat, A mellérendelő mellékmondat, Az aspektus és a mondat szerkezete) a problémák csoportosítását jelzik és nem ígérnek mindenre kiterjedő tárgyalást. A kötet felhasználja a nemzetközi nyelvtudomány eredményeit, és sok esetben a magyar nyelv sajátosságaira építve tovább is fejleszti azokat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave