A súlyozott átlagár használatára kizárólag a készlet mennyiségének ismeretében, és csak úgy van lehetőség, ha az átlagár-számítási időszakának a teljes üzleti évet tekintjük. Ebben az esetben össze kell gyűjteni a könyvelés adataiból az adott készletfajta összes tárgyévi beszerzését, majd ehhez még hozzá kell számítani az előző év végén a beszámolóban szereplő állományt (melynek értéke és mennyisége is ismert). Mindezek összesítésével kiszámolható az adott év összes készletnövekedése (ideértve a nyitáskor könyvelt, a nyitóállományból származó növekedést is), mind értékben, mind mennyiségben. Az összes növekedés értékét elosztva az összes növekedés mennyiségével kiszámolható az adott időszakra érvényes (jelen esetben tehát az egész üzleti évre vonatkozó) súlyozott átlagár. Tekintettel arra, hogy az átlagárat csak a készlet növekedése mozdítja meg, a készletcsökkenések változatlanul hagyják, a mérlegfordulónapon csak mennyiségileg ismert készlet értéke is kiszámolható az így kapott átlagárral. Ez az eljárás megfelel a számviteli törvény korábban ismertetett szabályainak. [Meg kell jegyezni azonban, hogy a törvényi feltételeknek megfelelő átlagár-számítási módszerek közül ez a megoldás a legpontatlanabb, legelnagyoltabb. Sokkal pontosabb képet ad a készletértékről a rövidebb időszakokra (pl. havi, heti) vonatkozó átlagárszámítás, vagy a csúsztatott átlagár. Ezek használatához azonban vagy folyamatos készletnyilvántartás vezetésére, vagy gyakoribb leltározásra van szükség.]