A történelem minden korszakában jelen voltak azok a szabályok, amelyek bizonyos jogsértéseket a büntetőjog eszközeivel büntettek. Egyes országokban – mint például Kínában –, az ókorban és a középkorban a büntetőjog azonos volt magával a joggal. A magyar, Árpád-házi királyok (Szent István, Szent László, Kálmán) törvényei – az egyházszervezéssel kapcsolatos törvényeket kivéve mind tiltó – büntetőjogi – rendelkezéseket és azok szankcióit tartalmazzák. A büntetőjogi felelősségre vonás is mindenütt határozott és szigorú szabályokat követett. A büntetőjogi büntetések a korabeli világ országaiban hosszú időn keresztül – mai szemmel nézve – kegyetlenek és embertelenek voltak, gyakorlatilag a közösség tagjainak sorából való kizárástól (száműzetés) a különböző fizikai és lelki fájdalmat előidéző büntetésektől a testcsonkító büntetéseken keresztül a halálbüntetés különböző minősített formáiig terjedtek. A fizikai fájdalomra és testcsonkításra épülő büntetések kiszabása az iszlám saríára alapozott büntetési rendszerekben (Afganisztán, Pakisztán, Irán, Szaúd-Arábia, Dél-Szudán) ma is a mindennapi büntetéskiszabási gyakorlat részét képezik, ami rávilágít arra is, hogy a mai „modern” világ országai egyidejűleg különböző kulturális, vallási és jogi normákat követnek.