Végezetül, egy mindenki által ismert s a kutatásokban mégis elhanyagolt „arc”: a város mint sajátos természeti tájtípus. Nemcsak arról van szó, hogy a város beleépül a természeti környezetbe, s azt jelentősen átalakítja: a táj nemcsak külső keret, hanem a város egyik belső eleme (az épített környezethez s a társadalmi környezethez hasonlóan). Ez a kutatási elhanyagolás abból adódik, hogy a természeti földrajzi vagy tájökológiai vizsgálatoknak a városméretű természet nagyon csekély lépték; a városkutatás az épített környezetre, a városszociológia a városi társadalomra koncentrál; a környezetvédelem is elsőnek a globális vagy nagytérségi problémákra – a globális felmelegedéstől az esőerdők irtásáig – figyelt. Végül is a környezetvédelem hívta fel elsőnek a figyelmet a város természeti környezetére. Nemcsak arról van szó, hogy a városok környezetterhelése különösen intenzív, hanem a városnak sajátos a klímája, mások a lefolyásviszonyai, a természetes növényzete és az állatvilága is eltér a vidéki térségekétől. A város természeti és épített-lakott környezete között egyfajta anyagcsere zajlik; a város energiát, vizet, oxigént, napsugárzást vesz fel természeti környezetéből, amelybe termékeket, szilárd és gáznemű hulladékokat bocsát ki. Az emberi tevékenységből hő-, széndioxid- és zajterhelés is származik. Sajátos a városklíma: általában melegebb és szárazabb, mint a vidéké. „A nagy burkolt felület, a sok aszfalt és beton, az épületek serege hővisszasugárzó hatású, ezért a városok (évi közép)hőmérséklete néhány fokkal meghaladja a beépítetlen területekét. Budapest belső területe például 1,5 Cº-kal melegebb, mint a külterületeké. A levegő is szárazabb, mint máshol, mert a lehulló csapadék nagy része nem párolog el, hanem gyorsan lefolyik a csatornákba” (Lányi 2000, 108). Sajátos a városok vízháztartása is, s a fentiek következtében a növényzet is eltér környezetétől. A parkok, fasorok fatelepítésénél például „várostűrő” fafajokat kell választani (Radó 1981). A városi állatvilág összetételét a táplálékforrások és szennyeződések befolyásolják. A természetes növényi táplálék szinte teljesen hiányzik, s nagyon gyér a táplálékláncban nagy szerepet játszó ízeltlábúak előfordulása is. Táplálékforrást jelentenek a halmozódó hulladékhegyek. A madárvilág – a kevés fészkelőhely s a táplálékszerzés nehézségei ellenére jól alkalmazkodik a városi körülményekhez, több faj számos fajtája van jelen. Az emlősök kevéssé kedvelt városlakók: főleg rágcsálók (egér, patkány), a ragadozók közül a menyét, görény és a vörös róka élnek városokban.