Enyedi György

Városi világ


A megavárosok kialakulásának társadalmi mechanizmusai

A megavárosok az elmúlt fél évszázad fejlődésének eredményei. 1950-ben egyetlen megaváros (New York City) volt a világon, 2000-ben húsz. 1950-ben a Föld 15 legnépesebb városa közül 11 a fejlett országokban (hat Európában, öt Észak-Amerikában, egy Japánban) volt regisztrálható; a 15.-nek „csak” 3,3 millió lakosa volt (Enyedi 2003, 8–9; 1.1. táblázat). Egyértelműnek tűnt a gazdasági fejlettség és a városnövekedés összefüggése. 2000-ben már nincs egyetlen magyarázat. Az európai városok eltűnnek a listáról: a párizsi városrégió a legnagyobb, 10 millió lakosával csak a 19. helyre jut. Az Európán kívüli fejlett világot is csak négy város (Tokió, Oszaka, New York City, Los Angeles) képviseli. A többség az emelkedő gazdaságú országokban lelhető, ám a kevéssé fejlett11 országok is képviseltetik magukat. Egyidejűleg több városfejlődési folyamat érvényesül a világon, korábbi agrárországok is jelentős városnövekedés színterei (egyedül Kínában közel félmilliárd városlakó él!). Feljegyezhetünk gazdasági fejlődést városi népességnövekedés és -csökkenés mellett is; és városi népességnövekedést gazdasági fejlődés nélkül. Leegyszerűsítve: a megavárosokat háromféle társadalmi mechanizmus hozhatja létre.

Városi világ

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 798 2

„Amit Enyedi nem tud a városról, azt nem érdemes tudni”. Gondolhatják: baráti elfogultság, szakmai tisztelet mondatja velem. De aki e könyvet elolvassa, talán elfogadja kijelentésemet. Nemcsak kritikai áttekintést kapunk a városkutatás szakirodalmáról, a szakirodalomban használt alapfogalmakról, a városok típusairól, hanem betekinthetünk a várost mint települést alakító tényezők egymásra hatásába. Működésében láthatjuk a várost mint lakhelyet, mint emberi közösség életkeretét, mint a térséget szervező települést. Elgondolkodhat az olvasó Enyedi szellemi vezetésével a nemzetállam és városok gazdasági-politikai, kulturális szerepéről, a városias életmód, épített és természeti környezet viszonyáról a történelemben, és a könyv végén a szerző kérdéseire maga keresheti a választ: milyen is lesz a jövő városa? Ahogy a szerző mondja: „meglátja, aki megéri”. Mert a szerző - tudottan nagybetegen, mondja is - utolsó könyvének szánta ezt az összefoglalót. Nem hattyúdalnak, mert mint mondja „a hattyúnak szerfölött ronda a hangja, s talán kötetemre ez nem érvényes”. Ez Enyedi. Bölcs ember, csodálatos szellemi és érzelmi erővel és immáron egy remekbe szabott életmű-összefoglalóval. Megérdemelte a szerencsét a sorstól. Köszönjük, mi, olvasók, kollégák, barátok.

Glatz Ferenc akadémikus,

az MTA volt elnöke

Enyedi György összegzett. Összegezte mindazt a hatalmas ismeretanyagot, amelyet a városokról, azok fejlődéséről hosszú és gazdag tudományos munkássága során felhalmozott. Briliáns summázat ez a könyv, hiszen nemcsak egy életmű áll mögötte, hanem minden olyan új ismeret, amely a világ városföldrajzában és regionális tudományában napjainkban elérhető és érdemlegesen feldolgozható, vagy mondjuk úgy: maradandó. Ajánlom mindazoknak, akik érdeklődnek az emberi élettér legizgalmasabb formája, a város iránt, s azoknak, akik elmélyülni kívánnak a hazai társadalomtudomány egyik nagy egyéniségének élvezetesen előadott bölcs gondolataiban.

Rechnitzer János,

a Széchenyi István Egyetem professzora,

a Magyar Regionális Tudományi Társaság elnöke

Hivatkozás: https://mersz.hu/enyedi-varosi-vilag//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave