Samuelson Paul A., Nordhaus William D.

Közgazdaságtan

Összefoglalás

A) A termelés és a határtermék elmélete

Termelési függvénynek nevezzük a kibocsátás (búza, acél vagy gépkocsi) nagysága és a ráfordítások (munka, föld és tőke) mennyisége közötti összefüggést. Az össztermék az előállított összkibocsátás. Az átlagtermék az összkibocsátás és valamely ráfordítás felhasznált mennyiségének hányadosa. Egy tényező határtermékét meghatározhatjuk, ha megfigyeljük a kibocsátás növekményét, amelyet a tényező egy-egy pótlólagos egysége eredményez, az összes többi ráfordítás változatlansága mellett.
A csökkenő hozadék elvének megfelelően az egyes ráfordítások határterméke általában csökken, ahogy a ráfordítás mennyisége növekszik, a többi inputtényező változatlanul tartása mellett.
A mérethozadék azt tükrözi, miként hat a kibocsátásra az összes ráfordítás azonos arányú, egyidejű növekedése. Egy technológia állandó mérethozadékot mutat, ha az összes ráfordítás megkétszerezésével a kibocsátás is éppen a kétszeresére nő. Ha a tényezők megduplázása a kétszeresnél kisebb (nagyobb) kibocsátásnövekedést hoz, akkor csökkenő (növekvő) mérethozadékról beszélünk.
A döntések megvalósításához időre van szükség, a tőke és más tényezők pedig gyakran igen hosszú életűek, ezért a termelés alkalmazkodása eltérő lehet különböző időtávokon. A rövid táv olyan időszak, melynek során könnyen növelhető vagy csökkenthető a változó tényezők, tehát a munka és az anyagok mennyisége, de vannak rögzített tényezők is. Hosszú távon a tőkeállomány (a vállalat gépparkja, üzeme) amortizálódik és helyettesíthető. Hosszú távon valamennyi ráfordítás – állandó és változó – egyaránt módosítható.
A technológiai változás az alkalmazott termelési technikák változására utal. Bevezethetnek egy egészen új terméket vagy termelési eljárást, de sor kerülhet a régi termék vagy folyamat megújítására is. Ebben az esetben ugyanazt a kibocsátást kevesebb ráfordítással állítják elő, vagy nagyobb kibocsátást érnek el ugyanazzal a ráfordítással. A technológiai változással eltolódik felfelé a termelési függvény.
Az amerikai gazdaság aggregált termelési függvényének meghatározására irányuló próbálkozások rendszerint megerősítik a termelési és határtermék elméletet. A technológiai változások egyaránt emelték a munka és a tőke termelékenységét a huszadik században. A teljes tényezőtermelékenység (ami az összkibocsátás és összes ráfordítás arányát méri) évente mintegy 1,5 százalékkal növekedett a huszadik század folyamán, bár a termelékenység növekedése határozottan visszaesett a hetvenes évek elejétől a kilencvenes évek közepéig, s ekkor megállt a reálbérek emelkedése is. Az új és fejlettebb termékek jelentőségének alábecsülése ugyanakkor számottevő torzulást okoz a termelékenység mérésében: alulértékeli ennek tényleges növekedését.

B) Üzleti szervezetek

Az üzleti vállalkozások a termelési folyamat vitelére létrehozott specializált szervezetek.
A vállalatok több formában és méretben léteznek: a gazdasági tevékenység egy része csöppnyi egyéni vállalkozásokban folyik, más része társulásokban, de a zöme a részvénytársaságoknál. A vállalkozások mindegyik típusának vannak előnyei és hátrányai. A kisvállalkozások rugalmasak, könnyen vihetnek új termékeket a piacra, majd gyorsan leköszönhetnek a színről. Fő hátrányuk azonban, hogy nem tudnak jelentősebb tőkét bevonni széles befektetői körből. Napjaink nagy részvénytársaságai az állam által megengedett korlátolt felelősség révén több milliárd dollárnyi tőkét képesek felhalmozni, bankhitelek, kötvény- vagy részvénykibocsátás útján.
Egy modern gazdaságban üzleti társaságok állítják elő a legtöbb terméket és szolgáltatást, mivel a tömegtermelés gazdaságossága szükségessé teszi a nagy kibocsátási mennyiségeket; a termelési technológiák jóval több tőkét igényelnek, mint amennyit egyetlen személy szívesen kockára tenne; és a hatékony termelés gondos cégvezetést igényel, ahol egy központilag igazgatott szervezetben hangolják össze a teendőket.
A modern részvénytársaságon belül szétválik a tulajdon és az irányítás, emiatt ellentétes érdekek keletkezhetnek, s hatalmas szakadék tátonghat a vezetői jövedelmek és az átlagmunkások bére között.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 781 4

Gazdaság

Paul Samuelson Közgazdaságtana immár több mint hatvan éve alapmű a bevezető közgazdaságtan oktatásában szerte a világon. Első kiadása 1948-ban látott napvilágot, s azóta háromévente jelennek meg frissített és aktualizált újabb kiadásai az Amerikai Egyesült Államokban. A könyvet 17 nyelvre fordították le, így vált minden idők egyik legnagyobb példányszámú, népszerű tudományos munkájává. Samuelson professzor 1985-ben vonta be a munkába William Nordhaust szerzőtársként. Kötetünk a Közgazdaságtan tizenkilencedik kiadásának magyar fordítása. Samuelson professzor e könyv befejezése után 2009. december 13-án hunyt el.

A szerzők a vegyes gazdaság előnyeit emelik ki művükben, mert középutas alapállásuk szerint ennek segítségével lehet elkerülni a szélsőséges libertarianizmus és a bürokratikus állami gazdálkodás túlzásait. A vegyes gazdaság ötvözi a piaci verseny ösztönző erejét az állami szabályozással és újraelosztással, s ezáltal a mikro- és makroszintű piaci kudarcokat hivatott korrigálni. Ebben a kiadásban is szerepelnek természetesen a közgazdaságtan időtálló elméleti megállapításai, de mégis itt végezték el a szerzők - saját megítélésük szerint - a legjelentősebb átdolgozást a mű eddigi története során. Erre leginkább a 2007-ben kezdődő pénzügyi válság inspirálta őket, mely utóbb általános gazdasági válsággá terebélyesedett. A korszerűség és az aktuális kérdések vizsgálata mellett a kötet megtartja Samuelson-Nordhaus Közgazdaságtanának immár hagyományossá vált erényeit. Ezek közé tartozik a közérthetőség, amely befogadhatóvá teszi a közgazdaságtan megállapításait a szakirányú tanulmányokat végzők és a szélesebb olvasóközönség számára is. Ki kell emelni továbbá a mű átfogó jellegét, mert ez teszi lehetővé, hogy szinte közgazdasági lexikonként használhassák az érdeklődők. Végül erényei közé sorolható az egyes kérdések lényegre törő és praktikus megközelítése, amely a gyakorlatban is hasznos olvasmánnyá teszi a Közgazdaságtant.

Hivatkozás: https://mersz.hu/samuelson-nordhaus-kozgazdasagtan//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero