Samuelson Paul A., Nordhaus William D.

Közgazdaságtan

Összefoglalás

A) Az egyenlőtlenség forrásai

A tizenkilencedik században a klasszikus közgazdászok úgy hitték, hogy az egyenlőtlenség hasonló egy gazdaságpolitika által nem befolyásolható matematikai állandóhoz. Ez a nézet azonban nem állta ki a gyakorlat próbáját. A szegénység elkezdett visszahúzódni a huszadik század elején, mint a gleccserek a jégkorszak végén; a jövedelmi piramis alján levők reáljövedelme pedig gyorsan növekedett. Ez az irányzat azonban megfordult 1980 körül, az egyenlőtlenség újra fokozódik azóta.
A Lorenz-görbe alkalmas eszköz a jövedelemelosztás egyenlőtlenségeinek vagy fesztávjának mérésére. Megmutatja, hogy az összjövedelem hány százaléka kerül a népesség legszegényebb 1 százalékához, 10 százalékához, 95 százalékához és így tovább. A Gini-együttható számszerűsíti az egyenlőtlenség mértékét.
A szegénység lényegében véve relatív fogalom. A szegénységet a szükségesnek tekintett jövedelem alapján határozták meg az Egyesült Államokban a hatvanas évek elején. A mért jövedelem e normáját tekintve nemigen sikerült csökkenteni az egyenlőtlenséget az elmúlt évtizedben.
A jövedelmi egyenlőtlenség határozottan csökkent a huszadik század legnagyobb részében. Azután ismét tágulni kezdett a gazdagok és a szegények közti szakadék 1975 körül. A jövedelmi piramis legtetején állók tettek szert a legnagyobb nyereségre, vagyis az emberek leggazdagabb 0,1 százaléka. Az elemzők meglátása szerint a gazdag emberek 2007–2009-es „megroppanása” csökkenteni fogja a jövedelemkülönbségeket a piramis legtetején. A vagyon megoszlása még egyenlőtlenebb, mint a jövedelemelosztás, az Egyesült Államokban és más kapitalista országokban egyaránt.

B) Szegénységellenes politika

A politikai filozófusok az egyenlőség három típusáról írnak: a) a politikai jogok, például a választójog egyenlősége; b) esélyegyenlőség, ha az emberek egyformán hozzáférhetnek az állásokhoz, az oktatáshoz és más társadalmi alrendszerekhez; c) a tényleges gazdasági helyzet egyenlősége, eszerint az embereknek azonos jövedelmet vagy fogyasztást biztosítanak. Míg az egyenlőség első két típusát egyre inkább elfogadják az Egyesült Államokhoz hasonló legtöbb fejlett demokráciában, a tényleges gazdasági helyzet egyenlőségét általában elutasítják, mert életidegen, s túlságosan lerontaná a gazdasági hatékonyságot.
Az egyenlőségnek költségei és előnyei egyaránt vannak; a költségeket Okun a „lyukas csöbör” szivárgásához hasonlította. Ez azt jelenti, hogy a jövedelmi egyenlőtlenséget enyhítő progresszív adóztatás és jóléti transzferek ronthatják a munka és a megtakarítás gazdasági ösztönzését, ezáltal csökkenthetik a nemzeti kibocsátás nagyságát.
A szegénység enyhítését célzó legfontosabb eszközök a jóléti juttatások, élelmiszerjegyek, a rászorulók egészségügyi ellátása, valamint a kisebb és kevésbé kötött felhasználású támogatások egy csoportja. Egészében véve azért bírálják e programokat, mert nagyon magas juttatásmegvonási kulccsal (marginális „adókulccsal”) terhelik meg az alacsony jövedelmű családokat, ha munkabérhez vagy más jövedelemhez jutnak.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 781 4

Gazdaság

Paul Samuelson Közgazdaságtana immár több mint hatvan éve alapmű a bevezető közgazdaságtan oktatásában szerte a világon. Első kiadása 1948-ban látott napvilágot, s azóta háromévente jelennek meg frissített és aktualizált újabb kiadásai az Amerikai Egyesült Államokban. A könyvet 17 nyelvre fordították le, így vált minden idők egyik legnagyobb példányszámú, népszerű tudományos munkájává. Samuelson professzor 1985-ben vonta be a munkába William Nordhaust szerzőtársként. Kötetünk a Közgazdaságtan tizenkilencedik kiadásának magyar fordítása. Samuelson professzor e könyv befejezése után 2009. december 13-án hunyt el.

A szerzők a vegyes gazdaság előnyeit emelik ki művükben, mert középutas alapállásuk szerint ennek segítségével lehet elkerülni a szélsőséges libertarianizmus és a bürokratikus állami gazdálkodás túlzásait. A vegyes gazdaság ötvözi a piaci verseny ösztönző erejét az állami szabályozással és újraelosztással, s ezáltal a mikro- és makroszintű piaci kudarcokat hivatott korrigálni. Ebben a kiadásban is szerepelnek természetesen a közgazdaságtan időtálló elméleti megállapításai, de mégis itt végezték el a szerzők - saját megítélésük szerint - a legjelentősebb átdolgozást a mű eddigi története során. Erre leginkább a 2007-ben kezdődő pénzügyi válság inspirálta őket, mely utóbb általános gazdasági válsággá terebélyesedett. A korszerűség és az aktuális kérdések vizsgálata mellett a kötet megtartja Samuelson-Nordhaus Közgazdaságtanának immár hagyományossá vált erényeit. Ezek közé tartozik a közérthetőség, amely befogadhatóvá teszi a közgazdaságtan megállapításait a szakirányú tanulmányokat végzők és a szélesebb olvasóközönség számára is. Ki kell emelni továbbá a mű átfogó jellegét, mert ez teszi lehetővé, hogy szinte közgazdasági lexikonként használhassák az érdeklődők. Végül erényei közé sorolható az egyes kérdések lényegre törő és praktikus megközelítése, amely a gyakorlatban is hasznos olvasmánnyá teszi a Közgazdaságtant.

Hivatkozás: https://mersz.hu/samuelson-nordhaus-kozgazdasagtan//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero