Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Samuelson Paul A., Nordhaus William D.

Közgazdaságtan

Összefoglalás

A) A konjunktúraciklusok természete
  1. A konjunktúraciklusok vagy -ingadozások a nemzeti összkibocsátás, jövedelem és a foglalkoztatás kilengései, amikor a gazdaság sok szektorára kiterjed a jelentősebb fellendülés vagy összehúzódás. Üzleti ciklusok minden fejlett gazdaságban előfordulnak. Megkülönböztetjük a fellendülés, csúcspont, visszaesés és mélypont szakaszait.
  2. A legtöbb üzleti ciklus akkor indul útjára, amikor az aggregált kereslet növekedése vagy csökkenése kiváltja a kibocsátás, foglalkoztatás és az árak változásait. Az aggregált keresletet módosíthatják a fogyasztói, vállalati vagy kormányzati kiadások változásai, ezzel eltolódik az összkiadások aránya a gazdaság termelési kapacitásához képest. Az aggregált kereslet csökkenése visszaesést vagy akár válságot is okozhat. A gazdasági tevékenység élénkülése viszont inflációt gerjeszthet.
  3. A konjunktúraelméletek egy része a külső tényezőket, a másik pedig a belső mechanizmusokat állítja előtérbe. Gyakran tulajdonítanak nagy jelentőséget az exogén tényezők hatásának, például a technológiai áttöréseknek, választásoknak, háborúknak, devizaárfolyam-kilengéseknek vagy olajársokkoknak. A legtöbb elmélet hangsúlyozza, hogy ezek az exogén sokkhatások összefonódnak a belső mechanizmusokkal, például a pénzügyi piacok buborékaival és összeomlásaival.
 
B) Az aggregált kereslet és a konjunktúraciklusok
  1. A régmúlt társadalmainak sok szenvedést okoztak a rossz termés miatt kialakult éhínségek. A modern piacgazdaságokban is sokan szegénységbe süllyedhetnek az általános jólét közepette, ha az elégtelen aggregált kereslet rontja az üzleti feltételeket, és magas munkanélküliséget okoz. Más időkben a túlzott kormányzati költekezés és a bankóprés működtetése elszabadíthatja az inflációt. Az aggregált keresletet befolyásoló erők megértése, beleértve a kormányzat monetáris és költségvetési politikáját, segíthet a közgazdászoknak és döntéshozóknak a fellendülések és visszaesések kisimításában.
  2. Az aggregált kereslet a teljes kibocsátás mennyisége, amelyet a vevők meg akarnak vásárolni adott árszínvonalon, egyéb tényezők változatlansága esetén. A kiadások magukban foglalják a) a fogyasztást, amely elsősorban a rendelkezésre álló jövedelemre reagál; b) a beruházást, amely a jelenlegi és várható jövőbeli kibocsátástól, a kamatlábaktól és az adóktól függ; c) a termékek és szolgáltatások kormányzati vásárlását; és d) a nettó exportot, amelyet a külföldi és hazai kibocsátás, az árak és a devizaárfolyamok befolyásolnak.
  3. Az aggregált keresleti görbe eltér a mikroökonómiai keresleti görbéktől. Az AD görbe a kibocsátás mindahány összetevőjére fordított teljes kiadást kapcsolja össze az általános árszínvonallal, a gazdaságpolitikai és egyéb exogén változók állandó értéke mellett. Az aggregált keresleti görbe negatív meredekségű, mert a magasabb árszínvonal csökkenti a reáljövedelmet és a reálvagyont.
  4. Az aggregált keresleti görbe helyzetét megváltoztató tényezők: a) a makrogazdasági (monetáris és költségvetési) politika és b) az exogén változók csoportja, benne a külföld gazdasági teljesítményével, a technológiai haladással és az aktívapiacok fejleményeivel. Ha a felsoroltak megváltoznak, eltolódik az AD görbe.
 
C) A multiplikátor-modell
  1. A multiplikátor-modell könnyen érthetővé teszi az aggregált kereslet és a kibocsátás összefüggését. A legegyszerűbb változatában a háztartások fogyasztása a rendelkezésre álló jövedelem függvénye, a beruházás volumene pedig rögzített. A termelés alkalmazkodása hozza egyensúlyba az emberek fogyasztási szándékait és a vállalatok beruházási hajlandóságát a kibocsátással. Akkor érik el a nemzeti kibocsátás egyensúlyi szintjét, ha a tervezett kiadások megfelelnek a tervezett kibocsátásnak. Az egyensúlyi kibocsátás ott található a kiadási-kibocsátási diagramon, ahol a tervezett fogyasztási plusz beruházási kiadások (TE) egyenese metszi a 45°-os egyenest.
  2. Ha a kibocsátás átmenetileg az egyensúlyi szintje fölé kerül, akkor a vállalatok termelése túllép az értékesítésen, a készleteik szándéktalanul felduzzadnak, profitjuk pedig leesik. A vállalatok ezért visszafogják termelésüket, csökkentik a foglalkoztatást, így az egyensúly felé terelik a gazdaságot. A kibocsátás egyetlen fenntartható szintje ott van, ahol a vevők pontosan annyit óhajtanak vásárolni, amennyit a vállalatok termelni akarnak. Így az egyszerűsített keynesi multiplikátor-modellben a beruházás húzza a nótát, a fogyasztás pedig táncol a muzsikára.
  3. A beruházás multiplikatív hatást gyakorol a kibocsátásra. Ha megnő a beruházás, akkor a beruházások növekményével emelik a kibocsátást az első lépésben. De a kibocsátással együtt a fogyasztók jövedelmei is nagyobbak lesznek. Ahogy a fogyasztók elköltik többletjövedelmük egy részét, beindítják a fogyasztás és a foglalkoztatás bővítésének egész láncolatát.
  4. Ha az emberek r összeget költenek fogyasztásra jövedelmük minden újabb pénzegységéből, a teljes kiadási láncolat a következőképp alakul:
     
     
    A legegyszerűbb kiadási multiplikátor képlete: 1/(1 – MPC).
  5. A legfontosabb megjegyzendő összefüggések: a) a multiplikátorok alapmodellje az aggregált kereslet eltolódásainak hatását emeli ki a kibocsátás és jövedelem alakulására; b) elsősorban akkor használható, ha vannak a gazdaságban kihasználatlan erőforrások.
 
D) Fiskális politika a multiplikátor-modellben
  1. A költségvetési politika elemzésével továbbfejlesztettük a keynesi multiplikátor-modellt. Ez megmutatta, hogy a kormányzati vásárlások növelése – önmagában, az adók és beruházások változatlansága mellett – expanzív hatást gyakorol a nemzeti kibocsátásra, a beruházásokhoz hasonlóan. A teljes kiadási egyenes feljebb tolódik a TE = C + I + G helyzetbe, és magasabb egyensúlyi szintre kerül a 45°-os egyenessel való metszéspontja.
  2. Az adók csökkenése – önmagában, változatlan beruházás és kormányzati vásárlások mellett – szintén növeli a nemzeti kibocsátás egyensúlyi értékét. A GDP függvényében ábrázolt CC fogyasztási görbe felfelé és balra tolódik el az adócsökkentés nyomán. Azonban a rendelkezésre álló jövedelem minden újabb egysége részben a megtakarítást gyarapítja, emiatt a fogyasztásra fordított összeg növekedése kisebb, mint a rendelkezésre álló jövedelemé. Az adó-multiplikátor ennek megfelelően kisebb, mint a kormányzati vásárlások multiplikátora.
Közgazdaságtan

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 781 4

Gazdaság

Paul Samuelson Közgazdaságtana immár több mint hatvan éve alapmű a bevezető közgazdaságtan oktatásában szerte a világon. Első kiadása 1948-ban látott napvilágot, s azóta háromévente jelennek meg frissített és aktualizált újabb kiadásai az Amerikai Egyesült Államokban. A könyvet 17 nyelvre fordították le, így vált minden idők egyik legnagyobb példányszámú, népszerű tudományos munkájává. Samuelson professzor 1985-ben vonta be a munkába William Nordhaust szerzőtársként. Kötetünk a Közgazdaságtan tizenkilencedik kiadásának magyar fordítása. Samuelson professzor e könyv befejezése után 2009. december 13-án hunyt el.

A szerzők a vegyes gazdaság előnyeit emelik ki művükben, mert középutas alapállásuk szerint ennek segítségével lehet elkerülni a szélsőséges libertarianizmus és a bürokratikus állami gazdálkodás túlzásait. A vegyes gazdaság ötvözi a piaci verseny ösztönző erejét az állami szabályozással és újraelosztással, s ezáltal a mikro- és makroszintű piaci kudarcokat hivatott korrigálni. Ebben a kiadásban is szerepelnek természetesen a közgazdaságtan időtálló elméleti megállapításai, de mégis itt végezték el a szerzők - saját megítélésük szerint - a legjelentősebb átdolgozást a mű eddigi története során. Erre leginkább a 2007-ben kezdődő pénzügyi válság inspirálta őket, mely utóbb általános gazdasági válsággá terebélyesedett. A korszerűség és az aktuális kérdések vizsgálata mellett a kötet megtartja Samuelson-Nordhaus Közgazdaságtanának immár hagyományossá vált erényeit. Ezek közé tartozik a közérthetőség, amely befogadhatóvá teszi a közgazdaságtan megállapításait a szakirányú tanulmányokat végzők és a szélesebb olvasóközönség számára is. Ki kell emelni továbbá a mű átfogó jellegét, mert ez teszi lehetővé, hogy szinte közgazdasági lexikonként használhassák az érdeklődők. Végül erényei közé sorolható az egyes kérdések lényegre törő és praktikus megközelítése, amely a gyakorlatban is hasznos olvasmánnyá teszi a Közgazdaságtant.

Hivatkozás: https://mersz.hu/samuelson-nordhaus-kozgazdasagtan//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave