A film technológiai újdonságként indult, és az audiovizuális technológia révén, a némafilmkorszak után már a szórakoztatás, a szabadidő-eltöltés fontos elemeként jelent meg a mindennapi életben. A nyilvános előadásokon és egyéb bemutatási formákon keresztül gyorsan nagy vonzáskört és elérést alakított ki, széles körű fogyasztási termékké vált. Vagyis szinte azonnal tömegmédium lett, hiszen gyorsan eljutott a lakosság nagy részéhez, vidékre is. A nagyrészt kitalált, elbeszélő történetek egész családok számára gazdaságos módon, társadalmilag ellenőrzött és elfogadott szórakozási lehetőséget biztosítottak. A tömegszórakoztatás volt a film születésekor a legfontosabb meghatározó karakter, hasonlóan a színház, a cirkusz és a vásári előadások világához, és a tömegekhez való eljuttatás révén alakultak ki a mozihálózatok. A film a szórakoztatás mellett ugyanakkor a propaganda és ideológiai üzenetek közvetítésének fontos eszköze is volt. A film történetében három meghatározó fordulópontot azonosíthatunk: az első a filmkultúra „amerikanizálódása” az első világháború után, majd a televízió megjelenése, mint második elem. A mozi a televíziós műsorszórás elterjedéséig uralta az audiovizuális média piacát, ám ezután harmadik fordulópontként, a televízió korszakában a közönség elszakadt a film bemutatási helyétől (a mozitól), a filmfogyasztás bekerült az otthonokba. Ezzel a család, vagyis az általános tömegközönség kikerült a mozi közönségéből, és egy jóval kisebb és fiatal közönség maradt meg a mozinál. Érdekes, hogy a művészfilmek meg tudták őrizni helyüket a moziban, és nem kerültek át csak televíziós fogyasztásba, a dokumentumfilm irányzata ugyanakkor teljesen átkerült az otthoni fogyasztásba. A mozi központi szerepe mára a filmek bemutatóira, sztárokkal és csillogással, és egyfajta kulturális forrás szerepére szűkült, és inkább tömegkultúra-teremtő szerepről beszélhetünk a mozi esetében, mintsem tömegmédium szerepről. A mai magyar filmgyártás esete még nehezebb, hiszen a hazai piac mérete nem képes elegendő bevételt termelni a tisztán piaci alapú működéshez, így egyéb forrásokkal támogatják a filmipart: állami támogatások, adókedvezmények, kereskedelmi televíziók reklámbevételének egy része.