Ahogyan azt a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően jogi kötőerejében is megerősített Alapjogi Charta 47. cikkének harmadik bekezdése kifejezetten előírja, azoknak, akik nem rendelkeznek elégséges pénzeszközökkel, költségmentességet kell biztosítani, amennyiben az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételéhez erre szükség van.308 Az Európai Bíróság értelmező gyakorlata is rámutatott arra, hogy a bírósághoz fordulás azon eljárási szabályai, amelyek célja, hogy biztosítsák a jogok védelmét, nem lehetnek olyanok, hogy gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tegyék az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását. A Tanács a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megvalósítására a 2003/8/EK irányelvet alkotta. A tagállamoknak jogi segítséget kell nyújtaniuk az irányelv értelmében más tagállamok állampolgárainak, továbbá harmadik ország állampolgárainak is, ha valamely tagállamban laknak. Az irányelv a határon átnyúló jogviták esetén a költségmentesség alkalmazását kívánja előmozdítani az elegendő forrással nem rendelkező személyek számára, amennyiben támogatás szükséges az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférés biztosításához. A közelmúlt történései arra is rámutattak, hogy – bizonyos körülmények között – még az sem kizárt, hogy a költségmentességet nem természetes személy kérelmezők is igényelhessék, amennyiben a joghoz jutásuk érdekében arra rászorultnak tekinthetők.309