Az a közvetlen fizikai környezet, amely körbevesz bennünket, alapvetően meghatározhatja metaforikus konceptualizációnkat. Példa erre a jelenségre Orbán Viktor beszéde, amely 2009 augusztusában a Polgárok Háza fennállásának ötödik évfordulóján hangzott el. Orbán a következőket mondta: „Nem születésnapi ajándékkal, hanem feladattal érkeztem […] életünk legnagyobb feladata áll előttünk, mégpedig egy másik, 93 ezer négyzetkilométeres épület, a magyarok régi-új otthonának a felépítése.”20 Orbán beszédének idézett részletéből kiderül, hogy a politikus Magyarországot egy olyan (megépítésre váró) épületként konceptualizálja, amelynek lakói a magyar embereknek, míg felépítése Magyarország talpra állításának felel meg. A MAGYARORSZÁG EGY ÉPÜLET fogalmi metaforát maga a fizikai szituáció szülte – az a tény, hogy Orbán egy olyan ünnepségen vett részt, amely egy épület sikeres megépítéséről szólt. A Polgárok Háza sikeres felépítése – metaforikus implikációként – kivetítődik a céltartományra is, azaz Magyarországra, és ekképp az idézett mondatnak az az implikált jelentése, hogy Orbán megfogalmazott célja, Magyarország felvirágoztatása biztosan sikerül (hiszen sikerült a forrástartományban lévő Polgárok Házát is megépíteni).