Ahogy az 1. ábrán és az 1. táblázatban láthatjuk, megnyilatkozás végén a /z/ és a /d/ átlagos zöngearánya magasabb értéket mutat, mint a megfelelő zöngétlen párjuk átlagos zöngearánya. A különbség jelentősen nagyobb a /t/ és /d/ között mindkét lexikai csoportban, az /s/ és a /z/ között pedig nagyobb a minimálpárok esetében. Azaz míg nem minimálpárokban (szesz–mez) a réshangok közti különbség elenyésző (ami neutralizációra utal, legalábbis ami a zöngearányt illeti), addig minimálpároknál (mész–méz) a különbség nagyobb (mindössze 6,71% zönge átlagosan 8,06% standard szórással /s/-ben, míg 34,71% zönge 24,42% szórással /z/-ben). Ezt a nagyobb mértékű különbséget a lineáris kevert modellek is megerősítették (l. 2. táblázat). A nem minimálpárok esetében az /s/–/z/ átlagos zöngearány-különbsége nem volt szignifikáns, míg a minimálpárokban szignifikáns volt. A modell marginális hatásnagysága a minimálpároknál 0,38 volt, a kondicionális hatásnagyság pedig 0,81, azaz a fix hatás (a réshang mögöttes zönge szerinti besorolása) jórészt magyarázza az adatokat, a random hatások (beszélőnkénti random konstans és meredekség a mássalhangzóra) pedig jelentősen tovább javítják azt. A /t/ és a /d/ átlagos zöngearány-különbsége mindkét csoportban (net–led, vét–véd) szignifikáns volt, és a hatásmértékek is igen magasnak bizonyultak (2. táblázat). Azaz a fix hatás és a random hatások is jelentősen felelnek a mért különbségekért.