2.2.1. Cash flow kimutatás

A pénzáram- és az eredménykimutatás között lényeges tartalmi különbségek vannak, de formai oldalról sok hasonlóság is fellelhető. A két flow típusú kimutatás lényeges különbsége, hogy míg az eredménykimutatás a teljesítményáramlás, addig a pénzáram-kimutatás a pénzáramlás követésére hivatott.

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1009ve_200/#m1009ve_200 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1009ve_200/#m1009ve_200)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1009ve_200/#m1009ve_200)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

7. ábra: A teljesítmény és a pénzáramlás követése

Forrás: a szerző szerkesztése

 

A mérleg kifejezi a számviteli szabályok szerint mérhető, az objektivitás kritériumának megfelelő input erőforráshalmazt, amely szolgálja a termelő és/vagy szolgáltatótevékenységet. A gazdaság erőforráshalmazának egy részével – amelyet teljesítményelvonásnak tekintünk – mint inputtal számolunk a vállalat üzleti tevékenysége során, amelynek felhasználásával keletkezik az output, a vállalat által létrehozott termék és/vagy szolgáltatás, teljesítményleadás. A kettő különbségét tekintjük a vállalat nettó teljesítményleadásának, amely a vállalat eredményével egyező.1 Összegezve, az eredménykimutatás utolsó sora a vállalat nettó teljesítményleadását mutatja, az adózott eredményt. Amennyiben a vállalat több erőforrást adott le, mint amennyit elvont a gazdaság szűkös erőforráshalmazából, vállalati nyereség keletkezik, azaz nettó erőforrás-leadás történt. Ellenkező esetben veszteség keletkezik, ami azt jelzi, hogy a vállalati tevékenység eredményeként nettó erőforrás-elvonás történt.

A pénzügyi döntések során a teljesítményáramlás helyett (amely természetesen feltétele a pénzáramlásnak) a pénzáramlásra fókuszálunk. A befektető pénzt tett a vállalkozásba, és a befektetés összegén felül annak elvárt hozamára is fedezetet jelentő pénzáramot szeretne kivonni a vállalkozásból a jövőben.

Míg az eredménykimutatás az árbevétel és a költségek különbségeként a nettó teljesítmény-(erőforrás-) leadás, addig a pénzáram-kimutatás a pénzbevétel és pénzkiadás, a nettó pénzáram számításba vételére hivatott. Az eredménykimutatás nem reprezentálja a tényleges készpénzbeáramlást és -kiáramlást. A pénzáram-kimutatás a teljesítményáramlásról a pénzállomány változására irányítja a figyelmet. A DCF-alapú vállalatértékelés során az egyik alapfeladatunk, hogy előre jelezzük a vállalat működési pénzáramát.

A pénzáram-kimutatás a pénzforrások keletkezését és felhasználását mutatja egy adott időszakra vonatkozóan, kifejezi, hogy milyen mértékű pénzállomány-változás következett/következik be a vizsgált periódusban.

A pénzáram-kimutatás alaptípusai:

• direkt (likviditási terv),
• indirekt (pénzáram-kimutatás).

 

A direkt jellegű pénzáram-kimutatás az egyes gazdasági események közvetlen pénzáramra gyakorolt hatását rendszerezi. A direkt jellegű pénzáram-kimutatás leginkább mint likviditási terv ismert, amely az üzleti terv részeként a rövid távú pénzügyi tervezés eszköze. Bemutatja, hogy a várható pénzbevételek mennyiben nyújtanak fedezetet a közeljövőben várható kifizetésekre. A tervezés célja, hogy meghatározzuk, milyen mértékű likviditástöbbletünk vagy -hiányunk van, amely előretekintő megoldást követel rövid távú befektetés vagy finanszírozás szempontjából.

Az indirekt típusú pénzáram-kimutatás eltér az összeállítás módszerét tekintve a direkt pénzáram-kimutatástól. Az indirekt cash flow kimutatás összeállításánál egy, a vállalati teljesítményáramlást reprezentáló kategóriából, az eredménykimutatás készítése során meghatározott, adózás előtti eredményből (mi a továbbiakban az egyszerűség kedvéért adózott eredményből) indulunk ki, és indirekt módon a teljesítmény- és vagyonváltozásokból állapítjuk meg az adott periódusra vonatkozó nettó pénzáramot. Az indirekt típusú cash flow kimutatások nemcsak az összeállítás technikájában térnek el a direkt cash flow-tól, hanem az ilyen módon készült kimutatások funkciójukban is lényeges eltérést mutatnak. A múlt pénzáramainak számításba vétele mellett a hosszú távú jövőbeni tervezés eszközeként szolgálnak. Különbséget kell tenni két indirekt módszerrel készülő pénzáram-kimutatás között,

• az egyik az ún. szabályozott (a számviteli törvény által előírt) pénzáram- / cash flow kimutatás,2
• a másik az FCFF (Free Cash Flow to Firm) levezetésére szolgáló kimutatás.

 

A szabályozott pénzáram-kimutatás az éves beszámoló részeként az előző gazdasági évre visszatekintő, elemzést szolgáló kimutatás, a vállalat pénzügyi helyzetének, az abban bekövetkezett változásnak a bemutatását szolgálja. Megmutatja, hogy a vizsgált gazdasági évben a pénzállományban bekövetkezett változás alakításában milyen szerepet játszott a vállalat folyamatos működése, a befektetési és finanszírozási tevékenysége. Mint a múltbeli pénzáramlás összegzésére szolgáló kimutatás, kiindulópontja és eszköze lehet a jövőbeni pénzáramok tervezésének is.

A vállalati pénzügyi döntésekben központi szerepet játszó jövőbeni pénzáramok követésére szolgáló kimutatás az FCFF levezetését szolgáló pénzáram-kimutatás, amely meghatározza, hogyan alakul várhatóan az előrejelzési periódusban a forrásbiztosítók, azaz tulajdonosok és a hitelezők között felosztható (a vállalatból kivonható) szabad pénzáram.

Míg fő szerkezetében mind a szabályozott, mind az FCFF-kimutatás egyező képet mutat, lényeges eltérés van a két kimutatás céltételezésében és ebből következően belső tartalmában.

 

1	Ezt az összefüggést jól mutatja, hogy árbevétel akkor keletkezik, amikor megtörténik a teljesítményleadás (és nem akkor, amikor a vevő kiegyenlíti a termék, szolgáltatás ellenértékét).
2	A szabályozott cash flow esetén lehetőség van bizonyos tételek direkt vagy indirekt módon történő meghatározására. Mi a továbbiakban az indirekt módon összeállított kimutatások rendjét mutatjuk be. Az így összeállított kimutatásban mind a működési, mind a befektetési és finanszírozási pénzáram összeállítása indirekt módszerrel történik.

Tartalomjegyzék

• Vállalatértékelés
• Impresszum
• chevron_right1. Bevezetés
  • chevron_right1.1. A vállalati érték
    • 1.1.1. A vállalatértékelés, értékkategóriák
    • 1.1.2. Az értékelés célja, módszerei
    • 1.1.3. A funkcionális vállalatértékelés
    • 1.1.4. A vállalatértékelés módszerei
• chevron_right2. DCF-alapú vállalatértékelési módszerek
  • chevron_right2.1. DCF-módszerek alkalmazása a vállalatértékelésben
    • 2.1.1. A vállalatértékelés DCF-modellje
    • 2.1.2. Az értékelés tárgya
    • 2.1.3. A DCF-alapú vállalatértékelés folyamata
  • chevron_right2.2. A DCF-modellek alapja: a pénzáramok számításba vétele és a diszkontráta
    • chevron_right2.2.1. Cash flow kimutatás
      • 2.2.1.1. A szabályozott cash flow kimutatás
      • 2.2.1.2. Az FCFF levezetésére szolgáló kimutatás
      • 2.2.1.3. Eset – MTelekom historikus pénzáramának (FCFF/FCFE) meghatározása
    • chevron_right2.2.2. Alkalmazott diszkontráták – elvárt hozam, tőkeköltség
      • 2.2.2.1. Miller–Modigliani-tételek
      • 2.2.2.2. Részvényesi tőke értéke, elvárt hozama, kockázata és a tőkeáttétel az MM-feltételek módosítása esetén
  • chevron_right2.3. Az alkalmazott DCF-módszerek
    • 2.3.1. APV-módszer (Adjusted Present Value)
    • 2.3.2. FCFF/WACC-módszer
    • 2.3.3. EVA-módszer
    • 2.3.4. DDM-modell
    • 2.3.5. ECF-módszer
  • chevron_right2.4. A CCF-módszer, valamint a DCF-módszerek összehasonlító elemzése
    • 2.4.1. Az APV- és a CCF-módszer
    • 2.4.2. Mikor milyen módszert válasszunk az értékeléshez?
    • 2.4.3. FCFF és EVA
    • 2.4.4. FCFF és DDM, ECF
  • chevron_right2.5. A DCF-alapú értékelés paramétereinek, a pénzáramokat meghatározó paramétereknek az előrejelzése
    • 2.5.1. Az értékvezérlők azonosítása
    • chevron_right2.5.2. Az explicit előrejelzési időszak hosszának megválasztása
      • 2.5.2.1. Kitérő a növekedési periódus hosszának meghatározásához
  • chevron_right2.6. A historikus adatok aktualizálása, korrekciója, normalizálása
    • 2.6.1. A múltbeli adatok aktualizálása
    • chevron_right2.6.2. A historikus adatok korrekciója
      • 2.6.2.1. Működési ráfordítások korrekciója
      • 2.6.2.2. Az egyes tételek értékének korrekciója
      • 2.6.2.3. Az eredmény menedzseléséből fakadó korrekciós követelmény
    • 2.6.3. A historikus adatok kisimítása, normalizálása
  • chevron_right2.7. A pénzáramok előrejelzése és az előrejelzés felülvizsgálata, ellenőrzése
    • 2.7.1. A vállalat stratégiai helyzete. A befektetett tőke hozama
    • chevron_right2.7.2. Az FCFF paramétereinek előrejelzése a növekedési periódusra
      • 2.7.2.1. A növekedési ütem meghatározása
      • 2.7.2.2. A befektetési cash flow nagyságának előrejelzése
      • 2.7.2.3. Egyéb tételek előrejelzése
    • 2.7.3. Az előrejelzés valószerűségének ellenőrzése
  • chevron_right2.8. Eset – Az MTelekom pénzáramának előrejelzése a növekedési (explicit) időszakra
    • 2.8.1 A historikus értékparaméterek meghatározása, elemzése
    • 2.8.2. Az MTelekom értékparaméterei iparági összehasonlításban
    • 2.8.3. Az FCFF előrejelzése a növekedési (explicit) periódusra
  • chevron_right2.9. A tőkeköltség előrejelzése
    • chevron_right2.9.1. A tulajdonos elvárt hozama, a tőkeköltség
      • 2.9.1.1. Kockázatmentes kamatláb
      • 2.9.1.2. Részvénypiaci kockázati prémium
      • 2.9.1.3. Béta előrejelzése
    • 2.9.2. A hitelező elvárt hozama
    • chevron_right2.9.3. Egyéb paraméterek becslése a tőkeköltséghez
      • 2.9.3.1. Adókulcs becslése
      • 2.9.3.2. A vállalat finanszírozási szerkezete
    • 2.9.4. Összegzés: a WACC meghatározása
  • chevron_right2.10. Eset – MTelekom tőkeköltségének becslése
    • chevron_right2.10.1. A tulajdonosi tőkeköltség becslése
      • 2.10.1.1. Kockázatmentes hozam előrejelzése
      • 2.10.1.2. Átlagos piaci kockázati prémium (MRP, alapprémium) és országkockázati prémium (CRP)
      • 2.10.1.3. A saját tőke releváns kockázati mérőszámának, a bétának (β) az előrejelzése
    • 2.10.2. Hitel tőkeköltsége
    • 2.10.3. WACC becslése
  • chevron_right2.11. A tőkeköltséget alakító egyéb paraméterek
    • 2.11.1. Országkockázat
    • chevron_right2.11.2. Egyéb prémiumok és diszkontok
      • 2.11.2.1. Méretprémium (size-effect)
      • 2.11.2.2. A likviditáshiány miatti kockázati prémium
      • 2.11.2.3. Az ellenőrzési jogokhoz felszámított diszkont/prémium
  • chevron_right2.12. A maradványérték becslése
    • 2.12.1. A maradványérték paramétereinek előrejelzése
    • chevron_right2.12.2. A maradványérték becslésének módszerei
      • 2.12.2.1. Maradványérték becslése az FCFF-modell alkalmazásával
      • 2.12.2.2. A maradványérték becslése a gazdasági profit (EVA-) módszerrel
      • 2.12.2.3. Nem DCF-alapú módszerek
      • 2.12.2.4. A maradványérték meghatározása
  • 2.13. Az értékelés lezárása
  • 2.14. Eset – MTelekom értékelésének lezárása
  • 2.15. Kiegészítő megjegyzés az újonnan befektetett tőke nyereségéről
• chevron_right3. Egyéb vállalatértékelési módszerek
  • chevron_right3.1. Relatív értékelés módszere
    • 3.1.1. Az összehasonlító vállalatok csoportjának kijelölése
    • chevron_right3.1.2. A leggyakrabban használt szorzószámok
      • 3.1.2.1. Eredményalapú szorzószámok
      • 3.1.2.2. Könyv szerinti értéken alapuló szorzószámok
      • 3.1.2.3. Bevételalapú és iparág-specifikus szorzószámok
    • 3.1.3. A szorzószámok alkalmazása a vállalatértékelésben
    • 3.1.4. A relatív értékelés jelentősége, potenciális csapdák
  • 3.2. Vállalatértékelés reálopciós módszerrel
  • 3.3. Eszközalapú értékelés
• 4. Felhasznált irodalom
• chevron_right5. Mellékletek
  • 5.1. 1. melléklet
  • 5.2. 2. melléklet
  • 5.3. 3. melléklet

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 109 2

Mennyit ér egy vállalat, de feltehetjük ezt a kérdést a háztartásunk vagy a vizsgált vállalat eszközportfóliójának bármely elemére. A hétköznapi gondolkodásban a válasz erre, hogy „amennyit adnak érte”. Ez a megfogalmazás nem ismeri az ár és értékfogalom különbségét, illetve ettől a lényeges különbségtől eltekintve, egy ex post megfigyelhető tartalmat ad a vállalati értéknek. A vállalatértékelés legtöbb esetben valamilyen tranzakcióhoz kapcsolódik, ennek következtében szükséges, hogy a szereplők az ügylet lebonyolítása előtt(ex ante) olyan vállalati értékkel bírjanak, amelyben pl. a potenciális vevők megfogalmazzák azokat a várakozásaikat, amelyek alapján az általuk megadható maximális árat rendelik – a meghatározott vállalati érték alapján – az adott ügylethez. Egy másik megközelítésben annak az árnak a megragadására törekednek az érdekeltek a vállalatértékelés során, amely az adott piaci feltételek között az adott tranzakcióban várhatóan érvényesíthető. Miközben az érintettek szempontjából megfogalmazott értéktartalom mentén értékelünk, megismerkedünk az értékteremtés művészetével, és a könyv végén a teljesség kedvéért bemutatjuk az értékelés szerepét a pénzügyi nehézséggel küzdő vállalatok esetén.

Hivatkozás: https://mersz.hu/palinko-dulk-vallalatertekeles//