Az eredménykimutatás az adózott eredmény levezetését, az azt alakító tényezők meghatározását szolgálja. Az adózott eredmény megmutatja, hogy az éves gazdálkodás eredményeként milyen mértékű saját vagyongyarapodás következett be. Az eredménykimutatás a teljesítményáramlás követésére összpontosít. A reál- és pénzmozgások követésében a reálfolyamatok, a teljesítményáramlás követése kap prioritást az eredménykimutatásban, a pénzmozgás árnyékmozgásként kezelendő első megközelítésben.

A teljesítmény és a pénzáramlás eltérését mutatja a 3. példa.

 

A mérleg és az eredménykimutatás tehát a vállalati vagyon alakulását, az éves gazdálkodás vagyont alakító szerepét, összetevőit mutatja. A külső és belső érdekeltek a két kimutatásból nem kapnak kellő információt arra vonatkozóan, hogy milyen volt a vizsgált periódusban a vállalat pénzeszköz-generáló képessége, a pénzeszközök keletkezése és felhasználása milyen strukturális jellemzőkkel bírt. Biztosított-e a vállalat pénzügyi stabilitása, rövid és hosszú távú likviditása, fizetőképessége. Egy adott időszak eredménye (nettó teljesítménye) jellemzően nem egyezik meg a vállalat pénzeszközében bekövetkezett állományváltozás mértékével. Ezért kapott helyet a pénzáramlás követésére koncentráló pénzáram-kimutatás a hazai éves beszámolóban is.

Az indirekt módszerrel készített pénzáram-kimutatás az eredménykimutatás nettó teljesítmény adatából indul ki, majd azt követően az eszköz- és forrásszámlák állományában bekövetkező változásának figyelembevételével jut el a pénzeszközök állományváltozásának meghatározásáig.

A fenti példa megmutatta, hogy a teljesítmény- és a pénzáramlás között lényeges eltérés lehet, ezért szükséges egy olyan kimutatás, amely a pénzáramlás követésére alkalmas, azaz megmutatja, hogy a vizsgált periódusban milyen mértékű pénzállomány-változás milyen folyamatok eredményeként következett be. A szabályozott pénzáram felépítésének rendszerét mutatja a 8. ábra.

A számviteli törvény által előírt ún. szabályozott CF-kimutatás2 a 8. ábrán feltüntetett szerkezetben a

A működési pénzáramhoz azok a pénzáramok sorolandók, amelyek a vállalat szokásos termelő-, szolgáltatótevékenységéből származnak:

A finanszírozási tevékenység a folyamatos működéshez és a befektetések finanszírozásához szükséges pénzáramok biztosítását jelenti. A finanszírozási pénzáram csak a hosszú lejáratú forrásokhoz kapcsolódó pénzáramokat, így jellemzően a hitelfelvételt, a hiteltörlesztést, a tulajdonosi tőke emelését, leszállítását tartalmazza. A rövid lejáratú finanszírozási források változásával összefüggő pénzáramok jellemzően a működési pénzáramokba tartoznak.

A cash flow szerkezeti felépítése a mérleg szerkezetéhez igazodik, amely némi egyszerűsítéssel befektetett eszközökre, hosszú távú finanszírozási forrásokra és nettó forgótőkére bontva (ahogyan a 9. ábrán látható) megadja a kimutatás összeállítói számára a legfontosabb kapaszkodókat.

 

Az indirekt cash flow levezetésénél (amely módszer lényegét a szabályozott cash flow kimutatás példáján mutattuk be) az eredménykimutatás utolsó sorából indultunk ki, mint a nettó teljesítményáramlás értékéből, majd ezt a mérleg minden sora (kivéve a pénzeszközök sorát) esetén az állományváltozásnak a pénzállományra gyakorolt hatásával korrigáltuk a megadott hármas bontásban (lásd 9. ábra és 10. ábra), és eljutottunk az ún. teljes pénzáramig, illetve a pénzállomány adott évben bekövetkezett változásáig. A cash flow kimutatás azonban nem pusztán a mérlegből is kiolvasható állományváltozás levezetését szolgálja, hanem megmutatja, hogy milyen (működési, befektetési, finanszírozási) folyamatok eredményeként állt elő ez a pénzállomány-változás.

A szabályozott cash flow mint indirekt cash flow összeállításának rendjéhez még egy kiegészítést adunk alább, amely megmutatja az állományváltozás pénzállományra gyakorolt hatásának számításba vételi módszerét. Ehhez kiindulópontként nézzük meg a 4. példát.

 

A CF-kimutatás hármas tagolása szerint közölt adatok alapján láthatóvá válik, hogy a pénzállomány változását alakító tényezők egészséges tendenciákat tükröznek-e a kiegyensúlyozott növekedés finanszírozásának, a tartós fizetőképesség megőrzésének folyamatában. A legfontosabb követelmény, hogy a vállalat a folyamatos működése során generáljon olyan pozitív működési pénzáramot, amely biztosítja egy terjeszkedő, növekedni kívánó vállalat számára a befektetéshez szükséges pénzeszközöket, illetve hitelből történő finanszírozás esetén a törlesztésekhez elegendő fedezetet. Az alacsony működési pénzáram a folyamatos likviditás fenntartásának kényszere miatt veszélyezteti a növekedés fenntartásához elégséges beruházási szintet, illetve a külső forrásbevonás kényszere miatt a gazdálkodó szervezet hosszú távú eladósodásának állapotát vetíti előre. (Meg kell említeni, hogy a tartósan alacsony működési pénzáram, a csökkenő beruházási aktivitás, a növekvő eladósodottság alapja a tartósan alacsony teljesítmény, amelyre a mérleg és az eredménykimutatás adataiból is következtethetünk.) A bemutatott pénzáram-kimutatás alapján jól követhető, hogy a vállalat a vállalati életpálya mely szakaszán halad. Az induló cég jellemző pénzbevétele a finanszírozási pénzáram, kiadása a beruházási pénzáram. Egy érett cég működési pénzárama magas, miközben a beruházási pénzáram jellemzően az amortizáció összegével közel egyező, így magas osztalékkifizetés és hitel-visszafizetés jellemzi.10 Egy hanyatló cég működési pénzárama kicsi, az eszközállományának csökkenéséből adódóan a befektetési tevékenységét a pénzbeáramlás jellemzi.

A pénzáram-kimutatás alapvetően a tervezés, és nem pusztán a múltra vonatkozó értékelés eszköze:

Ezt a célt egy másik indirekt módon építkező pénzáram, az FCFF levezetésére szolgáló kimutatás szolgálja, amely a pénzügyi döntések előkészítésének alapvető eszköze. Lényeges eltérés van a törvény által előírt cash flow kimutatás és az FCFF levezetésére szolgáló kimutatás között. Erre az eltérésre mutatunk rá a következő részben.