Pálinkó Éva, Dülk Marcell

Vállalatértékelés

Értékteremtés és értékrombolás


2.3.5. ECF-módszer

Az ECF-módszer (Equity Cash Flow) a tulajdonosi tőke (E) értékének közvetlen meghatározása, ahol a tulajdonosok között felosztható szabad pénzáramot (FCFE) a tulajdonosok elvárt hozamával / a tulajdonosok által befektetett források tőkeköltségével, az áttételes részvényes elvárt hozamával (rE,L) diszkontáljuk.
 
Ahol:
FCFEt = (Free Cash Flow to Equity) részvényesek szabad pénzárama 1 a t időpontban
= (Required Return on Equity, Levered Firm) áttételes vállalat részvényeseinek elvárt hozama
 
A tulajdonosok pénzáramát (FCFE) a jól ismert FCFF-ből, a forrást biztosítók között felosztható pénzáramból vezetjük le.
 
13. táblázat: A tulajdonosi pénzáram (FCFE) levezetése
FCFE-kimutatás
Árbevétel
„Működési” költségek (ÉCS. nélkül)
Működéshez kapcsolt pénzügyi hatások (pl. árf. vált. hatása)
EBITDA
Amortizáció
EBIT
EBIT-re eső adó
NOPLAT
Működő tőke (Forgótőke) ÁV-nak hatása a pénzáramra
Beruházás (nettó) a befektetett tőkébe
Beruházási CF (befektetett tőkébe + működő tőkébe) = ΔIC
FCFF
Tőkeköltséggel rendelkező kötelezettségek ÁV-nak hatása a pénzáramra
Adózás utáni fizetett kamatok
CFD
FCFE
 
A tulajdonosoknak kifizethető reziduális összeg az a pénzáram, amely az FCFF-ből a hitelezői pénzáram kifizetését követően fennmarad,
 
 
Ez a CFD a vállalat szempontjából a hitelezőknek „nettó” módon, az adómegtakarító hatás figyelembevételével kalkulált pénzáram. Az FCFE levezetése egy adott periódusban pontosan
 
 
A tulajdonosi pénzáram a forrást biztosítók között felosztható pénzáram áttétel nélkül kalkulált összege, amelyet csökkentettünk a hitelezőknek a valóságban, a hitelszerződésnek megfelelően kifizetett pénzárammal, és megnöveltük a hitel adómegtakarító hatásából származó, a tulajdonosokat illető adómegtakarítás összegével. Ez az összeg osztalékként, osztalékjellegű jövedelemként kifizethető, és ezzel a továbbiakban így számolunk, miközben tudjuk, hogy ez nem feltétlenül kerül kifizetésre.
Az FCFE az áttételes vállalat tulajdonosainak kifizethető pénzáram, amelynek a diszkontált értéke megadja a tulajdonosi tőke értékét. Az áttételes részvényesi/tulajdonosi pénzáramot a részvényesek elvárt hozamával diszkontáljuk, amelyben értelemszerűen megjelenítettük az áttétel mértékéből fakadó finanszírozási kockázatot is (az MM-feltételek mellett)
 
 
illetve az MM-világból kilépve a hitel adómegtakarító hatásának figyelembevételével
 
 
Másik, a tulajdonosi tőke elvárt hozamának előrejelzésére leggyakrabban alkalmazott módszer a CAPM-modell alapján történő becslés
 
 
16. példa:
 
Az előző fejezetben megoldott 10. példa pénzáram- és hozamadatai alapján határozza meg a vállalat értékét DDM- és ECF-módszerrel! (Figyeljen a pénzáramok és a tőkeköltség konzisztens illesztésére!)
 
16. megoldás:
 
Amint látjuk, az eddigiekben bemutatott összes értékelési módszer ugyanazt az eredményt adja, miután ugyanazon feltételekből indultunk ki, valamint a pénzáramok megválasztásához konzisztens diszkontrátát rendeltünk. A vállalat értéke minden esetben 11 000 ezer $, míg a tulajdonosi tőke értéke minden esetben 6000 ezer $.
 
Visszatérve az elméleti összegzéshez, az ECF-modell egy diszkontált osztalékmodell-adaptáció. Az ECF-modell által meghatározott részvényesi tőke értéke (E = VE) megegyezik a diszkontált osztalék modell (DDM) által meghatározott értékkel, amennyiben az FCFE teljes mértékben kifizetésre kerül osztalékként (Damodaran, 2006).2
Ha nem fizetik ki a teljes FCFE-et osztalékként, akkor a befektetett pénzügyi eszközök állományában, pénzállományban és a pénzközeli eszközök, értékpapírok állományában (a termelő-szolgáltató tevékenységet nem szolgáló eszközök állományában [NOA]) következik be jellemzően változás.3
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a részvényeseknek juttatott pénzáram rendre FCFE alatti értéket mutat. Ennek lehetséges okai (Damodaran, 2006):
  • Stabilitási igény. Az osztalékok „ragadósak”, a vállalatok idegenkednek az osztalékok tárgyidőszaki eredménytől / szabad pénzáramtól függő változtatásától. Az osztalékok volatilitása alacsonyabb a nyereség, illetve a pénzáram volatilitásánál. Ez annak következménye, hogy a cégek rendre a saját tőkére jutó pénzáram lehetséges szintje alatt tartják az FCFE-ből kifizetett osztalékot, amely visszatartott pénzáram biztosítja az osztalékok stabilan tartását, illetve lassú, de állandó növelését.
  • Jövőbeni beruházási szükségletek fedezésére tartalékolnak. Ez magyarázható a tranzakciós költségek magas szintjével, amely a vállalatokat a belső források preferálásában teszi érdekeltté.4 A belső források preferálásának másik oka lehet az ún. hierarchiaelmélet, amely azokat a forrásokat sorolja a finanszírozási piramis tetejére, amelyek esetében a legkisebb az információk megosztásának kényszere a piac többi szereplőjével. A hierarchiaelmélet szerint a finanszírozási piramis tetején a belső források helyezkednek el.
  • Adózási tényezők. Amennyiben az osztalékot magasabb adókulcs terheli, mint a tőkenyereséget, akkor az osztalékkifizetés messze elmarad a rendelkezésre álló tulajdonosi szabad pénzáramtól. Ellenkező esetben az FCFE-et meghaladó osztalékkifizetést például részvények kibocsátásából származó pénzbevételből finanszírozzák.
  • Jelzőszerep. A finanszírozási elméletben ismert jelzésérték modellek (signal model) szerint az osztalékkifizetés jelzés a piacnak, amely a belső érdekeltek pozitív jövőbeni várakozását jelző információ. Így a vállalat az osztalék stabil növekedési pályán való tartásával a részvényárfolyamok folyamatos emelkedését igyekszik biztosítani.
  • Menedzseri önérdek. A vállalati méretek növelésére való törekvés miatt visszatartott szabad tulajdonosi pénzáram növeli az eszközportfólió könyv szerinti értékét (BV). Továbbá a menedzserek számára a növekvő pénzállomány a likviditás kényelmesebb fenntartását biztosítja.
 
A fenti okok miatt a tulajdonosi tőke értékének meghatározásában eltérés mutatkozhat a DDM-, illetve az ECF-modell alkalmazása esetén. Ekkor az ECF-modell által meghatározott tulajdonosi tőkeérték adja a pontosabb értéket. A DDM-modell alkalmazásakor figyelembe kell venni a pénzállomány, a befektetett pénzügyi eszközök stb. (NOA) állományának változását, hogy elkerüljük a részvényesi tőke alul- vagy túlértékelését.5
 
14. táblázat: Az osztalék és az FCFE alakulása a nyugat-európai ágazatokban (kiemelt adatok [millió dollár])
Iparág
Cégek száma
Osztalék
Adózott eredmény
Osztalékfizetési ráta
FCFE
Osztalék/FCFE
Reklám
87
$2 030
,32
$5 026
,45
40
,39%
$5 026
,94
41
,28%
Repülés/hadi
46
$4 693
,85
$13 810
,87
33
,99%
$10 187
,65
39
,73%
Légi közlekedés
38
$3 965
,20
$11 872
,37
33
,40%
$4 080
,60
66
,52%
Autó és teherautó
25
$12 676
,60
$37 788
,25
33
,55%
$43 792
,39
29
,43%
Bank (regionális)
69
$1 512
,19
$4 742
,58
31
,89%
$7 741
,21
8
,70%
Ital (alkoholos)
53
$12 644
,74
$17 737
,24
71
,29%
$19 958
,61
41
,54%
Vegyi (alap)
55
$2 239
,39
$7 555
,52
29
,64%
$5 146
,91
57
,53%
Építőanyagok
102
$5 587
,69
$12 623
,26
44
,27%
$8 869
,83
75
,94%
Elektronika (ált.)
154
$1 711
,90
$5 699
,19
30
,04%
$6 004
,10
31
,32%
Eü. termékek
170
$4 444
,63
$8 701
,25
51
,08%
$3 100
,42
153
,27%
Hotel/Játék
113
$4 265
,74
$8 678
,12
49
,16%
$11 254
,58
21
,76%
Közlekedés (vasút)
6
$129
,38
$349
,20
37
,05%
$303
,87
43
,31%
Teljes piac
6519
$467 205
,67
$947 662
,00
49
,30%
$947 231
,54
42
,19%
Teljes piac (pénzügyi nélkül)
5724
$367 462
,54
$733 433
,84
50
,10%
$728 576
,97
46
,26%
Forrás: http://pages.stern.nyu.edu/~adamodar/ (az adatok rögzítésének időpontja: 2019. január 5.; kiemelt adatok letöltésének időpontja: 2020. július 28.) alapján. A táblázat egyes oszlopai kiemelésre kerültek, az Osztalék/FCFE oszlopban megjelenő értékek az osztalék alábbiak szerint korrigált értéke alapján kerültek meghatározásra:
(Osztalék + Visszavásárlás – Nettó részvénykibocsátás) / FCFE.
 
A 14. táblázatban a vizsgált vállalatok adatai alapján megállapítható, hogy az FCFE arányában kifizetett osztalék mértéke átlagosan a vizsgált nyugat-európai piacon mindössze 42,19%. Így a vállalatok esetében a DDM- és az ECF-modell nem adhat a tulajdonosi tőke értékére vonatkozóan a gyakorlatban azonos eredményt. Ebből következően a közvetlen DCF-modellek közül megfigyelhető a vállalatértékelés gyakorlatában az ECF-modell szinte kizárólagos alkalmazása.
Meg kell azonban említeni azt az esetet is, amikor az FCFE értéke negatív, ez esetben ez a tulajdonosok által a vállalatba behozni kívánt tulajdonosi pénzáramot jelöli.
A DCF-alapú értékelés keretén belül az ismertetett fő értékelési irányzatok mellett, illetve annak részeként számtalan változat áll rendelkezésre.6 Az értékelési modellek gyakran eltérő egyszerűsítésekkel, feltételezésekkel élnek, ezért az értékelés eredménye is különböző lehet. Ugyanakkor közös, általánosan elfogadott terminológiát használnak, amely lehetővé teszi, hogy a módszerek kiinduló feltételezéseinek eltérése mellett az értékelés eredménye összehasonlíthatóvá váljon. A DCF-módszerek közös vonása, hogy a generált jövőbeli pénzáramokat azok kockázatát tükröző elvárt hozammal7 diszkontáljuk.
 
1 Damodaran (2006) az FCFE-et a törzsrészvényesek pénzáramával azonosítja, így levezetése során a hitelezőt megillető pénzáram mellett az elsőbbségi részvényes pénzáramát is levonja az FCFF-ből.
2 Amennyiben sem részvénykibocsátás, sem részvény-visszavásárlás nem módosítja az FCFE-ként meghatározott szabad pénzáramot.
3

A „pénzállományban” bekövetkezett változás mértékét a következő módon határozzuk meg:

  • Ha a részvényesek pénzárama / FCFE = 1, akkor a részvényesek tényleges pénzárama a pénzállomány változatlansága mellett kifizethető teljes szabad részvényesi pénzárammal egyezik meg.
  • Ha a részvényesek pénzárama / FCFE < 1, akkor a vállalat pénzállományában, továbbá a befektetett pénzügyi eszközök állományában, a pénzközeli eszközök, értékpapírok állományában (a termelő-szolgáltató tevékenységet nem szolgáló eszközök állományában [NOA]) növekedés mutatkozik, a tervezett tőkeszükséglet feletti pénzeszköz visszatartása történik a részvényesek szabad, kifizethető pénzáramának a terhére.
  • Ha a részvényesek pénzárama / FCFE > 1, akkor a vállalat nyitó pénzállományának terhére az FCFE-et meghaladó kifizetés történik.

Negatív FCFE esetén az adott összeg a tulajdonosok által biztosítandó pótlólagos külső tulajdonosi forrást jelöli.

4 Mérlegelés tárgyát képezi, hogy mekkora a tranzakciós költség megtakarításából származó többlethozam, illetve a pénzállomány indokolatlan növekedéséből származó veszteség.
5 / rE helyett a () / rE képlet alkalmazását ajánlja Damodaran az alul- vagy túlértékelés elkerülésére.
6 A leggyakrabban használt módszerek mellett megjelennek kevésbé ismert módszerek, amelyek jól reprezentálják, hogy a pénzáramok és azzal konzisztens módon megválasztott elvárt hozamok számtalan variációját eredményezik a DCF-alapú módszereknek. Fernandez (2007) több mint tíz DCF-alapú vállalatértékelési módszert különböztet meg, így a fent ismertetett módszereket kiegészíti a következőkkel:
  • RI (residual income), tulajdonos gazdasági profitja.
  • Üzleti kockázattal módosított FCFE.
  • Üzleti kockázattal módosított FCFF.
  • Kockázatmentes FCFF.
  • Kockázatmentes FCFE.
7 A továbbiakban a hozamráta helyett a gyakorlatban meghonosodott hozam kifejezést használjuk.

Vállalatértékelés

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 109 2

Mennyit ér egy vállalat, de feltehetjük ezt a kérdést a háztartásunk vagy a vizsgált vállalat eszközportfóliójának bármely elemére. A hétköznapi gondolkodásban a válasz erre, hogy „amennyit adnak érte”. Ez a megfogalmazás nem ismeri az ár és értékfogalom különbségét, illetve ettől a lényeges különbségtől eltekintve, egy ex post megfigyelhető tartalmat ad a vállalati értéknek. A vállalatértékelés legtöbb esetben valamilyen tranzakcióhoz kapcsolódik, ennek következtében szükséges, hogy a szereplők az ügylet lebonyolítása előtt(ex ante) olyan vállalati értékkel bírjanak, amelyben pl. a potenciális vevők megfogalmazzák azokat a várakozásaikat, amelyek alapján az általuk megadható maximális árat rendelik – a meghatározott vállalati érték alapján – az adott ügylethez. Egy másik megközelítésben annak az árnak a megragadására törekednek az érdekeltek a vállalatértékelés során, amely az adott piaci feltételek között az adott tranzakcióban várhatóan érvényesíthető. Miközben az érintettek szempontjából megfogalmazott értéktartalom mentén értékelünk, megismerkedünk az értékteremtés művészetével, és a könyv végén a teljesség kedvéért bemutatjuk az értékelés szerepét a pénzügyi nehézséggel küzdő vállalatok esetén.

Hivatkozás: https://mersz.hu/palinko-dulk-vallalatertekeles//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave