Pálinkó Éva, Dülk Marcell

Vállalatértékelés

Értékteremtés és értékrombolás


2.4. A CCF-módszer, valamint a DCF-módszerek összehasonlító elemzése

A projekt és a vállalatértékelés során a kiindulópontunk egy idealizált világ. MM-feltételekből indulunk ki, és ahogyan a 2.2. fejezetben láttuk, minden döntés, amely a finanszírozáshoz kapcsolódik, figyelmen kívül hagyható, az áttétel megválasztása nem befolyásolja a projekt, a vállalat értékét.
Ebben a világban a projekt/vállalatértékelés a következő módon készül:
  • előre jelezzük a projekt/vállalat áttétel nélküli pénzáramát,
  • amelyet a projekt/vállalat működési kockázatának figyelembevételével meghatározott, a tőkepiacon fellelhető, ezzel egyező kockázatú befektetések tőkeköltségével diszkontáljuk.
 
Minden projekt egy „minivállalat”, ahol teljesen saját tőkével történő finanszírozást tételezünk föl, ahol a projektek értékeinek összeadhatóságának elvén alapul a vállalat értéke:
 
Vállalat értéke = Összes eszköz értéke (= az összes eszköz áttétel nélküli pénzáramának az eszközhozammal diszkontált értéke)
 
Ebben az egyszerű modellben csak a beruházási döntéseknek van hatásuk a vállalat értékére.
Az idealizált világból átlépve a valóságot jól leíró feltételek közé a finanszírozási hatásokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, meg kell vizsgálni, hogy a finanszírozási hatások miként alakítják a projektek és a vállalat értékét. (Az összes DCF-módszer az előre jelzett pénzáramok kockázatosságához illesztett diszkontrátát alkalmaz a vállalat értékének meghatározása során. A módszerek – kevés kivételtől eltekintve – abban különböznek, hogy hogyan veszik figyelembe a pénzáramok meghatározása során a finanszírozási áttétel hatását.)
Ahogyan az idealizált világból továbblépünk a valós világ feltételei közé, illetve ahogyan a gyakorlat kikényszeríti, jelennek meg újabb és újabb DCF-módszerek. Ebben a fejezetben az így formálódó módszerek megszületését követve rögzítjük, hogy milyen értékelési helyzetben melyik a relevánsnak tekinthető DCF-módszer, kiegészítve néhány új gondolattal. Igazolva, hogy a projekt vagy vállalatérték nem módszerválasztás-függő, ugyanazon paraméterek és a különböző módszerek megfelelő alkalmazása ugyanazt az eredményt adja.
Az MM szigorú feltételeiből kilépve az értékmeghatározásra tudománytörténeti szempontból kezdetben kétféle módszer kínálkozott:
  • a diszkontráta módosítása, ahogyan az előző fejezetben láttuk, az FCFF/WACC-módszer által bemutatott módon, ahol a finanszírozási tőkeáttéttel (tárgyalásunkban egyszerűsítésként a hitel) megjelenésével az adómegtakarító hatás a tőkeköltség módosítása révén jelenik meg (lásd 2.3.2. fejezet),
  • a másik módszer az APV (Myers, 1974) alkalmazása, amelynek a meghatározása, ahogyan a 2.3.1. fejezetben láttuk, két lépésben történik,
 
 
mint ahogyan a képletben látható, a tisztán saját tőkéből finanszírozott áttétel nélküli projekt/vállalati pénzáramot eszközkockázattal kalkulált tőkeköltséggel diszkontáljuk, majd a finanszírozás értékmódosító hatását külön paraméterként vesszük figyelembe.
 
A finanszírozási hatást amennyiben leszűkítjük az adómegtakarító hatásra, akkor
 
 
(lásd 2.2. fejezet)
Ez esetben a hitel könyv szerinti értékével számolunk minden évben, ismerjük a felvett hitel vagy fennálló hitelállomány törlesztésének rendjét és a hitel kamatát, azaz az éves adósságszolgálat összege előre meghatározott – és kockázatmentes – várható pénzáram. Ez esetben a hitel adómegtakarítása kockázatmentes, így az adómegtakarítás diszkontálásához az használható. Az előző fejezetben ennek mentén igazoltuk, hogy a különböző módszerek azonos eredményt adnak (2.3. fejezet).
 

Vállalatértékelés

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 109 2

Mennyit ér egy vállalat, de feltehetjük ezt a kérdést a háztartásunk vagy a vizsgált vállalat eszközportfóliójának bármely elemére. A hétköznapi gondolkodásban a válasz erre, hogy „amennyit adnak érte”. Ez a megfogalmazás nem ismeri az ár és értékfogalom különbségét, illetve ettől a lényeges különbségtől eltekintve, egy ex post megfigyelhető tartalmat ad a vállalati értéknek. A vállalatértékelés legtöbb esetben valamilyen tranzakcióhoz kapcsolódik, ennek következtében szükséges, hogy a szereplők az ügylet lebonyolítása előtt(ex ante) olyan vállalati értékkel bírjanak, amelyben pl. a potenciális vevők megfogalmazzák azokat a várakozásaikat, amelyek alapján az általuk megadható maximális árat rendelik – a meghatározott vállalati érték alapján – az adott ügylethez. Egy másik megközelítésben annak az árnak a megragadására törekednek az érdekeltek a vállalatértékelés során, amely az adott piaci feltételek között az adott tranzakcióban várhatóan érvényesíthető. Miközben az érintettek szempontjából megfogalmazott értéktartalom mentén értékelünk, megismerkedünk az értékteremtés művészetével, és a könyv végén a teljesség kedvéért bemutatjuk az értékelés szerepét a pénzügyi nehézséggel küzdő vállalatok esetén.

Hivatkozás: https://mersz.hu/palinko-dulk-vallalatertekeles//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave