Pálinkó Éva, Dülk Marcell

Vállalatértékelés

Értékteremtés és értékrombolás


2.5.1. Az értékvezérlők azonosítása

A bevezetőben megfogalmaztuk, hogy a vállalatértékelések nem pusztán a vállalati tranzakciók esetében nélkülözhetetlenek, hanem számtalan más funkciót is betöltenek. Ma már általános, hogy nem pusztán a belső érték vagy „fair value” egzakt meghatározása az értékelő feladata, a portfóliómenedzsment területén inkább a piaci árat, illetve a mögötte rejlő belső értéket meghatározó tényezők minél szélesebb körű feltárására törekszenek, vagy a folyamatos értékelés a VBM (Value Based Management) eszköze stb. Ezért ebben a fejezetben az ún. értékparaméterek azonosítására fókuszálunk, amely minden értékelési szituációban kiemelt jelentőséggel bír. A vállalatértékelés során az értékképző paraméterek pontos megragadásán keresztül sok esetben jobb közelítés adható a vállalat belső értékére,1 mint amikor a vállalat működését, befektetési és finanszírozási tevékenységét alakító − az éves beszámoló számszaki kimutatásaiban jól azonosítható − paraméterek sokaságára, ezek historikus elemzésére és előrejelzésére támaszkodik az értékelő.
Visszatérünk ebben a fejezetben az alap DCF-modellhez, az FCFF/WACC-modell elemzéséhez, amely a legszélesebb körű elemzést és előrejelzést igényli a DCF-módszerek közül, így az itt tárgyaltak minden DCF-módszer esetében az előrejelzéshez kellő támogatást adnak. Az adott DCF-modell esetében a tőkeáttétel hatását nem vettük figyelembe az FCFF levezetése során, a tőkeáttétel adómegtakarító hatása a hitel tőkeköltségében, azaz a -ben jelenik meg, így olyan vállalatértéket kapunk az FCFF-nek az -kel történő diszkontálásának eredményeként, amely tartalmazza az áttétel hatását.2 Az értékelés kiindulópontját a következő összefüggés adja:
 
 
A vállalatból szabadon kivonható, a forrást biztosítók között felosztható pénzáram és az meghatározását követően a diszkontálás művelete eljuttat a vállalat értékének meghatározásához.
A vállalat fundamentális értékét alakító paraméterek historikus elemzése, az ágazati mértékekkel történő összevetése segíti az értékparaméterek jövőbeli előrejelzésén keresztül a pénzáramok meghatározását. Ebben a részben az értéket alakító paraméterek azonosítására, tartalmának a meghatározására vállalkozunk, és egy egyszerű modellszámítás segítségével bemutatjuk, hogyan történik az értékparaméterek felhasználásával a vállalat értékének meghatározása.
Az FCFF és az adja az értékelés két fő paraméterét. A 2.2.1. fejezetben az FCFF-kimutatás összeállítása során felhasznált flow és stock kimutatások historikus, illetve (az értékelés választott módszeréhez illeszkedve) előretekintő adatai, illetve abból generált FCFF levezetését szolgáló kimutatás adatai adják az értékelés kiindulópontját:
 
FCFFt = NOPLATt – ΔICt
 
  • NOPLAT, amelyre alapozzuk az FCFF meghatározását (FCFFt = NOPLATt – ΔICt). A NOPLAT az operatív működésből származó adózott eredmény, az a teljesítménykategória, amely meghatározza, hogy tőkebefektetés mint erőforrás-elvonás mekkora teljesítményleadást jelent.
  • Minél magasabb a vállalat működési eredménye, annál nagyobb lesz a befektetett tőke értéke. Az IC (Invested Capital) a működésbe befektetett tőke év elejére meghatározott könyv szerinti értéke. Ez a mérték megadja, hogy a fentiekben meghatározott pénzárammutatók mekkora befektetés mellett valósulnak meg a finanszírozás formájától függetlenül. Ez a számviteli adat azt mutatja meg, hogy az adott évben mekkora a befektetett tőke összege. Az IC azon eszközök könyv szerinti értéke, amelyek a működést szolgálják, azaz részt vesznek a NOPLAT termelésében.3
  • ΔIC, a vizsgált évben eszközölt befektetett tőke és az éves nettó forgótőke-növekmény, az éves beruházás összege. Összegezve az IC éves növekménye ().
 
Ezekből a flow és stock kategóriákból származtathatók azok a mutatók, amelyek segítségünkre vannak az értékteremtés folyamatának megértésében (Fazekas, 2004):
  • g (Growth Rate), a NOPLAT növekedési üteme,
 
 
A folyamatosan működő vállalat hozamérték típusú értékelése során végtelen számú periódusra vonatkozó NOPLAT-ot, illetve a ΔIC felhasználásával FCFF-et kell generálni. Ezeknek a mutatóknak az előrejelzése nélkülözhetetlen a növekedési ütem meghatározásához.
  • ROIC (Return on Invested Capital), jövedelmezőségi mutató, a működésbe befektetett tőke hozama, a befektetett tőkearányos nyereség,
 
 
amely összefüggés felhasználásával a működési eredmény a következőképpen határozható meg:
 
 
A befektetett tőke hozama és a pénzáramlás növekedési üteme felidézi a Gordon-féle osztalékmodellhez ( (Gordon, 1959) kapcsolódó növekedési ütem becslésére vonatkozó összefüggést:
 
 
Ahol:
= a részvény belső értéke, elméleti árfolyama
= a befektetés időpontjától számított következő periódus (év) végi várható osztalékkifizetés
r = a részvényes elvárt (várható) hozama
= az osztalék várható (állandó) növekedési üteme
ROE = (Return on Equity) részvény éves hozama
b = az osztalékkifizetési hányad
(1 – b) = az újrabefektetési hányad
 
Ez az összefüggés a lábjegyzetben4 jelölt feltételek mellett alkalmas a vállalatértékelés közvetlen, DDM-modelljének segítségével meghatározni a tulajdonosi tőke értékét.
Amennyiben egy, az általunk vizsgált közvetett értékmeghatározás módszerére váltunk, az FCFF-módszerre, akkor a Gordon-modell érvényessége mellett más tartalommal bírnak a jelölt kategóriák. Itt nem az osztalék mint a tulajdonosi pénzáram növekedési ütemét, hanem a működési pénzáram (NOPLAT) növekedési ütemét kívánjuk meghatározni, ezért a képlete a következő módon került átalakításra. Az alábbi képlet kifejezi, hogy a NOPLAT növekedési ütemét a befektetett össztőke hozama és az újrabefektetési ráta határozza meg.
 
 
Ahol a
gNOPLAT = a működési pénzáram NOPLAT növekedési üteme
ROIC (Return on Invested Capital) = a befektetett tőke hozama :
 
 
K a működés során létrehozott adózott pénzáramból (NOPLAT) az újrabefektetési célú, azaz a beruházási célú pénzáram (∆IC) részaránya.
 
 
Az újrabefektetési ráta meghatározza, mekkora a NOPLAT-ból, azaz az adózott működési eredményből a vizsgált periódus beruházási összege, illetve előrejelzés esetén megadja a várható NOPLAT-ból az új beruházás céljára tervezhető összeget.
A NOPLAT növekedési üteme (), a befektetett tőke hozama (ROIC), valamint az újrabefektetési ráta (K)
 
 
képlettel leírt összefüggése lehetővé teszi, hogy két becsült paraméter segítségével, a tárgyalt feltételek mellett, megbecsüljük a hiányzó harmadik paramétert, így a rendelkezésre álló historikus adatok, ennek mentén két, gondos előrejelzéssel meghatározott paraméter segítségével megalapozható a forrásbiztosítók között felosztható jövőbeli pénzáram, az FCFF előrejelzése.
RONIC (Return on Newly Invested Capital), a működésbe újonnan bevont források jövedelmezőségét mutatja meg,
 
 
amely összefüggés segítségével becsülhető az éves növekedést szolgáló többletforrás, az újrabefektetés () összege:
 
 
Az ismert flow és stock kimutatásokból közvetlenül kiemelt, illetve azokból képzett mutatók mellett, amelyek a vállalatértékelésben az FCFF előrejelzésében jelentenek kulcsfontosságú paramétereket, szükség van az FCFF diszkontálásához felhasznált tőkeköltség, a vállalati átlagos tőkeköltség meghatározására: , a súlyozott átlagos tőkeköltség, amelyet a tőkeáttétel figyelembevételével és az egyes forrást biztosítók által elvárt hozam, tőkeköltség felhasználásával határozunk meg.
Ezen paraméterek segítségével meghatározható a vállalat szabad pénzárama, továbbá a WACC (illetve ) ismeretében a vállalat működési értéke:5
 
 
A képletben feltüntetett értékparaméterek lehetővé teszik a vállalat működési értékének meghatározását. Az értékparaméterek természetesen tovább bonthatók,6 ennek gyakorlatával a VBM vagy a vezetés ösztönzési rendszerének kialakítása során találkozhatunk.
A képletben szereplő értékvezérlő tényezők hatása a vállalat értékére a következő módon összegezhető: a vállalat értéke minden más tényező változatlanságát feltételezve az időszak elején meghatározott befektetett tőke, a befektetett tőke átlagos jövedelmezőségének, valamint a visszaforgatott tőke jövedelmezőségének növelésével, valamint a vállalati átlagos tőkeköltség csökkenésével együtt nő. A g, a növekedés értéket teremt, ha a befektetett tőke hozama meghaladja a vállalati átlagos tőkeköltség mértékét, fordított esetben a növekedés a vállalati értéket rombolja. A fenti képletből látható, hogy a vállalat értékét a befektetett tőke és a NOPLAT növekedési üteme mellett a ROIC/RONIC mértéke és WACC viszonya alakítja.
Koller és munkatársai (2010) könyvében az FCFF- és EVA-módszer alkalmazása során a vállalat értékére vonatkozó egyezőségből kiindulva tovább egyszerűsíti a vállalati értéket meghatározó paramétereket. A fentiekben végigkövettük az FCFF/WACC-alapú értékelés alapösszefüggéséből levezetett értékvezérlők formulájának megszületését. A 16. táblázat megmutatja, hogy mit eredményez az EVA módszeréből való kiindulás az értékvezérlők vonatkozásában.
 
16. táblázat: Az EVA módszere alapján azonosított értékvezérlők (növekvő tagú örökjáradék feltételezése mellett)
 
FCFF
EVA
Vállalat értéke
Értékvezérlők (FCFF)
 
 
 
Értékvezérlők (EVA)
 
Ha a RONIC mértéke a ROIC-kal egyező, akkor
 
 
Forrás: Koller et al., 2010 alapján
 
A
 
 
összefüggés azt mutatja, hogy két fontos értékvezérlő, a befektetett tőke hozama (ROIC), a NOPLAT növekedési üteme (g), ezekre a paraméterekre vonatkozó jövőbeli várakozások alakítják a vállalat értékét. Jellemzően ezeket az értékvezérlőket említik azok a szerzők, akik az értékmaximalizáló vállalatvezetés koncepciójának mentén a kijelölt értékvezérlők alakulásában való vezetői érdekeltségben gondolkodnak. Az értékparaméterek felsorolásából, illetve elemzéséből kimaradt az , amelyre vonatkozóan, ahogyan a későbbiekben látni fogjuk, az értékelés során előrejelzést kell készíteni, de miközben markánsan alakítja a vállalat értékét, az érdekelteknek mindössze egyetlen WACC-paraméter tekintetében van befolyásuk az érték alakulására, a D/E alakításában, miután a tőkeköltség többi paramétere kívülről adott. (Ezt az értékparamétert egyelőre adottnak tételezzük.)
A jelölt összefüggésben megjelenített múltbeli tényadat, így nincs szükség ennek a becslésére, továbbá az értékelés időpontjában erre nincs befolyása egyetlen érdekeltnek sem.
A 18. példában követjük az egyes értékparaméterek közötti összefüggéseket, és bemutatjuk, hogy a fenti képlet alapján milyen kevés paraméter körültekintő előrejelzése elegendő egy értékelés elkészítéséhez (19. példa).
 
18. példa:
 
Az alábbi táblázat megadott adatai alapján határozza meg a táblában jelölt értékparaméterek hiányzó értékét!
 
Értékvezérlők (m. Ft)
1. év
2. év
3. év
TV-feltételek
IC éves induló értéke
10 000
 
 
 
ROIC (és a TV-periódusban RONIC)
10
,00%
12
,00%
13
,00%
10
,00%
WACC
10
,00%
10
,00%
10
,00%
10
,00%
NOPLAT
 
 
 
 
Nyereség-visszaforgatási ráta (K=ΔIC/NOPLAT)
100
,00%
60
,00%
40
,00%
0
,00%
ΔIC
 
 
 
 
FCFF
 
 
 
 
RONIC
 
 
 
 
g (NOPLAT évi növ. üteme)
 
 
 
 
Forrás: Fazekas, 2004, 113 alapján
 
18. megoldás:
 
Értékvezérlők (m. Ft)
1. év
2. év
3. év
TV-feltételek
IC éves induló értéke
10 000
,00
11 000
,00
11 792
,00
12 405
,18
ROIC (és a TV-periódusban RONIC)
10
,00%
12
,00%
13
,00%
10
,00%
WACC
10
,00%
10
,00%
10
,00%
10
,00%
NOPLAT
1000
,00
1320
,00
1532
,96
1240
,52
Nyereség-visszaforgatási ráta (K=ΔIC/NOPLAT)
100
,00%
60
,00%
40
,00%
0
,00%
ΔIC
1000
,00
792
,00
613
,18
0
,00
FCFF
0
,00
528
,00
919
,78
1240
,52
RONIC
 
32
,00%
26
,89%
 
g (NOPLAT évi növ. üteme)
 
32
,00%
16
,13%
 
Forrás: Fazekas, 2004, 113 alapján
Megjegyzés: A feladatban az explicit növekedési periódus 1–3 év. A 4. évtől, az ún. stabil növekedési periódus esetén a NOPLAT növekedési üteme 0, miután az új befektetések nem hoznak gazdasági profitot, így a stabil növekedési periódus pénzárama örökjáradék, amelynek jelenértéke adja az explicit periódus végi TV (Terminal Value) értékét.
 
A 19. példában bemutatjuk, hogy melyek azok az értékparaméterek, amelyek gondos előrejelzésével meghatározható egy vállalat értéke.
 
19. példa:
 
Töltse ki az alábbi táblázatot, és határozza meg a 18. példában megadott és kiszámolt értékvezérlők alapján a vállalat értékét
  • FCFF-módszerrel,
  • EVA-módszerrel!
 
19. megoldás:
 
 
a) Cégértékelés értékvezérlők alapján – FCFF (m. Ft)
1. év
2. év
3. év
TV-feltételek
1.
IC éves induló értéke
10 000
,00
11 000
,00
11 792
,00
12 405
,18
2.
ROIC (és a TV-periódusban RONIC)
10
,00%
12
,00%
13
,00%
10
,00%
3.
WACC
10
,00%
10
,00%
10
,00%
10
,00%
4.
NOPLAT
1000
,00
1320
,00
1532
,96
1240
,52
5.
Nyereség-visszaforgatási ráta (K=ΔIC/NOPLAT)
100
,00%
60
,00%
40
,00%
0
,00%
6.
ΔIC
1000
,00
792
,00
613
,18
0
,00
7.
FCFF
0
,00
528
,00
919
,78
1240
,52
8.
TV
 
 
12405
,18
 
9.
PV (FCFF – explicit)
0
436
,36
691
,04
 
10.
PV (TV)
 
 
9320
,20
 
11.
Cégérték
10447
,60
 
 
 
12.
Maradványérték aránya
89
,21%
 
 
 
 
 
b) Cégértékelés értékvezérlők alapján – EVA (m. Ft)
1. év
2. év
3. év
TV-feltételek
1.
IC éves induló értéke
10 000
,00
11 000
,00
11 792
,00
12 405
,18
2.
ROIC (és a TV-periódusban RONIC)
10
,00%
12
,00%
13
,00%
10
,00%
3.
WACC
10
,00%
10
,00%
10
,00%
10
,00%
4.
NOPLAT
1000
,00
1320
,00
1532
,96
1240
,52
5.
Nyereség-visszaforgatási ráta (K=ΔIC/NOPLAT)
100
,00%
60
,00%
40
,00%
0.00%
6.
ΔIC
1000
,00
792
,00
613
,18
0
,00
7.
EVA
0
,00
220
,00
353
,76
0
,00
8.
TV
 
 
0
,00
 
9.
PV (EVA – explicit)
0
181
,82
265
,79
 
10.
PV (TV)
0
,00
 
 
 
11.
PV (EVA) explicit összesen
447
,60
 
 
 
12.
IC
10 000
,00
 
 
 
13.
Cégérték
10 447
,60
 
 
 
14.
Maradványérték aránya
0
,00%
 
 
 
Forrás: Fazekas, 2004, 115, 126 alapjánMegjegyzés az a) táblázathoz:
A 18. példa historikus, illetve előre jelzett adatai képezik az input adatokat a 19. példa megoldásához.
11. Cégérték =
Megjegyzés a b) táblához (az a) táblázat megjegyzéseinek kiegészítése):
13. Cégérték =
14. A vállalat értékében a maradványérték aránya a választott értékelési módszertől függ, míg az FCFF-módszer esetén a maradványérték aránya a vállalat értékén belül 89,2%, az EVA esetén 0,00%, ugyanakkor az EVA módszere pontosan megmutatja, hogy a vállalat értékének meghatározásában az explicit, a növekedési periódusnak van domináns szerepe.
 
Kitüntetett jelentősége van a növekedési periódus értékparamétereire vonatkozó előrejelzésnek, miután ez adja meg az implicit periódusra vonatkozó előrejelzések kiindulópontját.
 
1 Ennek az alfejezetnek a megírása során a Vállalati pénzügyi döntések (2004) (szerk.: Fazekas Gergely) című könyv 6. fejezetére, valamint Copeland, Koller és Murrin (1999) könyvére támaszkodtunk.
2 Áttétel nélküli, adózás utáni vállalati szabad pénzáram az APV-értékelés kiindulópontja is. Mindkét módszer alkalmazható a vállalatértékelésben, amennyiben a D/E aránya rögzített, ilyenkor a leggyakrabban az FCFF/WACC-módszer alkalmazása az elterjedt. Azokban az esetekben, amikor a hitelarány évről évre változó, a vállalat meghatározott hitelállománnyal számol, az APV-módszer alkalmazására kerül sor.
3 Pénzügyi megközelítésben nem feledkezhetünk meg arról, hogy vannak olyan erőforrások, amelyek a számviteli mérlegben és az ún. gazdasági mérlegben sem kerülnek befektetésre, de amelyek aktív szerepet töltenek be az értékteremtésben, így pl. a humán tőke, szervezeti tőke, a vevőkapcsolatok értéke stb.
4

A növekedési ütem becsléséhez szükséges mutatók és összefüggések: EPS (Earnings per Share) = egy részvényre jutó nyereség; DIV / EPS = b = osztalékfizetési hányad; (1-b) = újrabefektetési hányad; ROE (Return on Equity) = saját tőkére jutó nyereség. A jelölt összefüggés alapján az osztaléknövekedésre akkor van lehetőség, ha a részvényesek az adózott eredmény egy részét visszaforgatják a vállalkozásba. Természetesen ez akkor racionális döntés, ha a vállalatnak van +NPV-jű projektbe befektetési lehetősége. A Gordon-modell szerinti állandó ütemű osztaléknövekedésre akkor van lehetőség, ha a saját tőkére eső hozam és az újrabefektetés mértékére vonatkozó jövőbeli várakozások stabilak. Ekkor a nyereség növekedési ütemével egyező mértékű mind a beruházások, mind az osztalék növekedési üteme.

A Gordon-modell feltételei:

  • a vállalatot tulajdonosi tőkéből finanszírozzák,
  • a növekedés egyetlen forrása a visszaforgatott profit,
  • a vállalat működési eredménye (ROE = Return on Equity) állandó,
  • a vállalat az adózott eredmény konstans részét fordítja beruházásra, azaz az újrabefektetési ráta (1-b).
5

A képlet levezetése a fentiek alapján

6 Ebből a legismertebb a ROIC visszabontása, a ROIC-fa (Copeland et al., 1999, 199).

Vállalatértékelés

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 109 2

Mennyit ér egy vállalat, de feltehetjük ezt a kérdést a háztartásunk vagy a vizsgált vállalat eszközportfóliójának bármely elemére. A hétköznapi gondolkodásban a válasz erre, hogy „amennyit adnak érte”. Ez a megfogalmazás nem ismeri az ár és értékfogalom különbségét, illetve ettől a lényeges különbségtől eltekintve, egy ex post megfigyelhető tartalmat ad a vállalati értéknek. A vállalatértékelés legtöbb esetben valamilyen tranzakcióhoz kapcsolódik, ennek következtében szükséges, hogy a szereplők az ügylet lebonyolítása előtt(ex ante) olyan vállalati értékkel bírjanak, amelyben pl. a potenciális vevők megfogalmazzák azokat a várakozásaikat, amelyek alapján az általuk megadható maximális árat rendelik – a meghatározott vállalati érték alapján – az adott ügylethez. Egy másik megközelítésben annak az árnak a megragadására törekednek az érdekeltek a vállalatértékelés során, amely az adott piaci feltételek között az adott tranzakcióban várhatóan érvényesíthető. Miközben az érintettek szempontjából megfogalmazott értéktartalom mentén értékelünk, megismerkedünk az értékteremtés művészetével, és a könyv végén a teljesség kedvéért bemutatjuk az értékelés szerepét a pénzügyi nehézséggel küzdő vállalatok esetén.

Hivatkozás: https://mersz.hu/palinko-dulk-vallalatertekeles//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave