2.7.2.1. A növekedési ütem meghatározása

Mind a jövőbeni bevételek, mind az abból generált EBIT, NOPLAT előrejelzéséhez szükség van a növekedés ütemének meghatározására. Fontos, hogy tisztázzuk, melyik eredménykategóriára vonatkozóan határozzuk meg a növekedés ütemét. A továbbiakban a növekedési ütem előrejelzése során a működési pénzáram (NOPLAT) előrejelzését vizsgáljuk.

A kiindulópontunk az utolsó, az értékelés időpontját megelőző lezárt gazdasági év aktualizált, normalizált, korrigált éves beszámolójának adataiból összeállított FCFF-kimutatás Árbevétel, EBIT vagy NOPLAT adata. A NOPLAT (vagy EBIT, Árbevétel) növekedési ütemének periódusonként történő előrejelzése lehetővé teszi a működési pénzáram explicit periódusra történő meghatározását.

 

A historikus növekedési ütemen alapuló előrejelzés

 

A historikus növekedési ütemen alapuló előrejelzés során a NOPLAT (vagy Árbevétel, EBIT) növekedési ütemének előrejelzése a múltbeli paramétereken mért növekedési ütem.

• A múltbeli növekedési ütem mérése során felmerülő kérdés, hogy számtani vagy mértani átlagot1 alkalmazzunk a növekedési ütem meghatározása során? A két módszerrel számolt növekedési ütem jelentős eltérést mutathat, ha nagy a növekedési ütem volatilitása.
• A számtani vagy mértani átlag mellett/helyett alkalmazhatjuk a növekedési ütem előrejelzésére a lineáris regressziót. (Negatív eredményű évek esetén a lineáris regresszió alkalmazása lehet a járható út.)

 

Amennyiben az árbevétel / EBIT / NOPLAT / egy részvényre jutó eredmény növekedési üteme nem mutat nagy változékonyságot, akkor kicsi a fenti módszerekkel kalkulált növekedési ütem különbsége.

A historikus növekedési ütem nem feltétlenül jelzi előre jól a növekedési ütemet. A historikus növekedési ütemen alapuló előrejelzés megbízhatóságának tesztelése során több szerző is megállapította (Damodaran, 2006; Koller et al., 2010), hogy

• A múltbeli adatok különösen olyan esetekben bizonyultak alkalmatlannak a növekedés előrejelzésére, ahol nagy azok volatilitása.
• Ha a vállalat a múltban kiemelkedően gyorsan növekedett, az nem feltétlenül jelenti, hogy a jövőben is fenn tudja tartani ezt a növekedési ütemet.
• A bevételek növekedése jellemzően nagyobb stabilitást mutat, mint az eredmény (EBIT) vagy a működési pénzáram (NOPLAT) alakulása. Ennek magyarázatai lehetnek például, hogy előbbi csak pozitív lehet, míg utóbbiak pozitív és negatív tételek eredői, és hogy esetleg az alkalmazott számviteli politika erősebben alakítja az eredményt, mint a bevételt. Ekkor a historikus adatok alapján kalkulált bevétel növekedési üteme jelenti az FCFF-előrejelzéshez a kiindulópontot.

 

Historikus adatokon alapuló előrejelzés alkalmazása során Koller és munkatársai (2010) felhívják a figyelmet arra, hogy három fő árbevétel-torzító hatással kell számolni, amelyektől az előrejelzéshez felhasznált historikus adatokat meg kell tisztítani (ez a korábban tárgyalt korrekciók kiegészítése):

• A valuta értékében bekövetkezett változások hatásától meg kell tisztítani az árbevételt olyan, jellemzően multinacionális cégek esetében, ahol sokfajta valutában történik az üzletkötés. Szét kell választani az árfolyamváltozás és az értékesítés változásának hatását.
• Az előrejelzés során tudni kell, hogy az árbevétel-növekedés (vagy akár a ROIC-változás) a fúziók és felvásárlások hatására vagy szerves fejlődés következtében jött létre.
• És végül a számviteli politika változásainak hatásától meg kell tisztítani a historikus adatokat, közte a vizsgált értékparamétereket, hogy a belőlük generált átlagértékek alkalmasak legyenek az előrejelzésre (erről a historikus adatok korrekciója fejezetrészben olvashattunk, 2.6.2. fejezet).

 

20. táblázat: A Compass és a Sodexo árbevétel-növekedésének elemzése (%)

	Compass			Sodexo
	2006	2007	2008	2006	2007	2008
Szerves növekedés	7 ,0	5 ,0	5 ,9	6 ,4	8 ,4	7 ,7
Valutaárfolyam-hatás	1 ,0	(5 ,1)	5 ,1	2 ,8	(3 ,7)	(6 ,7)
Fúzió, felvásárlás hatása	(22 ,9)	(5 ,0)	0 ,4	0 ,4	(0 ,1)	0 ,7
Jelentésben szereplő bevételnövekedés	(14 ,9)	(5 ,1)	11 ,4	9 ,6	4 ,6	1 ,7

Forrás: Koller et al., 2010, 174

 

A 20. táblázat adatai jól mutatják, hogy a jelentésben szereplő növekedési ütem jóval nagyobb volatilitást mutat, mint a szerves árbevétel-növekedés. A korábbiakban írt korrekciókhoz kapcsolható ez a téma, amely jól jelzi, hogy az egyszeri, rendkívüli, sok esetben külső hatásokat érdemes leválasztani a historikus adatokról, és hasonlóan az előrejelzés során külön kell kezelni.

Összegezve, stabil növekedést mutató, jellemzően érett vállalatok esetében alkalmazható a historikus növekedési ütem az előrejelzéshez, amennyiben az a várakozásunk a versenyelőnyök elemzése alapján, hogy a vállalat nem tér le a historikus adatok alapján megrajzolható növekedési pályáról. Ugyanakkor a múltbeli adatok alapján gyors növekedést mutató vállalatok esetén az előrejelzés nem alapozható historikus adatokra.

 

A vállalat fundamentumaiból generált növekedési ráta

 

A növekedési ütem becslésének másik általánosan elfogadott módszere, amikor az a vállalati fundamentumokon, néhány lényeges értékparaméter historikus elemzésén, belső összefüggésén és ezeknek a paramétereknek az ágazati értékparaméterekkel történő összevetésén alapul. A NOPLAT (vagy más pénzáramlási kategória) növekedési ütemének (g) értékét a versenyelőny jellege, fennállásának várható időtartama, valamint a várható versenyelőny mértéke alakítja. A legfontosabb értékteremtő tényezők, amelyek alakítják a NOPLAT növekedési ütemét, a befektetett tőkearányos hozam (ROIC) és az újrabefektetési ráta (ΔIC / NOPLAT = K).

Az előrejelzés során arra fókuszálunk, hogy az adott historikus versenyelőny függvényében, amelynek mérésére a ROIC és WACC összevetése szolgál, milyen újrabefektetési rátával dolgozott a vállalat, és a jövőben a versenyelőny megtartása vagy változása függvényében hogyan alakul a ROIC és a K. Ezt jellemzően, amennyiben rendelkezésre áll, a vállalat üzleti terve fogalmazza meg, amely leírja a versenyelőny forrásait, fennállásának várható időtartamát, az új befektetések várható mértékét és várható hozamát.

 

21. táblázat: A növekedés paraméterei (a Gordon-modell feltételeinek érvényessége mellett)

A növekedést alakító paraméterek ( Damodaran, 2006 )	Növekedést alakító paraméterek az FCFF értékvezérlői alapján
search search search	search search search
Feltéve, hogy a sajáttőke-arányos nyereség konstans,	Feltéve, hogy a befektetett tőke hozama konstans,
search search	search search

Ahol:

gt = az eredmény növekedése (az eredmény értelmezés szerint lehet működési, NOPLAT, adózott eredmény)

NIt = (Net Income) adózott eredmény a t-edik évben

ROEt-1 = sajáttőke-arányos nyereség a t–1-edik évben

(1–b) = újrabefektetési ráta (a korábban alkalmazott jelölés, ahol b az osztalékfizetési ráta)

EBV = részvényesi tőke könyv szerinti értéke

 

A 21. táblázat első oszlopában foglalt összefüggés azt feltételezi, hogy a vállalat részvénykibocsátással nem emel saját tőkét, a saját tőke növelésének csak belső forrásával számolunk. Továbbá ebben az esetben az adózott eredmény növekedési üteme egyben az egy részvényre jutó eredmény növekedési ütemével is egyező. Ha új részvénykibocsátásból táplálkozik a vállalat saját tőkéjének értéke, akkor a vállalat adózott eredménye jelentős növekedést mutathat, miközben az egy részvényre jutó eredmény nem változik.

Eddig azt feltételeztük a ROE / ROIC értékére vonatkozóan, hogy konstans, a vizsgált futamidő alatt stabil. Ennek a feltételnek az oldása a várható növekedési ütem alakulására vonatkozóan a következőt jelenti:

 

search

, illetve

search

 

A korábban meghatározott (konstans) növekedési ütemhez hozzáadódik a ROE / ROIC változásából fakadó hatás. Érdemes a régi eszközök megtérülésének javulásából – hatékonyságjavulásból – fakadó hatást és az új eszközök eredménytermelő képességéből fakadó változás hatását különválasztani.

A fundamentumokon alapuló előrejelzés során mérlegelni kell, hogy a historikus adatok feldolgozásából nyert információk milyen időszakra vonatkozóan jelentenek alapot a növekedési ütem meghatározásához. Mind a két paraméternek, az újrabefektetési rátának is és a tőkearányos nyereség rátának is előretekintőnek kell lennie:

• Ha több év újrabefektetési rátájából képzett átlagos újrabefektetési rátát veszünk, ez általában jobb becslést ad, mint az utolsó év adata.
• Fontos, hogy az érett korszak elérését követően az újrabefektetés mértéke jellemzően csökken.
• A tőkearányos nyereség adatainak vonatkozásában számolni kell azzal, hogy a múltbeli adatok nem feltétlenül jelzik megfelelően előre a jövőbeni jövedelmezőséget. Például a befektetett tőke könyv szerinti értékére hat – az értékcsökkenési leíráson keresztül – az alkalmazott számviteli politika. Így az alulbecsült befektetett tőke az indokoltnál magasabb tőkearányos nyereséget eredményezhet.
• A tőkearányos nyereség vonatkozásában a historikus adatok a futamidő hosszának növekedése, illetve az időben történő előrehaladás függvényében elveszíthetik érvényességüket. A jelenbeli beruházások jövedelmezőségétől jelentős eltérést mutathatnak a jövőbeni beruházások marginális tőkenyereségei.
• Amennyiben egy kezdő vállalat historikus adatai számviteli veszteséget mutatnak, bár sokak szerint konzervatív megoldás, célszerű az ágazati adatokból kiindulva előre jelezni a növekedést. Hasonlóan, a múltban erős növekedést mutató vállalatok esetében is célszerű ágazati átlagadatokra támaszkodni.

 

Ágazati (peer group) adatokon alapuló összevetés kontroll- vagy meghatározó szerepben

 

A 22. ábra jól mutatja, hogy amennyiben a múltbeli értékparaméterek jól korrelálnak olyan ágazati adatokkal, amelyekre vonatkozóan vannak jövőre vonatkozó előrejelzések, a historikus adatok alapján kalkulált korrelációs együttható és az adott ágazati paraméterre vonatkozó előrejelzés alapján előre jelezhető egy olyan értékparaméter, amelyre építhető a működési pénzáram előrejelzése.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1009ve_1360/#m1009ve_1360 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1009ve_1360/#m1009ve_1360)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1009ve_1360/#m1009ve_1360)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

22. ábra: Egy olajipari vállalat értékparamétereinek előrejelzése az olajárak függvényében

Forrás: https://corporate.exxonmobil.com (Annual-Report), https://data.imf.org/?sk=471DDDF8-D8A7-499A-81BA-5B332C01F8B9&sId=1390030341854 (olajárak)

 

22. táblázat: Az Európai Központi Bank előrejelzése a Brent nyersolaj hordónkénti árára vonatkozóan (USD/hordó)

Nyersolajár-előrejelzés	2021	2022	2023	2024
2022. június	71 ,1	105 ,8	93 ,4	84 ,3
2022. március	71 ,1	92 ,6	82 ,3	77 ,2

Forrás: Áttekintés – European Central Bank, https://www.ecb.europa.eu/pub/projections/html/ecb.projections202206_eurosystemstaff~2299e41f1e.hu.html

 

A 22. ábra jól mutatja, hogy a vizsgált vállalat esetén a vállalati értékparaméterek (ROE, EPS) olajárakkal való együtt mozgásának igazolását követően az olajárakra vonatkozó előrejelzésekre alapozhatjuk az előrejelzésünket.2

Az ágazati összevetés vagy a makrogazdasági, piaci paraméterek valamelyikével történő együtt mozgás historikus elemzésének eredményeként a historikus értékparaméterek valamelyikével történő erős korreláció jól támogathatja az előrejelzésünket. Ennek feltétele, hogy rendelkezzünk az adott makrogazdasági, ágazati, piaci paraméterre vonatkozóan előrejelzéssel (a fenti ábrán bemutatott esethez hasonlóan).

 

Egyéb módszerek a növekedési ütem, az értékparaméterek, az FCFF sorainak előrejelzésére

 

Gyakran támaszkodhatunk mások előrejelzéseire, így például részvényelemzők becsléseire vagy a vállalat által készített üzleti tervre stb.

A részvényelemzői becslések a részvény/vállalat belső értéke alapján javasolnak vételre vagy eladásra részvényeket. A részvényértékeléshez kapcsolódó elemzői becslések kiterjednek az eredmény előrejelzésére. A részvényelemzői becslésen alapuló növekedési ütem alkalmazása a vállalatértékelés során előrejelzésre csak azon vállalatok esetében biztosított, ahol készülnek ilyen elemzések. Ez jellemzően azokra a vállalatokra jellemző, ahol

• magas a tőkepiaci kapitalizáció,
• jelentős az intézményi befektetők tulajdoni hányada, vagy
• amely vállalat papírjai likvidek, amely papírok esetében nagy a kereskedett mennyiség.

 

Az elemzői előrejelzések preferálása a historikus adatokon alapuló előrejelzéshez képest azzal magyarázható, hogy az elemzők a múltbeli adatok mellett számos más információs forrásra is támaszkodnak, pl.:

• jövőbeni növekedést alakító makrogazdasági adatokra,
• a legutóbbi beszámoló nyilvánosságra hozatalát követően nyilvánosságra kerülő vállalati, ágazati információkra, a versenytársak jövőbeni terveire,
• belső – esetenként a piac befolyásolását szolgáló – információkra.

 

Tanulmányok igazolják (O’Brien, 1988; Dyckman–Crichfield–Lakonishok, 1978), hogy rövid távon az elemzői becslések általában jobban teljesítenek, mint a historikus előrejelzések. Az előrejelzés időtartamának a növekedésével az elemzők többletinformációi az idősoros modellekhez képest nem hoznak pontosabb becslést. A 3–5 éves tesztek (Cragg–Malkiel, 1968; Vander Weide – Carleton, 1988) azt mutatják, hogy semmi sem igazolja, hogy jobbak az elemzői becslések. A vállalatértékelés pedig hosszú távú előrejelzésen alapul.

Az elemzői becsléseken alapuló előrejelzési módszer alkalmazása során a következőket kell szem előtt tartani:

• Az elemzők az egy részvényre jutó eredmény alakulására vonatkozóan végeznek előrejelzést, miközben a vállalatértékelés során korrigált éves beszámoló adataiból generálják a működési eredmény növekedésére vonatkozó adatokat.
• Figyelembe kell venni, hogy mekkora az elemzői becslésekbe bevont többletinformáció a historikus adatokhoz képest.
• Hány részvényelemző készített becslést? Mekkora az elemzői becslések szórása? Milyen súllyal lehet az elemzői becsléseket figyelembe venni? (Givoly–Lakonishok, 1979)

 

Jó kontroll az elemzői becslések alkalmazása, ennek mentén megtámogathatjuk vagy akár felülvizsgálhatjuk a vállalati fundamentumok alapján előre jelzett paramétereket.

Amennyiben a vállalat rendelkezik üzleti tervvel, kiváló információs forrás a múltbeli versenyelőnyök okainak feltárására és időbeli lefolyásának meghatározására, a jövőbeli beruházások és azok értékteremtő képességének előrejelzésére. Az értékelőnek azonban mindenképpen meg kell vizsgálni, hogy miként illeszkednek az üzleti tervben foglaltak a múltbeli trendekhez, illetve a jövőbeli makrogazdasági és ágazati várakozásokhoz, piaci előrejelzésekhez.

A növekedési ütem becslése során hasznosnak bizonyulhatnak azok a makrogazdasági és ágazati elemzések, amelyek hosszú távon megadják a növekedés és a gazdasági profit felső korlátját.3

 

1	A múltbeli növekedés számtani átlaga = search , ahol g a bevétel/eredmény éves növekedési üteme, n a növekedést mutató tényezők száma. A múltbeli növekedés mértani átlaga = search .
2	Természetesen a példa módszertani alapösszefüggéseket szemléltet, ugyanakkor jól mutatja, hogy a mindenkori gazdasági helyzetben a várakozások akár szinte napról napra változhatnak.
3	A már említett McKinsey-statisztika szerint a bevétel növekedésének mediánja 6,3%, amely az 1,8% és a 10,8%-os intervallumban ingadozik. Látható, hogy magas növekedési ráta hosszú távon nem tartható fenn. Továbbá az elemzés megmutatta, hogy nagyon nagy vállalatok esetében alacsony (1–3%) a növekedési ráta.

Tartalomjegyzék

• Vállalatértékelés
• Impresszum
• chevron_right1. Bevezetés
  • chevron_right1.1. A vállalati érték
    • 1.1.1. A vállalatértékelés, értékkategóriák
    • 1.1.2. Az értékelés célja, módszerei
    • 1.1.3. A funkcionális vállalatértékelés
    • 1.1.4. A vállalatértékelés módszerei
• chevron_right2. DCF-alapú vállalatértékelési módszerek
  • chevron_right2.1. DCF-módszerek alkalmazása a vállalatértékelésben
    • 2.1.1. A vállalatértékelés DCF-modellje
    • 2.1.2. Az értékelés tárgya
    • 2.1.3. A DCF-alapú vállalatértékelés folyamata
  • chevron_right2.2. A DCF-modellek alapja: a pénzáramok számításba vétele és a diszkontráta
    • chevron_right2.2.1. Cash flow kimutatás
      • 2.2.1.1. A szabályozott cash flow kimutatás
      • 2.2.1.2. Az FCFF levezetésére szolgáló kimutatás
      • 2.2.1.3. Eset – MTelekom historikus pénzáramának (FCFF/FCFE) meghatározása
    • chevron_right2.2.2. Alkalmazott diszkontráták – elvárt hozam, tőkeköltség
      • 2.2.2.1. Miller–Modigliani-tételek
      • 2.2.2.2. Részvényesi tőke értéke, elvárt hozama, kockázata és a tőkeáttétel az MM-feltételek módosítása esetén
  • chevron_right2.3. Az alkalmazott DCF-módszerek
    • 2.3.1. APV-módszer (Adjusted Present Value)
    • 2.3.2. FCFF/WACC-módszer
    • 2.3.3. EVA-módszer
    • 2.3.4. DDM-modell
    • 2.3.5. ECF-módszer
  • chevron_right2.4. A CCF-módszer, valamint a DCF-módszerek összehasonlító elemzése
    • 2.4.1. Az APV- és a CCF-módszer
    • 2.4.2. Mikor milyen módszert válasszunk az értékeléshez?
    • 2.4.3. FCFF és EVA
    • 2.4.4. FCFF és DDM, ECF
  • chevron_right2.5. A DCF-alapú értékelés paramétereinek, a pénzáramokat meghatározó paramétereknek az előrejelzése
    • 2.5.1. Az értékvezérlők azonosítása
    • chevron_right2.5.2. Az explicit előrejelzési időszak hosszának megválasztása
      • 2.5.2.1. Kitérő a növekedési periódus hosszának meghatározásához
  • chevron_right2.6. A historikus adatok aktualizálása, korrekciója, normalizálása
    • 2.6.1. A múltbeli adatok aktualizálása
    • chevron_right2.6.2. A historikus adatok korrekciója
      • 2.6.2.1. Működési ráfordítások korrekciója
      • 2.6.2.2. Az egyes tételek értékének korrekciója
      • 2.6.2.3. Az eredmény menedzseléséből fakadó korrekciós követelmény
    • 2.6.3. A historikus adatok kisimítása, normalizálása
  • chevron_right2.7. A pénzáramok előrejelzése és az előrejelzés felülvizsgálata, ellenőrzése
    • 2.7.1. A vállalat stratégiai helyzete. A befektetett tőke hozama
    • chevron_right2.7.2. Az FCFF paramétereinek előrejelzése a növekedési periódusra
      • 2.7.2.1. A növekedési ütem meghatározása
      • 2.7.2.2. A befektetési cash flow nagyságának előrejelzése
      • 2.7.2.3. Egyéb tételek előrejelzése
    • 2.7.3. Az előrejelzés valószerűségének ellenőrzése
  • chevron_right2.8. Eset – Az MTelekom pénzáramának előrejelzése a növekedési (explicit) időszakra
    • 2.8.1 A historikus értékparaméterek meghatározása, elemzése
    • 2.8.2. Az MTelekom értékparaméterei iparági összehasonlításban
    • 2.8.3. Az FCFF előrejelzése a növekedési (explicit) periódusra
  • chevron_right2.9. A tőkeköltség előrejelzése
    • chevron_right2.9.1. A tulajdonos elvárt hozama, a tőkeköltség
      • 2.9.1.1. Kockázatmentes kamatláb
      • 2.9.1.2. Részvénypiaci kockázati prémium
      • 2.9.1.3. Béta előrejelzése
    • 2.9.2. A hitelező elvárt hozama
    • chevron_right2.9.3. Egyéb paraméterek becslése a tőkeköltséghez
      • 2.9.3.1. Adókulcs becslése
      • 2.9.3.2. A vállalat finanszírozási szerkezete
    • 2.9.4. Összegzés: a WACC meghatározása
  • chevron_right2.10. Eset – MTelekom tőkeköltségének becslése
    • chevron_right2.10.1. A tulajdonosi tőkeköltség becslése
      • 2.10.1.1. Kockázatmentes hozam előrejelzése
      • 2.10.1.2. Átlagos piaci kockázati prémium (MRP, alapprémium) és országkockázati prémium (CRP)
      • 2.10.1.3. A saját tőke releváns kockázati mérőszámának, a bétának (β) az előrejelzése
    • 2.10.2. Hitel tőkeköltsége
    • 2.10.3. WACC becslése
  • chevron_right2.11. A tőkeköltséget alakító egyéb paraméterek
    • 2.11.1. Országkockázat
    • chevron_right2.11.2. Egyéb prémiumok és diszkontok
      • 2.11.2.1. Méretprémium (size-effect)
      • 2.11.2.2. A likviditáshiány miatti kockázati prémium
      • 2.11.2.3. Az ellenőrzési jogokhoz felszámított diszkont/prémium
  • chevron_right2.12. A maradványérték becslése
    • 2.12.1. A maradványérték paramétereinek előrejelzése
    • chevron_right2.12.2. A maradványérték becslésének módszerei
      • 2.12.2.1. Maradványérték becslése az FCFF-modell alkalmazásával
      • 2.12.2.2. A maradványérték becslése a gazdasági profit (EVA-) módszerrel
      • 2.12.2.3. Nem DCF-alapú módszerek
      • 2.12.2.4. A maradványérték meghatározása
  • 2.13. Az értékelés lezárása
  • 2.14. Eset – MTelekom értékelésének lezárása
  • 2.15. Kiegészítő megjegyzés az újonnan befektetett tőke nyereségéről
• chevron_right3. Egyéb vállalatértékelési módszerek
  • chevron_right3.1. Relatív értékelés módszere
    • 3.1.1. Az összehasonlító vállalatok csoportjának kijelölése
    • chevron_right3.1.2. A leggyakrabban használt szorzószámok
      • 3.1.2.1. Eredményalapú szorzószámok
      • 3.1.2.2. Könyv szerinti értéken alapuló szorzószámok
      • 3.1.2.3. Bevételalapú és iparág-specifikus szorzószámok
    • 3.1.3. A szorzószámok alkalmazása a vállalatértékelésben
    • 3.1.4. A relatív értékelés jelentősége, potenciális csapdák
  • 3.2. Vállalatértékelés reálopciós módszerrel
  • 3.3. Eszközalapú értékelés
• 4. Felhasznált irodalom
• chevron_right5. Mellékletek
  • 5.1. 1. melléklet
  • 5.2. 2. melléklet
  • 5.3. 3. melléklet

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 109 2

Mennyit ér egy vállalat, de feltehetjük ezt a kérdést a háztartásunk vagy a vizsgált vállalat eszközportfóliójának bármely elemére. A hétköznapi gondolkodásban a válasz erre, hogy „amennyit adnak érte”. Ez a megfogalmazás nem ismeri az ár és értékfogalom különbségét, illetve ettől a lényeges különbségtől eltekintve, egy ex post megfigyelhető tartalmat ad a vállalati értéknek. A vállalatértékelés legtöbb esetben valamilyen tranzakcióhoz kapcsolódik, ennek következtében szükséges, hogy a szereplők az ügylet lebonyolítása előtt(ex ante) olyan vállalati értékkel bírjanak, amelyben pl. a potenciális vevők megfogalmazzák azokat a várakozásaikat, amelyek alapján az általuk megadható maximális árat rendelik – a meghatározott vállalati érték alapján – az adott ügylethez. Egy másik megközelítésben annak az árnak a megragadására törekednek az érdekeltek a vállalatértékelés során, amely az adott piaci feltételek között az adott tranzakcióban várhatóan érvényesíthető. Miközben az érintettek szempontjából megfogalmazott értéktartalom mentén értékelünk, megismerkedünk az értékteremtés művészetével, és a könyv végén a teljesség kedvéért bemutatjuk az értékelés szerepét a pénzügyi nehézséggel küzdő vállalatok esetén.

Hivatkozás: https://mersz.hu/palinko-dulk-vallalatertekeles//