Pálinkó Éva, Dülk Marcell

Vállalatértékelés

Értékteremtés és értékrombolás


2.7.2.3. Egyéb tételek előrejelzése

Az EBIT után fizetendő adó
 
A NOPLAT, illetve adózott EBIT előrejelzése során szükség van az alkalmazott adómérték meghatározására, melyet ebben az alfejezetben tárgyalunk.
 
 
(Továbbá más DCF-módszerek alkalmazása esetén is, ahol például áttételes pénzárammal dolgozunk, a pénzáram levezetése során számolunk a hitel adómegtakarító hatásával. Bár a következő fejezet témája, de az alkalmazott adómérték előrejelzése nélkülözhetetlen a WACC meghatározásához is.)
Ebben az alfejezetben a pénzáram előrejelzése során alkalmazandó adómérték megválasztásáról lesz szó. A NOPLAT megállapításához alkalmazott adókulcs meghatározásánál az értékelés során számolni kell az effektív és a marginális adókulcs esetleges eltérésével.
A vállalat eredménykimutatásának adataiból meghatározható effektív adókulcs az adófizetési kötelezettség / adózás előtti eredmény hányadosaként írható föl. Az effektív adó mértékének meghatározásához a múltbeli eredményadatok NOPLAT-ot meghatározó köréhez kell igazítani a fizetendő adó mértékét.
 
24. táblázat: Az AP Nyrt., az EBIT után fizetendő adó meghatározása
Millió HUF
2004
2005
2006
2007
2008
Adózás előtti eredmény
540
1 189
2 095
1 801
1 624
Társasági adó
-
-
-26
-69
-65
Adózott eredmény
540
1 189
2 069
1 732
1 559
Effektív adókulcs
0
,00%
0
,00%
1
,24%
3
,83%
4
,00%
 
Az EBIT után fizetendő adó mértéke azt mutatja meg, hogy mennyi adót fizetne a vállalat, ha nem lennének adósságai, a működéshez nem szükséges piacképes értékpapírjai, a működéshez nem kapcsolódó bevételei/költségei.
 
 
Az effektív adó meghatározásának a gyakorlatban alkalmazott egyszerű módja a fizetendő adó és az adózás előtti eredmény hányadosaként történő értelmezése. Az így meghatározott effektív adómérték alkalmazásakor azzal az egyszerűsítő feltételezéssel élünk tehát, hogy lényegében minden eredménykategória azonos effektív kulccsal adózik.
Az EBIT után fizetendő adó meghatározása során gyakran – amennyiben nincs pontosabb adatunk a jövőbeni várható effektív adó mértékére, lefolyására – marginális adókulcsot alkalmazunk. A marginális adókulcs gyakorlatilag az adótörvény szerinti ráta.1 A marginális adókulcs a vállalati jövedelem utolsó egysége után fizetett adó meghatározásához használható adómérték. Amennyiben a társasági adó és egyéb, a vállalati jövedelemre vetített adó lineáris, akkor minden jövedelemszinthez ugyanazt a marginális adókulcsot rendelhetjük. Miközben a vállalati jövedelemhez kapcsolódó adók gyakran lineáris adók, és így a jövedelemszinttel nem változik a marginális adókulcs, mégis jelentős eltérések lehetnek az effektív adókulcsban. Az eltérések oka országonként az adózási rendszer jellegéből adódóan különböző lehet. Az Egyesült Államokban a vállalatok effektív és marginális adókulcsában megmutatkozó jelentős eltérés például a következő okokra vezethető vissza:
  • Sok vállalat eltérő elvek alapján állítja össze a befektetőknek szóló beszámolót és az adófizetés alapját képező pénzügyi kimutatásokat (pl. az adóbevallás alapjául szolgáló pénzügyi kimutatásban gyorsított értékcsökkenési leírással [amortizációval] számol a vállalat, míg a befektetőknek szóló jelentésében lineáris kulccsal).
  • A vállalatok számára lehetőség nyílik adóhitel felvételére, az adófizetési kötelezettségük elhalasztására, illetve a korábban elhalasztott kötelezettség miatt az adott időszaki adókötelezettséget meghaladó kötelezettség teljesítésére.
 
Magyarországon az effektív és marginális adókulcs eltérését részben az
  • adóalap-korrekciós tételek okozzák, másrészt
  • az adókedvezmények.
 
Az effektív és a marginális adók ismeretének birtokában döntést kell hozni, hogy milyen adókulcsot használ a döntést hozó a vállalati szabad cash flow (FCFF) előrejelzése során:
  • Amennyiben a tervezési időszakot nem szakaszoljuk, és minden tervezési időszakra ugyanazt az adókulcsot kívánjuk alkalmazni, akkor a legkonzervatívabb megoldás a marginális adókulcs érvényesítése. Damodaran (2006) is marginális adókulcsot javasol, amennyiben sem halasztott adó, sem veszteségelhatárolás, sem számottevő adókedvezmény jelenlétével nem számolhatunk, azaz az effektív és a marginális adókulcs eltérését eredményező indokok nem állnak fönn hosszú távon.
  • Több periódusra vonatkozóan is meghatározhat az értékelést végző érvényesítendő adókulcsot. Például egy háromszakaszos vállalatértékelési modellben néhány évig a vállalatra becsült effektív adókulcs, a következő periódusban a marginális kulcs szintjéhez igazodó effektív adókulcs, majd az utolsó periódusban a maradványérték meghatározásánál marginális adókulcs figyelembevételével tervezheti a szabad cash flow-t. Jellemzően a tervezési periódusszám növekedésével a kiindulópontot jelentő effektív adókulcstól közelítünk az ún. marginális adókulcs felé.
  • Jellemző gyakorlat, hogy egy kétszakaszos modell esetén, amennyiben ismerjük az effektív és marginális adókulcs eltérésének okát és az eltérés fennmaradásának idejét, a növekedési periódusban effektív adókulccsal, míg a stabil növekedési periódusban marginális adókulccsal számolunk.
  • További lehetséges megoldás, hogy marginális adókulccsal számolunk a teljes tervezési periódusra, és amennyiben ismerjük a tervezési időszakban az effektív és marginális kulcs eltérésének okát, az eltérés pontos mértékét és időbeli lefolyását, az adókülönbözet jelenértékével korrigáljuk a marginális adókulccsal kalkulált értéket.
 
A tervezés során alkalmazható adókulcs megválasztása mellett a másik fontos kérdés, hogy miként kezeljük az adó mértékének meghatározása során azokat a vállalatokat, amelyek tartósan veszteségesek, és a veszteségelhatárolás eredményeként a nyereséges periódusban jelentős adómegtakarítást érnek el.
  • A tervezés során figyelembe vesszük, hogy a veszteség elhatárolásának időszakában az adókulcs nulla, majd azt követően fokozatosan közelít a marginális adókulcs mértékéhez. (Fontos, hogy ezzel a trenddel egyezően mozog a tőkeköltség meghatározása során a hitel adózás utáni tőkeköltsége, a hitel adómegtakarító hatása.)
  • Marginális adókulccsal dolgozunk az előrejelzés során, és a veszteség miatti adómegtakarításból származó értéknövekedést külön tételként vesszük figyelembe, a veszteségelhatárolás nélkül tervezett vállalati érték korrekciós tételeként.
 
Multinacionális vállalatok esetén az előrejelzés során az alkalmazott adókulcs tekintetében a következő gyakorlat alakult ki:
  • Az érintett országok várható marginális adókulcsának súlyozott átlagaként kalkulált adókulcsot használjuk a vállalat értékelése során (ahol súlyként az összjövedelem arányában az egyes országokból származó jövedelem arányát használjuk).
  • Az alapítás helyén érvényes marginális adókulcsot használjuk, amennyiben azzal a feltételezéssel élünk, hogy a vállalat az alapítás helyeként megjelölt országban adózik az összes jövedelme után.
  • Amennyiben az egyes országból származó jövedelmet országonként jelezzük előre, az egyes országok marginális adókulcsát alkalmazzuk (Damodaran, 2006).
 
25. táblázat: Az AP Nyrt. esetén a várható társasági adó mértékének előrejelzése
Millió HUF
2004
2005
2006
2007
2008
Adózás előtti eredmény
540
1 189
2 095
1 801
1 624
Társasági adó
-
-
-26
-69
-65
Adózott eredmény
540
1 189
2 069
1 732
1 559
Effektív adókulcs
0,00%
0,00%
1,24%
3,83%
4,00%
 
 
Effektív adókulcs előrejelzése
Vállalati adat
Iparági adat
Szakértői becslés
Becsült érték az előrejelzéshez
2008. évi (historikus)
4,00%
20,97%
19,00%
 
Átmeneti növekedési periódus
 
 
 
Közelít a marginálishoz (4–22%)
Stabil növekedési periódus
 
 
19%, 22%
22,00%
Megjegyzés a táblázathoz:
1. Az értékelést megelőző utolsó tényadat (2008) az effektív adókulcsra vonatkozóan 4%. Az előrejelzés során feltételezzük, hogy az adott vállalat esetében a 4%-os effektív adókulcstól közelítünk a marginális adókulcshoz a növekedési periódusban, míg a stabil növekedés időszakában már marginális adókulccsal számolunk.
2. Az EU-ban előre jelzett marginális adókulcs ebben az időpontban 22% volt, ezzel kalkuláltunk a stabil növekedési periódusban. (Ekkor egy erősebb adóharmonizáció feltételezésével éltek az értékelők.) Tehát a táblázat az akkori (2008. végi) piaci/szakértői várakozásokat tükrözi.
 
Az infláció előrejelzésben való megjelenését a tőkeköltségről szóló 2.9.1.1. fejezetben tárgyaljuk.
 
1 Az esettanulmányban a hazai viszonyoknak megfelelően az effektív adókulcshoz hasonlóan a marginális ráta mértékét is az állami és helyi adók figyelembevételével kalkuláljuk (TA, HIPA, INJ).

Vállalatértékelés

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 109 2

Mennyit ér egy vállalat, de feltehetjük ezt a kérdést a háztartásunk vagy a vizsgált vállalat eszközportfóliójának bármely elemére. A hétköznapi gondolkodásban a válasz erre, hogy „amennyit adnak érte”. Ez a megfogalmazás nem ismeri az ár és értékfogalom különbségét, illetve ettől a lényeges különbségtől eltekintve, egy ex post megfigyelhető tartalmat ad a vállalati értéknek. A vállalatértékelés legtöbb esetben valamilyen tranzakcióhoz kapcsolódik, ennek következtében szükséges, hogy a szereplők az ügylet lebonyolítása előtt(ex ante) olyan vállalati értékkel bírjanak, amelyben pl. a potenciális vevők megfogalmazzák azokat a várakozásaikat, amelyek alapján az általuk megadható maximális árat rendelik – a meghatározott vállalati érték alapján – az adott ügylethez. Egy másik megközelítésben annak az árnak a megragadására törekednek az érdekeltek a vállalatértékelés során, amely az adott piaci feltételek között az adott tranzakcióban várhatóan érvényesíthető. Miközben az érintettek szempontjából megfogalmazott értéktartalom mentén értékelünk, megismerkedünk az értékteremtés művészetével, és a könyv végén a teljesség kedvéért bemutatjuk az értékelés szerepét a pénzügyi nehézséggel küzdő vállalatok esetén.

Hivatkozás: https://mersz.hu/palinko-dulk-vallalatertekeles//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave