Pálinkó Éva, Dülk Marcell

Vállalatértékelés

Értékteremtés és értékrombolás

1.1.2. Az értékelés célja, módszerei

Az értékelés különböző helyzetekben különböző szerepet játszik. Az alábbi felsorolást Damodaran (2006, 21) mindössze három különböző alkalmazási területre szűkíti: a portfóliókezelés, a felvásárlás és a vállalati pénzügyek területére.

Portfóliómenedzsment

A befektető befektetési filozófiáját jórészt az határozza meg, hogy az értékelés a portfóliókezelésben milyen szerepet játszik. Az értékelés más-más jelentőséggel bír a portfóliókezelés egyes szegmenseiben és filozófiai megközelítésében:

Fundamentális elemzők. Vallják, hogy a piac tartósan nem szakadhat el a fundamentálisan indokolt árszinttől, vagy ha már elszakadt, oda rendszerint visszatér. A fundamentális elemző gazdasági, politikai, vállalati stb. híreket értékel, az elemzés alapja a pénzügyi jellemzőkön alapuló vállalati érték, belső érték. A fundamentális elemzők jellemzően DCF-modelleket alkalmaznak.
Aktív befektetők. Például jó hírnévvel és rossz vezetéssel rendelkező cégeket keresnek, amelyben jelentős részesedés mellett a menedzsment lecserélésével a vállalat fejlesztése megindulhat. A jelenlegi érték és a jó vezetés melletti érték különbözetére fókuszálnak, látják a vállalat pénzügyi döntéseinek összefüggését a vállalat értékével. Ők az „abszolút” értelemben vett alulértékelt cégeket keresik, ahol az alulértékeltség forrása – a rossz vezetés – könnyen kiiktatható.
Chartisták (Chartists). Olyan technikai elemzők, akik úgy vélik, hogy a befektetői pszichológia alakítja az árakat, feltételezésük, hogy az árak kiszámítható minták alapján mozognak. A technikai elemző a historikus árfolyamokat tanulmányozva kutat trendek után és jelez előre trendfordulókat.
Információkereskedők. Az árak a vállalatra vonatkozó információkat tükrözik, ezért az információkereskedő megpróbál az információ nyilvánosságra kerülését megelőzően vagy rövid időn belül azt követően az új információval előnyhöz jutni. Ezekre az információkereskedőkre vonatkozó alapfeltevés, hogy az átlagos befektetőket megelőzve felismerik az információra való reagálását a piacnak. Tájékozott kereskedő nem a belső értékre, hanem a piaci árváltozásra fókuszál, így vásárolhat túlértékelt vállalatot, amennyiben az új információ – amely a vártnál jobb híreket tartalmaz – várhatóan további áremelkedést generál.
Piaci időzítők. Könnyebb előre jelezni a piaci mozgásokat, mint kiválasztani egy részvényt és megfigyelhető értékparaméterekre alapozni a döntést. A piaci időzítési stratégiában az egyes részvények értékelését nem alkalmazzák. Ebben a stratégiában jellemzően teljes piacot értékelnek, illetve az értékelési modelleket nagyszámú részvény értékelésére használják a piac túlértékeltségének megállapítása céljából.
Hatékony marketingesek. Úgy vélik, hogy a piaci ár jelenti a legjobb becslést bármely időpontban a vállalat valós értékére. Az értékelés számukra hasznos, mert úgy vélik, hogy ennek eredményeként megismerik azokat a paramétereket, amelyek determinálják a részvények árát, és a paraméterekre vonatkozó feltételezések alapján megállapíthatók, hogy melyek az alul-/túlértékelt cégek.

Felvásárlás

Az értékelés a felvásárlás elemzésében központi szerepet játszik:

A licitálás vagy személyes döntés esetén az ajánlattevő szeme előtt a célvállalat piaci értéke lebeg, a döntéséhez tudnia kell, hogy az adott vállalat a piaci szereplők számára mekkora értéket jelent. Továbbá meghatározza a célvállalatért megadható maximális árat (ez a beruházási vagy az ún. befektetési érték), amelyet a felvásárlást követően megjelenő várható jövőbeli pénzáram alapján kalkulál, figyelembe véve a felvásárlás várható értéknövelő hatását.
Ugyanakkor a célvállalatnak is rendelkeznie kell a belső értékre vonatkozó becsléssel (amely itt a befektetési/beruházási érték becslését jelenti, amely megadja az eladáskor érvényesíteni kívánt minimális értéket), amikor arról dönt, hogy elfogadja vagy elutasítja az ajánlatot.

Tehát a felvásárló, az ajánlattevő számol egy maximális árat, a célvállalat egy minimális árat, amelyek befektetési(beruházási)érték-tartalommal bírnak. Az ajánlattevő azt az értéket határozza meg, amekkora értéknövekedést jelent számára a célvállalat integrálása. Az értéknövekedés mértéke adja meg a célvállalatért adható maximális árat. Míg a célvállalat a nyert előny – feláldozott előny logikája mentén meghatározza a változatlan feltételek melletti továbbműködés értékét, amely kijelöli számára a minimálisan érvényesítendő eladási árat. Továbbá mind a felvásárló, mind a felvásárlási célpont számára fontos annak meghatározása, hogy egy átlagos piaci szereplő számára mekkora értéket képvisel a felvásárlási célpont, azaz meghatározzák a vállalat valós értékét (fair value). Ezek a felvásárlásra vonatkozó döntést meghatározó értékek igazodási pontok az érintettek számára.

A felvásárlás értékelésekor vannak olyan speciális tényezők, amelyekkel számolni kell.

A szinergiahatást a két vállalat együttes értékének meghatározásakor figyelembe kell venni, mielőtt az ajánlatról döntenek. A szinergia a közös vállalat értékparamétereiben olyan változást indukál, amelynek eredményeként a közös vállalat képes elérni olyan értéknövekedést, amelyet sem az ajánlattevő, sem a célvállalat önmagában nem. Hatékony a felvásárlásra vonatkozó döntés, ha a felvásárló (
search
és a célvállalat értékét (
search
meghaladja a felvásárlást követően létrejött vállalat értéke (
search
.
Számolni kell az ellenőrzés értékével, amely a menedzsment leváltásából, a célvállalat szerkezetátalakításából, stratégiaváltásából keletkezik. Ezzel különösen az ellenséges felvásárlásoknál kell számolni, mielőtt a felvásárlási árra vonatkozó döntést meghozzák.

Jelentős probléma az elfogultság a felvásárlások értékelése során. A célvállalat túlságosan optimista értékelést vár az elemzőtől, különösen ellenséges felvásárlás esetén, ezzel kívánja meggyőzni a részvényeseket arról, hogy az ajánlati ár túl alacsony. Ugyanakkor az ajánlattevő – amennyiben stratégiailag fontosnak tartja a felvásárlást – az elemzőre annak érdekében gyakorol nyomást, hogy az értékelés eredményével támogassa a felvásárlást. Ez a kettősség eredményezi, hogy a felvásárlások utólagos elemzése nagy számban sikertelennek mutatja ezeket az ügyleteket.

Vállalati pénzügyek

Az értékelés a vállalat minden életszakaszában szerepet kap:

Újonnan alapított vállalatok, startupok értékelése. A kisvállalkozások tevékenységének bővítésében a kockázatitőke-bevonás kulcsfontosságú. A kockázatitőke-befektető által biztosított tőkeinjekció fejében elvárt részesedés arányának meghatározásában az értékelés nélkülözhetetlen.
Egy vállalat, amely a nyilvános befektetői megjelenést választja (IPO), az értékelés eredményeként képes meghatározni azt az árfolyamot, amelyen a részvényeit kínálhatja.
Amennyiben az értékmaximáló vezetés koncepciója mentén működik a vállalat, akkor meg kell határozni a vállalat/tulajdonosi tőke értéke, valamint a vállalati pénzügyi döntések, a választani kívánt vállalati stratégia közötti kapcsolatot. Azoknak a menedzsereknek és tanácsadóknak, akik a részvényesek érdekeinek követését tartják szem előtt, meg kell érteni az értékképzés folyamatát, és az eredményes működés eszközeként be kell vezetni a folyamatos értékkövetés eszközét. Sok tanácsadó cégnek van az értéknövekedés követésére kidolgozott módszere.
A vállalat folyamatos működésének feltételezésével dolgozták ki az értékelés alapmódszereit, ugyanakkor fontos szerepe van az értékelésnek, amikor a vállalat piacról történő kivezetése elkerülhetetlenné válik.

Más metszetben a vállalatértékelésre – jellemzően – az alábbi helyzetekben kerül sor:

Tranzakciók:

Vállalat átalakulása, megszűnése.
Vállalat vagy üzletágainak eladása, vétele.
Vállalati részvények tőzsdére vezetése.
Vállalatfelvásárlás, egyesülés.
Vállalati részlegek kiválása (spin-off), kivásárlása, részlegek tőzsdére vezetése (IPO).

Folyamatos értékmeghatározás:

Divíziók összehasonlító elemzése.
A menedzsment értékmaximalizáló tevékenységének ösztönzése (VBM).
Vállalati értékhordozók megállapítása.
Befektetéselemzés.

Egyéb helyzetek:

Csőd és felszámolás.
Vállalatok privatizációja.
Hitelbiztosítékok, apportértékek meghatározása stb.

Az értékelés okainak, konkrét céljának meghatározása fontos mozzanata az értékelésnek, sok értékelési problémát lehet elkerülni, ha az értékelő világosan látja, milyen célra készül az értékelés. Más értékelési módszert használunk, ha például a tulajdonosi tőke értékét kell meghatározni, és mást, ha eszközöket, divíziókat kell értékelni. A vállalatérték kifejezést tehát csak általános terminológiai keretnek tekintjük, a sokféle célra készült értékelés általános elnevezésének, ezen belül kell meghatározni, milyen célra, kinek a számára, milyen típusú értéket számítunk. Ennek függvényében döntünk az adott értéktartalom megragadására alkalmas értékelési módszer mellett.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 109 2

Gazdaság ELTE GTK jegyzetek

Mennyit ér egy vállalat, de feltehetjük ezt a kérdést a háztartásunk vagy a vizsgált vállalat eszközportfóliójának bármely elemére. A hétköznapi gondolkodásban a válasz erre, hogy „amennyit adnak érte”. Ez a megfogalmazás nem ismeri az ár és értékfogalom különbségét, illetve ettől a lényeges különbségtől eltekintve, egy ex post megfigyelhető tartalmat ad a vállalati értéknek. A vállalatértékelés legtöbb esetben valamilyen tranzakcióhoz kapcsolódik, ennek következtében szükséges, hogy a szereplők az ügylet lebonyolítása előtt(ex ante) olyan vállalati értékkel bírjanak, amelyben pl. a potenciális vevők megfogalmazzák azokat a várakozásaikat, amelyek alapján az általuk megadható maximális árat rendelik – a meghatározott vállalati érték alapján – az adott ügylethez. Egy másik megközelítésben annak az árnak a megragadására törekednek az érdekeltek a vállalatértékelés során, amely az adott piaci feltételek között az adott tranzakcióban várhatóan érvényesíthető. Miközben az érintettek szempontjából megfogalmazott értéktartalom mentén értékelünk, megismerkedünk az értékteremtés művészetével, és a könyv végén a teljesség kedvéért bemutatjuk az értékelés szerepét a pénzügyi nehézséggel küzdő vállalatok esetén.

Hivatkozás: https://mersz.hu/palinko-dulk-vallalatertekeles//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero