2.9.2. A hitelező elvárt hozama

A hitel típusú források elvárt hozama/tőkeköltsége kevésbé foglal el központi helyet a tőkeköltség elvi és gyakorlati kérdéseinek számbavételekor. Ez magyarázható az adatok könnyebb elérhetőségével és értelmezésével. A hitelfinanszírozás összetettebb kérdései a projektfinanszírozás és a hitelből történő kivásárlás kérdésénél merülnek fel. Természetesen a hitel tőkeköltségének számítása az egyszerűsége ellenére problémát is jelenthet, hiszen jellemzően a legegyszerűbb, ugyanakkor legelterjedtebb hitel típusú forrásokra figyelünk, így a kötvényre vagy a bankhitelre, ezek standard formáira, és háttérbe szorulnak a speciális finanszírozási formák, pl. az operatív lízing, a támogatott hitelek, az opciós vagy átváltható, visszahívható kötvények, a vezetői részvényopciók (és az elsőbbségi részvény, amely miközben saját forrás, a hitelezők pénzáramának vonásait tükrözi) megjelenítése a tőkeköltségben.

A hitelek tőkeköltsége / elvárt hozamrátája, valamint a részvényesi tőkeköltség / elvárt hozam között lényeges eltérés mutatkozik. Hiteleknél a fizetendő kamat és tőketörlesztés előre meghatározható, kockázatot az adós esetleges nemfizetése okoz. A hitelezővel szemben a részvényesek jövőbeli pénzáramai bizonytalanabbak, kockázatosabbak. A részvényes, ahogyan a tőkeáttétel kérdésének tárgyalásánál az előző fejezetben láttuk, a pénzáramokból a finanszírozási „fix” költségek kifizetése után a maradékelv alapján részesedik. A részvényesi jövedelem volatilitása, így kockázata nő, amennyiben a finanszírozási fix költségek részaránya az összköltségen belül – jellemzően a tőkeáttétellel együtt – emelkedik. Ezért lényeges, hogy egy vállalat esetében minden esetben érvényes az a megállapítás, hogy a tulajdonos elvárt hozama minden esetben meghaladja a hitelező elvárt hozamát, tőkeköltségét.

Minden kockázat-hozam modellben, ahogyan korábban rögzítettük, minden befektetés várható hozama két részre bontható: kockázatmentes hozamra és kockázati prémiumra. A hitelek esetében a kockázatmentes kamatlábon (amelynek az előrejelzésére vonatkozó ismereteket a CAPM-modell áttekintése során tárgyaltuk) felül ún. hitelkockázati felárat kell számolni.

Hitel típusú befektetéseknél a „várható hozam” számítás tényezői:

• A kockázatmentes kamatláb.
• Nemfizetés kockázata miatt felmerülő kockázati prémium, felár.

 

A hitel típusú források jellemzője, hogy szerződéses jelleggel rögzítettek a jövőbeli fizetési ígéretek. Banki hitelszerződések esetén a fizetési kötelezettség jellemzően biztosítékokkal is alátámasztott. Másik fontos tényező a hitelforrások előre sorolása a tulajdonosi forrásokhoz képest, akár a folyó pénzáramok kifizetése, akár a vállalat felszámolása esetén. A hitelforrások kockázati tényezői szignifikánsan különböznek a részvényesi kockázati tényezőktől.

A hitel és tulajdonosi források között aszerint is különbséget tehetünk, hogy a vállalat számára forrást adó befektetők mennyire gondolkodnak diverzifikált portfólióban. A racionálisan gondolkodó részvényes részvényportfólióban gondolkodik, hogy az egyedi, vállalathoz köthető kockázatokat kiküszöbölje, így az elvárt hozamrátában a szisztematikus, a részvénypiac egészét jellemző kockázatra várhatnak csak kompenzációt kockázati prémium formájában.

A hitelforrást juttató befektetők is hasznot remélhetnek befektetéseik diverzifikálásából. A racionálisan gondolkodó, „kölcsönt nyújtó” befektető a lehetséges vállalati kötvényekből portfóliót alakít ki, a hitelt nyújtó megválaszthatja azt a vállalati kört, amelynek hitelt folyósít. A portfólióképzés és a diverzifikáció kicsit másként működik hitelek esetében. A hitelforrásoknál ugyanis előre rögzítik a kifizetések nagyságát, maximumát, tehát vállalati kötvények esetében a kötvénytulajdonosok nem részesednek a nagyobb vállalati jövedelmekből, igaz, a csökkenés ellen is biztosítottak. Ha a hitelbevonás ellenére, vagy ezzel együtt sem sikeres a vállalat üzleti tevékenysége, és nem termel elegendő pénzáramot az esedékes adósságszolgálat teljesítésére, akkor a kamatfizetéseket és tőketörlesztéseket átütemezhetik, később, ha helyreáll a fizetőképesség, akkor törlesztik, vagy legrosszabb esetben felszámolás keretében jutnak a hitelezők követeléseikhez. Ezt az esetet tekintjük a kötvény, hitel nemfizetés-kockázatának (default risk). A kötvénybefektetők számára ajánlott, hogy befektetés előtt tájékozódjanak a kötvény kockázatáról. Hitelminősítő cégek közölnek információt kötvény- és hitelfizetés-kockázati besorolásokról.

A nemfizetés kockázatának beépítése megemeli a hitelező elvárt hozamát. Ha a nemfizetés kockázata felmerül, a befektetők nem elégedhetnek meg a kockázatmentes hozammal. A portfólióban gondolkodó kötvénybefektetőnek, ha csak a kockázatmentes kamatláb alapján kalkulált szerződés szerinti értékkel számol, egy idő után észre kell vennie, hogy a tényleges hozama kisebb lesz egyes kötvények nemfizetése miatt. A portfólióban gondolkodó kötvénybefektető számára a kötvényportfólió diverzifikálása előnyős, mivel kiküszöböli a portfólió hozamának szórásából azokat a hatásokat, amelyeket speciális, vállalathoz köthető nemfizetési kockázat okoz. A diverzifikált portfólióval rendelkező kötvénybefektető a kockázatnak akkora szintjét viseli el, amely a befektetések portfólióelvű kiválasztásával már nem csökkenthető tovább, amely szisztematikus kockázat valamennyi kötvénybefektetőt érint.

A legtöbb vállalat képes a működésével a hitelköltségeket kitermelni, és a nemfizetés kockázata alacsony. A hitelbefektetések várható hozama nem tartalmaz olyan prémiumot, amely az egyes vállalati hitelek egyedi nemfizetési kockázatából adódik, mivel a vállalati nemfizetési kockázat egy része „hitelportfólió” tartásával kiküszöbölhető. A szerződés szerinti fizetési kötelezettségek nem változnak az üzleti tevékenység eredményének ingadozásával. Viszont fellendüléskor csökken, visszaesés esetén nő a nemfizetés bekövetkezésének valószínűsége. A nemfizetési kockázat egy része a vállalathoz kötődik, ez a befektető számára elkerülhető, más része viszont az általános gazdasági helyzethez kötődik, amely minden hitel típusú befektetés esetén felmerül, és nem diverzifikálható.

A hitel adózás előtti tőkeköltsége a fenti kockázati megfontolások figyelembevételével:

 

search

 

Ahol:

rD = a hitel adózás előtti tőkeköltsége

rf = kockázatmentes hozam

DM = (Debt Margin) hitelkockázati prémium

 

A fenti képletben a DM a szisztematikus kockázat prémiuma.

Fejlődő piacokon a részvényesek tőkeköltségénél tapasztaltak szerint a hitel tőkeköltségét is megnöveli a CRP, azaz a fejlett piacok alapprémiumához hozzáadódik az országkockázati prémium. Miután ezt a kérdést lezártuk, a hitel tőkeköltségének tárgyalása során az ott rögzítetteket itt is figyelembe vesszük:

 

search

 

A gyakorlatban a diszkontráta meghatározása során gyakran a pénzáramlás helyett itt kerül megjelenítésre az egyedi kockázat is, pl.

• a hitelező nem diverzifikált portfóliót tart,
• olyan vállalatok esetében, amelyek közel állnak a fizetésképtelenséghez.

 

Ekkor a hitel-, kötvénykamatok szerződés szerinti összege nagyon magas, amelyben a szisztematikus kockázat mellett a nemfizetés (egyedi) kockázata is tükröződik. Ezeknél a vállalatoknál a diszkontáláshoz felhasznált „kamatláb” hitelforráshoz kapcsolódó része egyedi kockázatot is tartalmaz.1 A piaci elvárt hozamtól, a tőkeköltségtől eltérő diszkontráta tartalmazza ebben az esetben a nemfizetés egyedi kockázatát is, amelynek megragadása a diszkontrátában gyakran egyszerűbb, mint a pénzáramokban történő számításba vétel.

Miután a hitelező elvárt hozamát meghatározó paraméterek közül mind az

search

, mind a CRP tárgyalásra került, ezért egyetlen paraméterre, a hitelkockázati felárra fókuszálunk ebben a fejezetben (DM).

 

Hitelkockázati felár

 

Amennyiben a hitel kockázatmentesnek minősül, akkor a hitel elvárt hozamrátája a CAPM-modellből is ismert kockázatmentes hozam lesz. A hatékony tőkepiaccal rendelkező, stabil gazdaságban az állampapírhozamokat tekinthetjük kockázatmentesnek. Amennyiben a vállalati hitelezés nem kockázatmentes, akkor a hitelező kockázati prémiumot vár el. Az azonos lejáratra számított állampapírhozamok és a vállalati kötvények lejáratig számított hozama közötti különbséget tekintjük a vállalati kötvény/hitel kockázati felárának.

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1009ve_2069/#m1009ve_2069 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1009ve_2069/#m1009ve_2069)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1009ve_2069/#m1009ve_2069)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

27. ábra: Az állampapírok és vállalati kötvények/hitelek elvárt hozama, a kockázatmentes hozam és a kockázati felár alakulása

Forrás: saját szerkesztés, https://www.treasury.gov/resource-center adatai alapján

Megjegyzés: A 27. ábra a hozamgörbe standard alapesetét – a normál, emelkedő reálhozamgörbét – reprezentálja.

 

A hitelkockázati felárról a másodlagos piacon forgalmazott vállalati kötvények esetében találhatók releváns információk. A hitelkockázati prémium egyszerűen az azonos lejáratú vállalati kötvények és állampapírok lejáratig számított hozama közötti különbség. Ha a vállalatnak nincs nyilvánosan forgalmazott kötvénye, akkor olyan összehasonlító vállalatokat kell keresni, amelyek azonos iparágban tevékenykednek, méretük, pénzügyi áttételük hasonló, mint a vizsgált vállalaté.

Hitelminősítő intézetek (pl. a Fitch, a Standard & Poor’s, a Moody’s) értékelik a vállalati hitelek minőségét. Az értékelést több tényező alapján végzik el, az egyes értékelő intézmények kismértékben eltérő minősítési rendszert használnak. A hitelminősítés célja, hogy információt nyújtson a befektetőknek a hitel biztonságáról, a teljesítési kockázatáról. A hitelminősítő intézetek mennyiségi és minőségi faktorokat építenek be a végső minősítés kialakításához. A vállalat eladósodottsága, kamatfedezeti, jövedelmezőségi, likviditási mutatói szerepelnek kiemelt helyen, de a vállalat jövőbeli beruházási célkitűzései, innovatív termékei, piacai is lehetnek kockázati felárat formáló tényezők.

A vállalati körülmények döntik el, hogy a tőkeköltség-számítás milyen módját alkalmazzák az értékelők a hitel típusú források esetén:

 

1. Alapesetben az angolszász, közvetlen tőkepiac esetén, a vállalat gyakran rendelkezik nyilvánosan kibocsátott, kellő likviditással jellemezhető kötvénnyel. Ekkor a lejáratig számított hozam a legjobb módja a hitel tőkeköltségbecslésének, mivel az magában foglalja a szerződés szerint fizetendő pénzáramlásokat, és a kötvényárakon keresztül a piac a bedőlés valószínűségét is beépíti.2

 

30. példa:

 

Fix kamatozású, lejáratkor egy összegben törlesztő kötvény lejáratig számított hozamának meghatározásához szükséges input adatok:

Névérték = 1000 dollár

Névleges kamat (kamatszelvény, kupon) = 5% p.a.

Aktuális piaci árfolyam = 900

Hátralevő futamidő: 3 év

 

Mekkora a lejáratig számított hozam?

Mekkora a kockázati felár, ha az azonos futamidejű állampapír hozama 4,5%?

 

30. megoldás:

 

Lejáratig számított hozam (YTM, yield to maturity):

 

search

 

IRR = 8,95%.

IRR interpolációval:

NPV 7% elvárt hozamrátával: NPV = +47,51;

NPV 10% elvárt hozamrátával: NPV = −24,34;

 

search

 

IRR becsült értéke = 8,98%

IRR = 8,95%

Kockázati felár = 8,95% – 4,5% = 4,45%

 

2. Ha a vállalat nem rendelkezik nyilvánosan forgalmazott kötvénnyel, de hiteleit hitelminősítő intézet minősítette, akkor ez lesz a kockázati felár meghatározásában az irányadó.

3. Ha a vállalat nem rendelkezik nyilvánosan forgalmazott kötvénnyel, hiteleit hitelminősítő nem minősítette, akkor egy hozzá feltehetőleg hasonló besorolású (azonos iparág, méret, tőkeszerkezet stb.) vállalatot, vállalatcsoportot (peer group) keresünk a hitelfelár, a spread kiszámítására. Ekkor az összehasonlításra alkalmas vállalat, vállalatcsoport (peer group) kötvényeinek lejáratig számított hozama az irányadó a DM becsléséhez. Az összehasonlító vállalat azonos futamidejű kötvényeinek és az állampapírok lejáratig számított hozamának különbsége adja meg a kockázatmentes hozam feletti felárat.

4. Abban az esetben, ha a vállalatnak nincs forgalomban levő kötvénye, nincs megfelelő összehasonlítható vállalat, hitelei nincsenek minősítve, akkor a vállalati teljesítmény pénzügyi mutatói alapján kell egyedi minősítést készíteni és a kockázati felárat kialakítani. A kamatfelár becslésének ezt a gyakorlatát szintetikus minősítésnek nevezzük Damodaran (2006, 209) nyomán. A módszer használata során úgy járunk el, mint egy hitelminősítő. A vállalatot olyan pénzügyi mutatók alapján minősítjük, amely mutatók a teljesítés indikátorai, illetve a nemteljesítés előrejelzésében a hitelminősítők által alkalmazott pénzügyi mutatók. Ezt követően megnézzük a hitelminősítők által alkalmazott egyes minősítési kategóriákhoz sorolt vállalatok esetében ezen pénzügyi mutatók értékeit. Ez esetben az egy minősítési kategóriába sorolt vállalatok „peer group”-ként működnek a kockázati felár meghatározása során. A vizsgált vállalat és a „peer group” pénzügyi adatainak egyezősége kijelöli a vizsgált vállalatnak megfelelő kategóriát, és ennek mentén a kategóriához tartozó kockázati felár megadja a vizsgált vállalat hiteleinek esetében a kockázatmentes kamatot megnövelő releváns kockázati prémiumot.

 

A szintetikus minősítés egy lehetséges módját ismertetjük a 31. példában. (A példában egyetlen pénzügyi mutató, a kamatfedezeti ráta alapján végeztük el a hitelkockázati felár becslését, de persze használhattunk volna a nemfizetés kockázatát kifejező, teljesebb képet adó, összetettebb mutatókat is, így pl. az Altman-féle Z mutatót.)

 

31. példa:

 

Határozza meg az alábbi táblázat adatai alapján az AP Nyrt. hitelkockázati felárát a kamatfedezeti ráta segítségével!

 

Kisebb méretű, kockázatosabb cégekre
Ha a kamatfedezeti ráta		Hitelminősítés	Hitelkockázati felár
nagyobb, mint	≤ de kisebb, mint
-100000	0 ,499999	D	20 ,00%
0 ,5	0 ,799999	C	15 ,00%
0 ,8	1 ,249999	CC	12 ,00%
1 ,25	1 ,499999	CCC	10 ,00%
1 ,5	1 ,999999	B-	8 ,50%
2	2 ,499999	B	7 ,25%
2 ,5	2 ,999999	B+	6 ,00%
3	3 ,499999	BB	5 ,00%
3 ,5	3 ,9999999	BB+	4 ,25%
4	4 ,499999	BBB	3 ,50%
4 ,5	5 ,999999	A-	3 ,00%
6	7 ,499999	A	2 ,50%
7 ,5	9 ,499999	A+	2 ,25%
9 ,5	12 ,499999	AA	1 ,75%
12 ,5	100000	AAA	1 ,25%

Forrás: http://www.stern.nyu.edu/~adamodar/pc/ratings.xls

 

AP NyRt. adatai			Millió HUF
Vállalattípus			kisvállalat
EBIT 2008			1 337
Kamatkiadás 2008			39
Társasági adókulcs			4 ,00%
15 éves futamidejű állampapírhozam			6 ,00%

Forrás: Damodaran.com

 

31. megoldás:

Harvard (): . : . : /hivatkozas/m1009ve_2111/#m1009ve_2111 () Chicago . . . : . (: /hivatkozas/m1009ve_2111/#m1009ve_2111) APA (). . . (: /hivatkozas/m1009ve_2111/#m1009ve_2111) BibTeXEndNoteMendeleyZotero search

Megjegyzés:

Az adott vállalat esetén 1,25%-os kockázati felárat határoztunk meg, amelynek eredményeként a hitelezők elvárt hozama 7,25%.

search

A WACC képletében a hitelezői forrás tőkeköltségét adózás utáni bázison határozzuk meg, így a vizsgált vállalat adózás utáni tőkeköltsége (4%-os társasági adókulcs használatával) 6,96%.

search

search

A gyakorlatban találkozunk olyan megoldással (szigorú egyszerűsítő feltételezések mellett), amikor a becslés kiindulópontja a banki gyakorlat, és ennek mentén a hitel tőkeköltségét például az MNB adatai alapján a nem pénzügyi vállalkozásoknak nyújtott hosszú lejáratú hitelek előretekintő átlagos kamatával azonosítjuk, illetve ezekből a hitelkamatokból meghatározott kockázati felárral vagy a jegybankok által közölt banki hitelkamatfelárakkal dolgozunk (pl. az MNB az EURIBOR feletti banki kamatfelárak nagyságáról közöl információt).

 

35. táblázat: Új vállalati hitelek kamatfelára (bázispont)

Új vállalati hitelek kamatfelára (bázispont)
Dátum	1 M euró alatti forinthitelek	1 M euró fölötti forinthitelek	1 M euró alatti eurohitelek	1 M euró fölötti eurohitelek
2020. jan.	267 ,89	142 ,37	265 ,22	269 ,37
febr.	263 ,57	141 ,25	263 ,55	226 ,30
márc.	257 ,69	125 ,36	257 ,10	189 ,40
ápr.	233 ,97	139 ,30	227 ,19	192 ,89
máj.	222 ,28	114 ,34	229 ,90	197 ,49
jún.	213 ,09	116 ,82	222 ,04	202 ,45
júl.	221 ,74	110 ,15	244 ,35	218 ,62
aug.	214 ,48	110 ,07	237 ,27	241 ,51
szept.	215 ,34	121 ,73	230 ,33	213 ,36

Forrás: https://www.mnb.hu/letoltes/melleklet-abrai-charts-of-the-appendix-2020-november.xlsx

Megjegyzés: ez esetben a jegybankok által közölt banki hitelkamatfelárakkal dolgozunk (pl. az MNB az EURIBOR feletti banki kamatfelárak nagyságáról közöl információt).

 

1	A banki hitelezés során azt tapasztaljuk, hogy fedezet biztosításával, valamint az indexálás módszerének alkalmazásával igyekeznek a nemfizetés kockázatát minimalizálni.
2	A hitelminősítő cégek a konkrét minősítési osztályon kívül megadnak egy határt is, aminél alacsonyabb kockázatú adósság ún. „befektetésre ajánlott” (investment grade), a magasabb kockázatú pedig „spekulatív” (high yield). (Ezektől némileg eltérő megnevezések is használatosak.)

Tartalomjegyzék

• Vállalatértékelés
• Impresszum
• chevron_right1. Bevezetés
  • chevron_right1.1. A vállalati érték
    • 1.1.1. A vállalatértékelés, értékkategóriák
    • 1.1.2. Az értékelés célja, módszerei
    • 1.1.3. A funkcionális vállalatértékelés
    • 1.1.4. A vállalatértékelés módszerei
• chevron_right2. DCF-alapú vállalatértékelési módszerek
  • chevron_right2.1. DCF-módszerek alkalmazása a vállalatértékelésben
    • 2.1.1. A vállalatértékelés DCF-modellje
    • 2.1.2. Az értékelés tárgya
    • 2.1.3. A DCF-alapú vállalatértékelés folyamata
  • chevron_right2.2. A DCF-modellek alapja: a pénzáramok számításba vétele és a diszkontráta
    • chevron_right2.2.1. Cash flow kimutatás
      • 2.2.1.1. A szabályozott cash flow kimutatás
      • 2.2.1.2. Az FCFF levezetésére szolgáló kimutatás
      • 2.2.1.3. Eset – MTelekom historikus pénzáramának (FCFF/FCFE) meghatározása
    • chevron_right2.2.2. Alkalmazott diszkontráták – elvárt hozam, tőkeköltség
      • 2.2.2.1. Miller–Modigliani-tételek
      • 2.2.2.2. Részvényesi tőke értéke, elvárt hozama, kockázata és a tőkeáttétel az MM-feltételek módosítása esetén
  • chevron_right2.3. Az alkalmazott DCF-módszerek
    • 2.3.1. APV-módszer (Adjusted Present Value)
    • 2.3.2. FCFF/WACC-módszer
    • 2.3.3. EVA-módszer
    • 2.3.4. DDM-modell
    • 2.3.5. ECF-módszer
  • chevron_right2.4. A CCF-módszer, valamint a DCF-módszerek összehasonlító elemzése
    • 2.4.1. Az APV- és a CCF-módszer
    • 2.4.2. Mikor milyen módszert válasszunk az értékeléshez?
    • 2.4.3. FCFF és EVA
    • 2.4.4. FCFF és DDM, ECF
  • chevron_right2.5. A DCF-alapú értékelés paramétereinek, a pénzáramokat meghatározó paramétereknek az előrejelzése
    • 2.5.1. Az értékvezérlők azonosítása
    • chevron_right2.5.2. Az explicit előrejelzési időszak hosszának megválasztása
      • 2.5.2.1. Kitérő a növekedési periódus hosszának meghatározásához
  • chevron_right2.6. A historikus adatok aktualizálása, korrekciója, normalizálása
    • 2.6.1. A múltbeli adatok aktualizálása
    • chevron_right2.6.2. A historikus adatok korrekciója
      • 2.6.2.1. Működési ráfordítások korrekciója
      • 2.6.2.2. Az egyes tételek értékének korrekciója
      • 2.6.2.3. Az eredmény menedzseléséből fakadó korrekciós követelmény
    • 2.6.3. A historikus adatok kisimítása, normalizálása
  • chevron_right2.7. A pénzáramok előrejelzése és az előrejelzés felülvizsgálata, ellenőrzése
    • 2.7.1. A vállalat stratégiai helyzete. A befektetett tőke hozama
    • chevron_right2.7.2. Az FCFF paramétereinek előrejelzése a növekedési periódusra
      • 2.7.2.1. A növekedési ütem meghatározása
      • 2.7.2.2. A befektetési cash flow nagyságának előrejelzése
      • 2.7.2.3. Egyéb tételek előrejelzése
    • 2.7.3. Az előrejelzés valószerűségének ellenőrzése
  • chevron_right2.8. Eset – Az MTelekom pénzáramának előrejelzése a növekedési (explicit) időszakra
    • 2.8.1 A historikus értékparaméterek meghatározása, elemzése
    • 2.8.2. Az MTelekom értékparaméterei iparági összehasonlításban
    • 2.8.3. Az FCFF előrejelzése a növekedési (explicit) periódusra
  • chevron_right2.9. A tőkeköltség előrejelzése
    • chevron_right2.9.1. A tulajdonos elvárt hozama, a tőkeköltség
      • 2.9.1.1. Kockázatmentes kamatláb
      • 2.9.1.2. Részvénypiaci kockázati prémium
      • 2.9.1.3. Béta előrejelzése
    • 2.9.2. A hitelező elvárt hozama
    • chevron_right2.9.3. Egyéb paraméterek becslése a tőkeköltséghez
      • 2.9.3.1. Adókulcs becslése
      • 2.9.3.2. A vállalat finanszírozási szerkezete
    • 2.9.4. Összegzés: a WACC meghatározása
  • chevron_right2.10. Eset – MTelekom tőkeköltségének becslése
    • chevron_right2.10.1. A tulajdonosi tőkeköltség becslése
      • 2.10.1.1. Kockázatmentes hozam előrejelzése
      • 2.10.1.2. Átlagos piaci kockázati prémium (MRP, alapprémium) és országkockázati prémium (CRP)
      • 2.10.1.3. A saját tőke releváns kockázati mérőszámának, a bétának (β) az előrejelzése
    • 2.10.2. Hitel tőkeköltsége
    • 2.10.3. WACC becslése
  • chevron_right2.11. A tőkeköltséget alakító egyéb paraméterek
    • 2.11.1. Országkockázat
    • chevron_right2.11.2. Egyéb prémiumok és diszkontok
      • 2.11.2.1. Méretprémium (size-effect)
      • 2.11.2.2. A likviditáshiány miatti kockázati prémium
      • 2.11.2.3. Az ellenőrzési jogokhoz felszámított diszkont/prémium
  • chevron_right2.12. A maradványérték becslése
    • 2.12.1. A maradványérték paramétereinek előrejelzése
    • chevron_right2.12.2. A maradványérték becslésének módszerei
      • 2.12.2.1. Maradványérték becslése az FCFF-modell alkalmazásával
      • 2.12.2.2. A maradványérték becslése a gazdasági profit (EVA-) módszerrel
      • 2.12.2.3. Nem DCF-alapú módszerek
      • 2.12.2.4. A maradványérték meghatározása
  • 2.13. Az értékelés lezárása
  • 2.14. Eset – MTelekom értékelésének lezárása
  • 2.15. Kiegészítő megjegyzés az újonnan befektetett tőke nyereségéről
• chevron_right3. Egyéb vállalatértékelési módszerek
  • chevron_right3.1. Relatív értékelés módszere
    • 3.1.1. Az összehasonlító vállalatok csoportjának kijelölése
    • chevron_right3.1.2. A leggyakrabban használt szorzószámok
      • 3.1.2.1. Eredményalapú szorzószámok
      • 3.1.2.2. Könyv szerinti értéken alapuló szorzószámok
      • 3.1.2.3. Bevételalapú és iparág-specifikus szorzószámok
    • 3.1.3. A szorzószámok alkalmazása a vállalatértékelésben
    • 3.1.4. A relatív értékelés jelentősége, potenciális csapdák
  • 3.2. Vállalatértékelés reálopciós módszerrel
  • 3.3. Eszközalapú értékelés
• 4. Felhasznált irodalom
• chevron_right5. Mellékletek
  • 5.1. 1. melléklet
  • 5.2. 2. melléklet
  • 5.3. 3. melléklet

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 109 2

Mennyit ér egy vállalat, de feltehetjük ezt a kérdést a háztartásunk vagy a vizsgált vállalat eszközportfóliójának bármely elemére. A hétköznapi gondolkodásban a válasz erre, hogy „amennyit adnak érte”. Ez a megfogalmazás nem ismeri az ár és értékfogalom különbségét, illetve ettől a lényeges különbségtől eltekintve, egy ex post megfigyelhető tartalmat ad a vállalati értéknek. A vállalatértékelés legtöbb esetben valamilyen tranzakcióhoz kapcsolódik, ennek következtében szükséges, hogy a szereplők az ügylet lebonyolítása előtt(ex ante) olyan vállalati értékkel bírjanak, amelyben pl. a potenciális vevők megfogalmazzák azokat a várakozásaikat, amelyek alapján az általuk megadható maximális árat rendelik – a meghatározott vállalati érték alapján – az adott ügylethez. Egy másik megközelítésben annak az árnak a megragadására törekednek az érdekeltek a vállalatértékelés során, amely az adott piaci feltételek között az adott tranzakcióban várhatóan érvényesíthető. Miközben az érintettek szempontjából megfogalmazott értéktartalom mentén értékelünk, megismerkedünk az értékteremtés művészetével, és a könyv végén a teljesség kedvéért bemutatjuk az értékelés szerepét a pénzügyi nehézséggel küzdő vállalatok esetén.

Hivatkozás: https://mersz.hu/palinko-dulk-vallalatertekeles//