Vállalatértékelés
Értékteremtés és értékrombolás
2.9.3.1. Adókulcs becslése
| 1 | Megfigyelhető gyakorlat, hogy az explicit előrejelzési periódusban effektív adókulcsot, míg a stabil növekedés időszakában marginális adókulcsot alkalmazunk a pénzáramokban. Amennyiben ismerjük az effektív és marginális adókulcs eltérésének okát, az eltérés várható idejét, akkor az explicit periódusra az effektív adókulcsot érvényesítjük, illetve amennyiben nincs információnk az eltérés okára, jellemzően az effektív adókulcstól közelítünk hosszú távon az ún. marginális adókulcshoz. |
| 2 | Graham és Mills (2009) szerint vannak olyan vállalatok, amelyek nem tudják teljes mértékben kihasználni a hitel adómegtakarító hatását, becslésük szerint egy tipikus vállalat adókulcsa a törvényben meghatározott adókulcsnál 5%-kal alacsonyabb. A törvényben meghatározott adókulcstól való eltérés két fő ok miatt indokolt, egyrészt a vállalatok különféle címen adókedvezményt tudnak érvényesíteni, másrészt a vállalat nyereségtermelő képessége (adóalapja) is korlátot szab az adómegtakarító hatás érvényesítésének. Jellemzően befektetési minősítésű vállalatok tudják kihasználni az áttétel adómegtakarító hatását, így a törvény szerinti marginális adókulcs csak nagyobb nyereségtermelő képességgel rendelkező, adózási szempontból általános paraméterekkel leírható vállalatok esetén indokolt (Koller et al., 2010, 265). |
Tartalomjegyzék
- Vállalatértékelés
- Impresszum
- 1. Bevezetés
- 2. DCF-alapú vállalatértékelési módszerek
- 2.1. DCF-módszerek alkalmazása a vállalatértékelésben
- 2.2. A DCF-modellek alapja: a pénzáramok számításba vétele és a diszkontráta
- 2.3. Az alkalmazott DCF-módszerek
- 2.4. A CCF-módszer, valamint a DCF-módszerek összehasonlító elemzése
- 2.5. A DCF-alapú értékelés paramétereinek, a pénzáramokat meghatározó paramétereknek az előrejelzése
- 2.6. A historikus adatok aktualizálása, korrekciója, normalizálása
- 2.7. A pénzáramok előrejelzése és az előrejelzés felülvizsgálata, ellenőrzése
- 2.8. Eset – Az MTelekom pénzáramának előrejelzése a növekedési (explicit) időszakra
- 2.9. A tőkeköltség előrejelzése
- 2.10. Eset – MTelekom tőkeköltségének becslése
- 2.11. A tőkeköltséget alakító egyéb paraméterek
- 2.12. A maradványérték becslése
- 2.13. Az értékelés lezárása
- 2.14. Eset – MTelekom értékelésének lezárása
- 2.15. Kiegészítő megjegyzés az újonnan befektetett tőke nyereségéről
- 3. Egyéb vállalatértékelési módszerek
- 3.1. Relatív értékelés módszere
- 3.2. Vállalatértékelés reálopciós módszerrel
- 3.3. Eszközalapú értékelés
- 4. Felhasznált irodalom
- 5. Mellékletek
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2026
ISBN: 978 963 664 109 2
Mennyit ér egy vállalat, de feltehetjük ezt a kérdést a háztartásunk vagy a vizsgált vállalat eszközportfóliójának bármely elemére. A hétköznapi gondolkodásban a válasz erre, hogy „amennyit adnak érte”. Ez a megfogalmazás nem ismeri az ár és értékfogalom különbségét, illetve ettől a lényeges különbségtől eltekintve, egy ex post megfigyelhető tartalmat ad a vállalati értéknek. A vállalatértékelés legtöbb esetben valamilyen tranzakcióhoz kapcsolódik, ennek következtében szükséges, hogy a szereplők az ügylet lebonyolítása előtt(ex ante) olyan vállalati értékkel bírjanak, amelyben pl. a potenciális vevők megfogalmazzák azokat a várakozásaikat, amelyek alapján az általuk megadható maximális árat rendelik – a meghatározott vállalati érték alapján – az adott ügylethez. Egy másik megközelítésben annak az árnak a megragadására törekednek az érdekeltek a vállalatértékelés során, amely az adott piaci feltételek között az adott tranzakcióban várhatóan érvényesíthető. Miközben az érintettek szempontjából megfogalmazott értéktartalom mentén értékelünk, megismerkedünk az értékteremtés művészetével, és a könyv végén a teljesség kedvéért bemutatjuk az értékelés szerepét a pénzügyi nehézséggel küzdő vállalatok esetén.
Hivatkozás: https://mersz.hu/palinko-dulk-vallalatertekeles//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero