Pálinkó Éva, Dülk Marcell

Vállalatértékelés

Értékteremtés és értékrombolás

1.1.3. A funkcionális vállalatértékelés

A vállalatértékelés történetileg az objektív és szubjektív értékelés módszereit különbözteti meg. Ebbe a felosztásba illeszkedik az utóbbi évtizedekben megjelenő, de önálló fejlődési szakasznak nem tekintett ún. funkcionális vállalatértékelés (Matschke et al., 2010). A funkcionális vállalatértékelés a gyakorlatban jól hasznosítható értelmezése és alkalmazása a szubjektív vállalatértékelésnek. Ebben a felfogásban az előzőekben ismertetett értékfogalmak némi módosuláson mennek keresztül.

Az értékelés az, amikor az értékelés alanya által hozzárendelünk az adott objektumhoz, ez esetben törzsrészvényhez, vállalathoz vagy annak meghatározó részéhez egy pénz formájában meghatározott összeget. Az értékelés tárgya a vizsgálatunkban a vállalat egésze vagy annak meghatározó részei, figyelembe véve a termelési tényezők között fennálló szinergiát, a humán tőkét, a szervezeti tőkét stb. Az értékelés alanyai, akiknek a megbízásából az értékelő elvégzi az értékelést, a különböző értékelési helyzetekben azok a tárgyaló felek, akik részesei a megállapodáshoz vezető interperszonális konfliktushelyzetnek. Az eszköz értéke szubjektív, függ az adott értékelési alany preferenciarendszerétől, azt a hasznosságot fejezi ki, amelyet az adott értékelési alany tulajdonít neki, azaz egy dolognak (vállalatnak) csak egy értékelési alany által meghatározva létezik értéke.

Ennek értelmében az üzleti érték szubjektív érték, egy konkrét személy által egy konkrét döntési helyzetben meghatározott.

A funkcionális vállalatértékelés az értékelési cél által meghatározott szubjektív érték. Az adott cél, az értékelési helyzet és az értékelő személye meghatározza a megragadni kívánt értéktartalmat és az alkalmazandó értékelési módszert.

A funkcionális üzletértékelés értékkategóriái (Matschke et al., 2010):

A döntési érték a tranzakcióra való hajlandóság határát jelöli ki, azokat a szélső értékeket, amelyek közötti értékek az érdekeltek számára elfogadhatóak. Például egy felvásárlás esetén a felső árkorlát a vevő által meghatározott maximális ár, más néven befektetői (beruházási) érték, amely a célvállalat felvásárlását követően annak jövőbeli működéséből származó, a felvásárlás hatására bekövetkező többletpénzáram jelenértéke. Illetve az eladó által meghatározott minimális ár az az alsó korlát, amelyet az eladó alternatív költségként kalkulál. A vevő által meghatározott maximális érték, illetve az eladó által kalkulált minimális érték, amely a tranzakció olyan alsó és felső árkorlátja, amely korlátok között a tranzakció létrejötte esetén nem szenvednek veszteséget az érdekelt felek.

A választott bírósági érték az üzletértékelés eredménye mediációs funkció esetén. Az a kompromisszumos érték, amely nem sérti egyetlen érintett fél érdekét sem, összhangban van a felek döntési értékeivel, támogatja a tranzakció kompromisszumok melletti létrejöttét.
Az érvelési érték egyetlen, a konfliktusban lévő félre fókuszál. Míg a döntési funkció az egyes felek várakozásai alapján meghatározott határértékek meghatározását jelenti az értékelés során, addig az érvelési funkció a másik fél befolyásolására alkalmas eszköz.

A funkcionális érték és a piaci érték között lényeges eltérés van. A piaci értékelés a neoklasszikus idealizált modellvilágban tagadja az érték eltérését az ártól. Kiindulópont, hogy a piaci szereplők a feltételezett tökéletes piacon homogén árukkal, azonos áron kereskednek, a szereplők racionális döntéseket hoznak, teljes informáltság mellett, és nincs piaci erejük, árelfogadók. A piaci érték (= piaci ár) a tőzsdén megfigyelhető, a kereslet-kínálat által meghatározott mérték, de például a bankalapú gazdaságokban a legtöbb vállalat nincs a tőzsdén, nem része a nyilvános kereskedésnek.

Összegezve, a funkcionális vállalatértékelés nem definiál új értékkategóriákat, a korábban bemutatott értékfogalmak felhasználásának célját jelöli. A döntési értéket az előzőekben mint befektetési/beruházási értéket definiáltuk, amelyet az adott értékelő versenyelőnyének, -hátrányának figyelembevételével határoznak meg, amely a felvásárlásra vonatkozó tárgyalási folyamatban mint érvelési érték jelenik meg. A tranzakciók tartalmát, az értékelési helyzeteket, a tranzakcióban érdekelteket figyelve számtalan értékfogalommal találkozunk, de az elnevezések sokfélesége mögött az általunk ismertetett belső érték (befektetési érték, valós piaci érték), likvidációs érték vagy könyv szerinti érték jelenik meg.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 109 2

Gazdaság ELTE GTK jegyzetek

Mennyit ér egy vállalat, de feltehetjük ezt a kérdést a háztartásunk vagy a vizsgált vállalat eszközportfóliójának bármely elemére. A hétköznapi gondolkodásban a válasz erre, hogy „amennyit adnak érte”. Ez a megfogalmazás nem ismeri az ár és értékfogalom különbségét, illetve ettől a lényeges különbségtől eltekintve, egy ex post megfigyelhető tartalmat ad a vállalati értéknek. A vállalatértékelés legtöbb esetben valamilyen tranzakcióhoz kapcsolódik, ennek következtében szükséges, hogy a szereplők az ügylet lebonyolítása előtt(ex ante) olyan vállalati értékkel bírjanak, amelyben pl. a potenciális vevők megfogalmazzák azokat a várakozásaikat, amelyek alapján az általuk megadható maximális árat rendelik – a meghatározott vállalati érték alapján – az adott ügylethez. Egy másik megközelítésben annak az árnak a megragadására törekednek az érdekeltek a vállalatértékelés során, amely az adott piaci feltételek között az adott tranzakcióban várhatóan érvényesíthető. Miközben az érintettek szempontjából megfogalmazott értéktartalom mentén értékelünk, megismerkedünk az értékteremtés művészetével, és a könyv végén a teljesség kedvéért bemutatjuk az értékelés szerepét a pénzügyi nehézséggel küzdő vállalatok esetén.

Hivatkozás: https://mersz.hu/palinko-dulk-vallalatertekeles//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero