Pálinkó Éva, Dülk Marcell

Vállalatértékelés

Értékteremtés és értékrombolás


2.11.2.3. Az ellenőrzési jogokhoz felszámított diszkont/prémium

Tőzsdén forgalmazott részvények esetén általában elemi tulajdoni hányad fölött rendelkezik a részvényesek tömege, így az egyes tulajdonosnak nincs befolyása a vállalat működésére, közösen gyakorolják az irányítást. Zárt körű társaságok esetén a tulajdonos egyben jellemzően a menedzser, ahol a tulajdonos abszolút irányítási, ellenőrzési joggal rendelkezik. A tulajdonos irányítási/ellenőrzési joga kiterjedhet:
  • a menedzsment összetételének megválasztására, megváltoztatására,
  • a stratégiára,
  • a szervezeti struktúrára,
  • az osztalékfizetésre, a finanszírozási gyakorlat kialakítására,
  • az egyes divíziók felszámolására/fejlesztésére stb.
 
Kérdés, hogy a vizsgált tranzakció során a megvásárolni kívánt tulajdoni hányad / részvénycsomag egyben az irányítási/kontrolljogok megszerzésével is jár-e vagy sem. Más-más értéket képviselhet az ellenőrző részesedést biztosító és az ellenőrzést nem biztosító hányad. A többségi tulajdonrész megszerzése kevésbé kockázatos az ellenőrzési/irányítási jog birtoklása következtében, mint egy kisebbségi tulajdonrész megszerzése esetén. Természetesen ez a kérdés az első nyilvános kibocsátás esetén is felmerül, nyilvános piacra lépési ajánlat keretében alacsonyabb áron forgalmazzák a szavazati jogot nem, vagy csak korlátozottan biztosító részvényeket.
 
48. táblázat: Részesedések prémiuma (kontrollszerzés esetén)
Kivásárlás éve
A kifizetett prémium átlaga, %
A kifizetett prémium mediánja, %
1998
23
,6
22
,7
1999
40
,0
28
,7
2000
35
,3
28
,9
2001
34
,1
25
,9
2002
33
,1
24
,6
2003
46
,2
33
,3
2004
28
,6
22
,5
2005
23
,1
16
,7
2006
23
,5
17
,2
Forrás: Pratt–Niculita, 2007, 392 alapján
 
Az ellenőrzési/irányítási jog megszerzéséhez kapcsolódó értékkorrekciót meghatározó paraméterek:
  • Az irányítási jog megszerzését követően várható értékváltozás mértéke. Amennyiben 1% szükséges az irányítási/ellenőrzési jog megszerzéséhez, amely a cégértéket 50%-kal képes növelni, a kontrollprémium értéke:
 
 
Az irányítási, ellenőrzési jog megszerzéséért felszámítható kontrollprémium e fenti példában 26,5% (Damodaran, 2006, 740).
  • A kontroll változásának valószínűsége, amelyet a következő tényezők alakíthatnak:
    • szétaprózott tulajdonlás esetén az új tulajdonos mekkora valószínűséggel tudja a választott értéknövekedést hozó stratégia mellé állítani a többieket,
    • vállalatfelvásárlás esetén a vállalati szabályozás miként formálja/korlátozza az irányítási/ellenőrzési jogok jövőbeli átrendeződésének esélyeit.
 
A prémiumok és diszkontok áttekintését követően fontos megvizsgálni ezek között a paraméterek között a multikollinearitás (a tényezőváltozók közötti lineáris kapcsolat) fennállását.
Merton (1987) szerint a CAPM elmélete és az empirikus tesztek ellentmondanak egymásnak. Míg a CAPM szerint az eszközök várható megtérülését kizárólagosan a szisztematikus kockázat determinálja, addig az információhoz való hozzáférés korlátossága felülírja ezt az összefüggést. Ennek eredményeként az így létrejött portfólió különbözik a hatékony portfóliótól, és a várható hozama az egyes eszközöknek a következők szerint alakul:
  1. a szisztematikus kockázat függvényében növekvő,
  2. a nem teljes diverzifikáltság miatti reziduális kockázat függvényében növekvő,
  3. a vállalati mérettel csökkenő,
  4. és az illikviditás mértékével növekvő.
 
A négy paraméter elvárt hozamra gyakorolt hatását a fentiekben áttekintettük. Merton meglátása szerint a négy hatást együtt kell vizsgálni. Tinic és West (1984) az 1–3. paraméter együttes hatását vizsgálta az elvárt hozamra, és megállapította, hogy általában csak az 1-es, a szisztematikus kockázat hatása kimutatható. Azok az eszközárazási modellek, amelyek az illikviditási hatásra fókuszálnak, az Amihud és Mendelson (1989) által javasolt bid-ask spread mértékét használják a likviditás mérőszámaként. A piacon megfigyelhető elvárt hozamok a bid-ask spread függvényében emelkednek, magasabb prémiummal kalkulálja a befektető azt az eszközt, amelynek hosszabb a tartási periódusa. Ezt az eredményt alátámasztották az empirikus tesztek, amelyek erős, szignifikáns kapcsolatot mutattak ki a spread hatás és a részvénymegtérülés között. A bid-ask spread negatívan korrelál a vállalati mérettel, a nyilvános és hozzáférhető információk mértékével, és ezen keresztül a reziduális kockázat mértékével (amely tükrözi a választ a vállalatspecifikus információkra, és pozitív összefüggésben van a bennfentes kereskedelemmel).
Összegezve, számos egymással összefüggő változót teszteltek az elméleti kutatók, és megfigyelték ezek részvényhozamokkal való összefüggését. Miután ezeket a részvényhozammal jól korreláló paramétereket önmagukban vizsgálták, így az a gyakorlat, amely mind a 4 paramétert figyelembe veszi az elvárt hozam meghatározásánál, rossz eredményre vezet. Amihud és Mendelson (1989) vizsgálatának eredménye, hogy a várható hozam a bid-ask spreaddel együtt nő, de nem igazolja a reziduális kockázat és a mérethatás a likviditásból származó többlethozamon felüli hozamelvárás-növekedést. Amihud és Mendelson szerint a cégspecifikus jellemzők szignifikánsak a spreaddel, és így a vállalati várható hozamokkal.
A hazai gyakorlatban a vállalatértékelés során jellemzően az illikviditási diszkont helyett a méretprémiummal számolnak az elemzők, továbbá adott esetben figyelembe veszik a fentiekben nem vizsgált ellenőrzési jogokért felszámított prémiumot.
 

Vállalatértékelés

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 109 2

Mennyit ér egy vállalat, de feltehetjük ezt a kérdést a háztartásunk vagy a vizsgált vállalat eszközportfóliójának bármely elemére. A hétköznapi gondolkodásban a válasz erre, hogy „amennyit adnak érte”. Ez a megfogalmazás nem ismeri az ár és értékfogalom különbségét, illetve ettől a lényeges különbségtől eltekintve, egy ex post megfigyelhető tartalmat ad a vállalati értéknek. A vállalatértékelés legtöbb esetben valamilyen tranzakcióhoz kapcsolódik, ennek következtében szükséges, hogy a szereplők az ügylet lebonyolítása előtt(ex ante) olyan vállalati értékkel bírjanak, amelyben pl. a potenciális vevők megfogalmazzák azokat a várakozásaikat, amelyek alapján az általuk megadható maximális árat rendelik – a meghatározott vállalati érték alapján – az adott ügylethez. Egy másik megközelítésben annak az árnak a megragadására törekednek az érdekeltek a vállalatértékelés során, amely az adott piaci feltételek között az adott tranzakcióban várhatóan érvényesíthető. Miközben az érintettek szempontjából megfogalmazott értéktartalom mentén értékelünk, megismerkedünk az értékteremtés művészetével, és a könyv végén a teljesség kedvéért bemutatjuk az értékelés szerepét a pénzügyi nehézséggel küzdő vállalatok esetén.

Hivatkozás: https://mersz.hu/palinko-dulk-vallalatertekeles//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave