Pálinkó Éva, Dülk Marcell

Vállalatértékelés

Értékteremtés és értékrombolás


2.12.1. A maradványérték paramétereinek előrejelzése

A maradványérték előrejelzése során a növekedési periódust követő időszakban a vállalat teljesítményét egyszerűsítő feltételezések mellett becsüljük. Ez teszi lehetővé a technikailag végtelen számú perióduson keresztül megjelenő pénzáram örökjáradékként vagy növekvő tagú örökjáradékként történő azonosítását.
Ahhoz, hogy a gyors növekedés (explicit) időszakát leválasszuk az azt követő stabil növekedés (implicit) időszakáról, az értékképző paramétereknek a – két jól elkülönített periódusra vonatkozó – jellegzetességeit kell összegezni. (Az explicit periódus értékparamétereinek jellemzőit a 2.5.1. fejezetben már sorra vettük.)
A stabil növekedési időszak várható pénzáramának jelenértékét végtelen periódusszámon keresztül, növekvő tagú örökjáradékként vagy örökjáradékként értelmezzük.
 
 
 
Ez az értelmezés a Gordon-modell nyomán leegyszerűsíti a TV- (= Terminal Value) periódus paramétereinek előrejelzését mind a paraméterek száma, mind a paraméterek jellemzői tekintetében.
Az implicit periódus időszakában a vállalatok gyakran az iparági értékparaméterek átlagos szintjén működnek.
  • Gyakori feltételezés, hogy a meglévő befektetett tőkére jutó hozam (ROIC) állandó, amely a vállalati tőkeköltséggel (WACC), az elvárt hozammal egyező. Korábban rögzítettük, hogy az újrabefektetés hozamának összhangban kell lennie a várható vállalati versenyelőnyök létével. A vállalatok versenyelőnye azonban előbb-utóbb megszűnik, ennek eredményeként eltűnik a normál profitot meghaladó hozam, és a legtöbb vállalat az elvárt hozammal egyező hozamot képes realizálni. Ez esetben tehát a stabil növekedés időszakában a vállalat a befektetéseit a normál hozam követelményének megfelelően működteti. A befektetett tőke hozama egyenlő a tőkeköltséggel (ROIC = WACC), a gazdasági profit nulla.
  • Miután a verseny előbb-utóbb megszünteti a normál profit feletti hozamot, a vállalat az implicit periódusban nem termel gazdasági profitot, azaz nincs értékteremtés, ennek következtében pedig az értékmaximalizáló tulajdonos kivonja a működési pénzáram egyre nagyobb hányadát az adott vállalatból, így nincs számottevő újrabefektetés ( sem. A tulajdonos befekteti a kivont pénzáramot (FCFE) máshol, olyan befektetésekbe, amelyek várhatóan gazdasági profitot hoznak. Ennek értelmében az újrabefektetési ráta (K) nulla vagy alacsony, a stabil növekedési ütemnek megfelelő.
  • A vállalat ebben az időszakban a működési pénzáramnak (NOPLAT) ugyanakkora hányadát fekteti be évről évre. Az explicit periódushoz képest alacsonyabb növekedési ütem alacsonyabb befektetést igényel. Az alacsonyabb befektetési cash flow növelően hat az FCFF-re, ugyanakkor az újrabefektetés csökkenő mértéke a NOPLAT-növekedés ütemét csökkenti.
  • Kevés vállalat tud a gazdaságnál – amelynek része – gyorsabb ütemben növekedni hosszú távon. Ennek következtében a növekedési ütem (g) nem haladhatja meg a gazdaság egészének növekedési ütemét (más megközelítésben az ágazat várható átlagos növekedési ütemét).1 (A reál kockázatmentes hozam a gazdaság növekedési üteméhez igazodik.)2
  • A fenti három paraméterre megfogalmazott ismert összefüggés
 
 
lehetővé teszi két könnyen meghatározható paraméter függvényében a harmadik meghatározását.
  • A stabil növekedés üteme alapvetően befolyásolja a vállalat értékét, amelynek hatását ellensúlyozza a vele együtt mozgó újrabefektetési ráta, illetve amelynek értékre gyakorolt hatását kioltja a normál profit melletti újrabefektetés.
 
Ezzel kijelöltük azokat a legfontosabb paramétereket, amelyek alakítják a DCF-modellek alkalmazása esetén a maradványérték (TV) képletének számlálóját. A továbbiakban az a kérdés, hogy miként alakul a tőkeköltség (WACC) a stabil növekedés időszakában. A WACC alapesetben hosszú távon fenntartható áttételen (D/E) és iparági üzleti kockázaton alapul.
  • Az érettebb cégek hitelfelvevő képessége jellemzően magasabb, mint a gyors növekedési periódusukat élő vállalatoké, így az explicit periódushoz képest módosulhat a tőkeáttétel és ennek következtében a tőkeköltség. Jellemzően az ágazati átlagos D/E arányt, valamint tőkeköltséget tartjuk az implicit periódusban irányadónak. (Az implicit periódusban stabil, fenntartható, jellemzően ágazati finanszírozási szerkezet mellett feltételezzük, hogy az üzleti kockázat hasonlóan az ágazati jellemzőket viseli.)
  • Az implicit periódusban a tulajdonosi pénzáram jellemzően emelkedik, aminek hatására csökken a nemfizetés kockázata és a hitel tőkeköltsége.
  • A fiatal, gyors növekedést mutató vállalatok β-ja magasabb lehet, míg a stabil növekedési pályán haladó vállalatok bétája jellemzően alacsonyabb, az iparági átlaghoz vagy akár a részvénypiac egészéhez közeli bétaértéket vesz föl.3
1 Más megközelítésben az értékelés során alkalmazott kockázatmentes kamatlábat, amely kockázatmentes reálhozam a gazdaság növekedési üteméhez igazodik.
2 A nem pénzügyi vállalkozások bevételnövekedésének átlagos (medián) értéke 1963 és 2007 között 5,4%. Érdemes megemlíteni, hogy a reál GDP éves növekedési üteme ez alatt az időszak alatt az USA-ban 3,2% (Koller et al., 2010, 93–94).
3 Az amerikai vállalatok 2/3-nak bétája 0,8–1,2 közé esik (Damodaran, 2006, 321). Ez tekinthető a stabil növekedés időszakát jellemző béták tartományának.

Vállalatértékelés

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 109 2

Mennyit ér egy vállalat, de feltehetjük ezt a kérdést a háztartásunk vagy a vizsgált vállalat eszközportfóliójának bármely elemére. A hétköznapi gondolkodásban a válasz erre, hogy „amennyit adnak érte”. Ez a megfogalmazás nem ismeri az ár és értékfogalom különbségét, illetve ettől a lényeges különbségtől eltekintve, egy ex post megfigyelhető tartalmat ad a vállalati értéknek. A vállalatértékelés legtöbb esetben valamilyen tranzakcióhoz kapcsolódik, ennek következtében szükséges, hogy a szereplők az ügylet lebonyolítása előtt(ex ante) olyan vállalati értékkel bírjanak, amelyben pl. a potenciális vevők megfogalmazzák azokat a várakozásaikat, amelyek alapján az általuk megadható maximális árat rendelik – a meghatározott vállalati érték alapján – az adott ügylethez. Egy másik megközelítésben annak az árnak a megragadására törekednek az érdekeltek a vállalatértékelés során, amely az adott piaci feltételek között az adott tranzakcióban várhatóan érvényesíthető. Miközben az érintettek szempontjából megfogalmazott értéktartalom mentén értékelünk, megismerkedünk az értékteremtés művészetével, és a könyv végén a teljesség kedvéért bemutatjuk az értékelés szerepét a pénzügyi nehézséggel küzdő vállalatok esetén.

Hivatkozás: https://mersz.hu/palinko-dulk-vallalatertekeles//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave