A piaci összehasonlító módszer a tőzsdén jegyzett hasonló vállalatok részvényárait és pénzügyi mutatóit vagy korábbi tranzakciók adatait használja fel

 

A piaci összehasonlító módszer, vagy más néven relatív, szorzószámon alapuló értékelés lényege, hogy a tőzsdén azonos paraméterekkel rendelkező vállalkozások részvényárainak (a korábbi tranzakciók árainak) és pénzügyi mutatóinak az összefüggéseit vetítjük az értékelt vállalkozásra. A relatív értékelés esetében az értékelés alapja, hogy az értékelő azt vizsgálja, hogy más hasonló eszközöket a piac hogyan áraz. A DCF-modellek mellett ez a vállalatértékelési módszer jelenik meg leggyakrabban az értékelésekben. Azonban fontos, hogy ezek nem egymást helyettesítő módszerek. Míg a DCF-modell a vállalat belső, fundamentális értékének, a relatív értékelés módszere a vállat piaci értékének, árának meghatározására alkalmas. A kétféle megközelítés tökéletes piaci árazódás esetén egyező értéket rendel a tulajdonosi tőke értékéhez. A belső, fundamentális értéktől való eltérése a relatív értékelési módszerrel meghatározott részvényesi tőke piaci értékének (árának) arra utal, hogy a piac általánosan alul- vagy túlértékelt, és/vagy a peer groupban szereplő vállalatokhoz képest áll fönn a vizsgált vállalat alul- vagy túlértékeltsége. Összegezve, míg a belső értékhez való igazodása az áraknak hosszú távon szükségszerű, a részvényesi tőke értéke és piaci ára a vizsgált időszakban ettől akár jelentős eltérést mutathat.

 

A relatív értékelés módszerének alkalmazása két pilléren áll: