3.1.3. A szorzószámok alkalmazása a vállalatértékelésben

Az értékelés folyamata. A szorzószámok alkalmazásának feltételei:

• Az adott ágazatra, üzletágra, tevékenységi körre vonatkozó olyan szorzószámot célszerű választani, amely erősen korrelál a vállalat/részvény értékének alakulásával.
• Célszerű meggyőződni arról, hogy az adott szorzószámot az összes érdekelt azonos módon definiálja. Pl. a P/E mutatónak számtalan változata (jelenlegi, előretekintő, görgetett, rendkívüli eredményeket figyelembe vevő stb.) létezik, vagy jelentős eltérés adódhat a könyv szerinti értéken alapuló szorzószámok esetében a csoport tagjainál alkalmazott eltérő tartalmú számviteli politika következtében.
• Minden szorzószám esetében a számlálót és nevezőt konzisztens módon kell meghatározni! Nem lehet például a számlálóban a saját tőkére, a nevezőben a teljes vállalatra vonatkozó adat. Nem mindegy, hogy melyik mutatót használjuk, ha az ágazati adatokból indulunk ki, és a vizsgált vállalat tőkeáttétele jelentősen eltér az ágazati átlagtól, például lényegesen alacsonyabb, akkor a P/EBITDA alapján alacsonyabb értéket delegálunk hozzá, mint a konzisztens V/EBITDA alapján.
• A szorzószám átlagos mértékének meghatározásánál ki kell szűrni a kiugró értékek torzító hatását, ezért a szorzószámok mediánjának a használata jellemző.

 

54. táblázat: Egy légi közlekedési vállalat értékének meghatározása a relatív értékelés módszerének alkalmazásával

Harvard (): . : . : /hivatkozas/m1009ve_2768/#m1009ve_2768 () Chicago . . . : . (: /hivatkozas/m1009ve_2768/#m1009ve_2768) APA (). . . (: /hivatkozas/m1009ve_2768/#m1009ve_2768) BibTeXEndNoteMendeleyZotero search

Forrás: Vajcs (2009) alapján

 

55. táblázat: Malév Ground Handling Zrt. üzleti értékének (e. Ft) meghatározása a relatív értékelés módszerével

Harvard (): . : . : /hivatkozas/m1009ve_2772/#m1009ve_2772 () Chicago . . . : . (: /hivatkozas/m1009ve_2772/#m1009ve_2772) APA (). . . (: /hivatkozas/m1009ve_2772/#m1009ve_2772) BibTeXEndNoteMendeleyZotero search

Forrás: Vajcs (2009) alapján

 

Ahogyan láttuk, hogy a DCF-modellek esetében milyen jelentőséggel bírnak az értékképző paraméterek a vállalat értékelésében, itt is meg kell ismerni (részben az összehasonlító csoport képzése, részben a kapott eredmények értelmezése, korrekciója miatt) az egyes szorzószámokat meghatározó paramétereket. (Pl. magas növekedési ütemű, alacsony kockázatú, magasabb pénzáramot termelő vállalatok magasabb szorzószámon forognak.) A DCF alapmodellje és a szorzószámok közötti összefüggés segít a szorzószámok alakulását meghatározó paraméterek azonosításában. A szorzószámokat alakító paraméterek azonosítása azért lényeges, mert így tudjuk, hogy melyek azok a változók, amelyek az iparág, illetve a tőzsdére vezetett vállalat szorzószámai között az eltérést okozzák. Ha ezt az összefüggést nem ismerjük, akkor azt gondolhatjuk, hogy egy 8-as P/E rátával rendelkező vállalat olcsóbb, mint egy 12-es, pedig lehetséges, hogy a különbség oka az, hogy az utóbbi növekedési üteme magasabb.1

A fenti összefüggésből tudjuk, hogy a magasabb növekedési ütem magasabb P/E mutatót eredményez, de ez nem elegendő annak megállapításához, hogy a P/E alapján értékelt vállalat – amelyről tudjuk, hogy az iparági növekedéshez képest kétszer akkora a növekedése – mekkora értékkel bír az ágazati P/E alapon meghatározott értékhez képest. Ehhez ismerni kell, hogy a P/E mutató milyen érzékenyen reagál a növekedési ütem (illetve a szorzószámot meghatározó egyéb paraméterek) változására.

 

1

Amennyiben a vállalati és az iparági szorzószámok eltérését nem tudjuk megindokolni, illetve a paraméterekben megmutatkozó különbségek elhanyagolhatók, akkor egy tőzsdei vállalat értékelésekor ezt a helyzetet úgy tekintjük, hogy amennyiben a vállalat P/E mutatója magasabb az átlagnál, akkor a vállalat túlértékelt, ellenkező esetben alulértékeltnek minősíthető.

Tartalomjegyzék

• Vállalatértékelés
• Impresszum
• chevron_right1. Bevezetés
  • chevron_right1.1. A vállalati érték
    • 1.1.1. A vállalatértékelés, értékkategóriák
    • 1.1.2. Az értékelés célja, módszerei
    • 1.1.3. A funkcionális vállalatértékelés
    • 1.1.4. A vállalatértékelés módszerei
• chevron_right2. DCF-alapú vállalatértékelési módszerek
  • chevron_right2.1. DCF-módszerek alkalmazása a vállalatértékelésben
    • 2.1.1. A vállalatértékelés DCF-modellje
    • 2.1.2. Az értékelés tárgya
    • 2.1.3. A DCF-alapú vállalatértékelés folyamata
  • chevron_right2.2. A DCF-modellek alapja: a pénzáramok számításba vétele és a diszkontráta
    • chevron_right2.2.1. Cash flow kimutatás
      • 2.2.1.1. A szabályozott cash flow kimutatás
      • 2.2.1.2. Az FCFF levezetésére szolgáló kimutatás
      • 2.2.1.3. Eset – MTelekom historikus pénzáramának (FCFF/FCFE) meghatározása
    • chevron_right2.2.2. Alkalmazott diszkontráták – elvárt hozam, tőkeköltség
      • 2.2.2.1. Miller–Modigliani-tételek
      • 2.2.2.2. Részvényesi tőke értéke, elvárt hozama, kockázata és a tőkeáttétel az MM-feltételek módosítása esetén
  • chevron_right2.3. Az alkalmazott DCF-módszerek
    • 2.3.1. APV-módszer (Adjusted Present Value)
    • 2.3.2. FCFF/WACC-módszer
    • 2.3.3. EVA-módszer
    • 2.3.4. DDM-modell
    • 2.3.5. ECF-módszer
  • chevron_right2.4. A CCF-módszer, valamint a DCF-módszerek összehasonlító elemzése
    • 2.4.1. Az APV- és a CCF-módszer
    • 2.4.2. Mikor milyen módszert válasszunk az értékeléshez?
    • 2.4.3. FCFF és EVA
    • 2.4.4. FCFF és DDM, ECF
  • chevron_right2.5. A DCF-alapú értékelés paramétereinek, a pénzáramokat meghatározó paramétereknek az előrejelzése
    • 2.5.1. Az értékvezérlők azonosítása
    • chevron_right2.5.2. Az explicit előrejelzési időszak hosszának megválasztása
      • 2.5.2.1. Kitérő a növekedési periódus hosszának meghatározásához
  • chevron_right2.6. A historikus adatok aktualizálása, korrekciója, normalizálása
    • 2.6.1. A múltbeli adatok aktualizálása
    • chevron_right2.6.2. A historikus adatok korrekciója
      • 2.6.2.1. Működési ráfordítások korrekciója
      • 2.6.2.2. Az egyes tételek értékének korrekciója
      • 2.6.2.3. Az eredmény menedzseléséből fakadó korrekciós követelmény
    • 2.6.3. A historikus adatok kisimítása, normalizálása
  • chevron_right2.7. A pénzáramok előrejelzése és az előrejelzés felülvizsgálata, ellenőrzése
    • 2.7.1. A vállalat stratégiai helyzete. A befektetett tőke hozama
    • chevron_right2.7.2. Az FCFF paramétereinek előrejelzése a növekedési periódusra
      • 2.7.2.1. A növekedési ütem meghatározása
      • 2.7.2.2. A befektetési cash flow nagyságának előrejelzése
      • 2.7.2.3. Egyéb tételek előrejelzése
    • 2.7.3. Az előrejelzés valószerűségének ellenőrzése
  • chevron_right2.8. Eset – Az MTelekom pénzáramának előrejelzése a növekedési (explicit) időszakra
    • 2.8.1 A historikus értékparaméterek meghatározása, elemzése
    • 2.8.2. Az MTelekom értékparaméterei iparági összehasonlításban
    • 2.8.3. Az FCFF előrejelzése a növekedési (explicit) periódusra
  • chevron_right2.9. A tőkeköltség előrejelzése
    • chevron_right2.9.1. A tulajdonos elvárt hozama, a tőkeköltség
      • 2.9.1.1. Kockázatmentes kamatláb
      • 2.9.1.2. Részvénypiaci kockázati prémium
      • 2.9.1.3. Béta előrejelzése
    • 2.9.2. A hitelező elvárt hozama
    • chevron_right2.9.3. Egyéb paraméterek becslése a tőkeköltséghez
      • 2.9.3.1. Adókulcs becslése
      • 2.9.3.2. A vállalat finanszírozási szerkezete
    • 2.9.4. Összegzés: a WACC meghatározása
  • chevron_right2.10. Eset – MTelekom tőkeköltségének becslése
    • chevron_right2.10.1. A tulajdonosi tőkeköltség becslése
      • 2.10.1.1. Kockázatmentes hozam előrejelzése
      • 2.10.1.2. Átlagos piaci kockázati prémium (MRP, alapprémium) és országkockázati prémium (CRP)
      • 2.10.1.3. A saját tőke releváns kockázati mérőszámának, a bétának (β) az előrejelzése
    • 2.10.2. Hitel tőkeköltsége
    • 2.10.3. WACC becslése
  • chevron_right2.11. A tőkeköltséget alakító egyéb paraméterek
    • 2.11.1. Országkockázat
    • chevron_right2.11.2. Egyéb prémiumok és diszkontok
      • 2.11.2.1. Méretprémium (size-effect)
      • 2.11.2.2. A likviditáshiány miatti kockázati prémium
      • 2.11.2.3. Az ellenőrzési jogokhoz felszámított diszkont/prémium
  • chevron_right2.12. A maradványérték becslése
    • 2.12.1. A maradványérték paramétereinek előrejelzése
    • chevron_right2.12.2. A maradványérték becslésének módszerei
      • 2.12.2.1. Maradványérték becslése az FCFF-modell alkalmazásával
      • 2.12.2.2. A maradványérték becslése a gazdasági profit (EVA-) módszerrel
      • 2.12.2.3. Nem DCF-alapú módszerek
      • 2.12.2.4. A maradványérték meghatározása
  • 2.13. Az értékelés lezárása
  • 2.14. Eset – MTelekom értékelésének lezárása
  • 2.15. Kiegészítő megjegyzés az újonnan befektetett tőke nyereségéről
• chevron_right3. Egyéb vállalatértékelési módszerek
  • chevron_right3.1. Relatív értékelés módszere
    • 3.1.1. Az összehasonlító vállalatok csoportjának kijelölése
    • chevron_right3.1.2. A leggyakrabban használt szorzószámok
      • 3.1.2.1. Eredményalapú szorzószámok
      • 3.1.2.2. Könyv szerinti értéken alapuló szorzószámok
      • 3.1.2.3. Bevételalapú és iparág-specifikus szorzószámok
    • 3.1.3. A szorzószámok alkalmazása a vállalatértékelésben
    • 3.1.4. A relatív értékelés jelentősége, potenciális csapdák
  • 3.2. Vállalatértékelés reálopciós módszerrel
  • 3.3. Eszközalapú értékelés
• 4. Felhasznált irodalom
• chevron_right5. Mellékletek
  • 5.1. 1. melléklet
  • 5.2. 2. melléklet
  • 5.3. 3. melléklet

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 109 2

Mennyit ér egy vállalat, de feltehetjük ezt a kérdést a háztartásunk vagy a vizsgált vállalat eszközportfóliójának bármely elemére. A hétköznapi gondolkodásban a válasz erre, hogy „amennyit adnak érte”. Ez a megfogalmazás nem ismeri az ár és értékfogalom különbségét, illetve ettől a lényeges különbségtől eltekintve, egy ex post megfigyelhető tartalmat ad a vállalati értéknek. A vállalatértékelés legtöbb esetben valamilyen tranzakcióhoz kapcsolódik, ennek következtében szükséges, hogy a szereplők az ügylet lebonyolítása előtt(ex ante) olyan vállalati értékkel bírjanak, amelyben pl. a potenciális vevők megfogalmazzák azokat a várakozásaikat, amelyek alapján az általuk megadható maximális árat rendelik – a meghatározott vállalati érték alapján – az adott ügylethez. Egy másik megközelítésben annak az árnak a megragadására törekednek az érdekeltek a vállalatértékelés során, amely az adott piaci feltételek között az adott tranzakcióban várhatóan érvényesíthető. Miközben az érintettek szempontjából megfogalmazott értéktartalom mentén értékelünk, megismerkedünk az értékteremtés művészetével, és a könyv végén a teljesség kedvéért bemutatjuk az értékelés szerepét a pénzügyi nehézséggel küzdő vállalatok esetén.

Hivatkozás: https://mersz.hu/palinko-dulk-vallalatertekeles//