Pálinkó Éva, Dülk Marcell

Vállalatértékelés

Értékteremtés és értékrombolás


3.2. Vállalatértékelés reálopciós módszerrel

Az opcióárazási modellek a hagyományos DCF-modellek olyan változatai, amelyek figyelembe veszik a vezetői döntésekben rejlő – a stratégiai, működési rugalmassághoz kapcsolódó – értékképző paramétereket. A mereven alkalmazott NPV-számítás rendre alulértékeli az eszközöket, mert nem veszi figyelembe a projekt elindítását még megelőző és/vagy a projekt futamideje alatt felmerülő, vállalati döntésben rejlő lehetőségeket. Az a vállalat, amely képes a beruházásokban rejlő opciók figyelembevételére, kitágítja az üzleti lehetőségek értékelésének határait. Az opciós elemek felismerése és értékelése lehetővé teszi ugyanis a vállalat számára a későbbi „lehetőségekben”, „mozgástérben” rejlő érték számszerűsítését.
A reálopciók (Bélyácz, 2011, 228) legfontosabb „üzenete”, hogy a projekt/vállalat értéke nemcsak a projekt megvalósításának pillanatában, a hagyományos DCF-módszer alapján meghatározott értéket, hanem a döntés meghozatalához kapcsolható különböző opciók értékét is magában foglalja. Mindez azt is jelenti, hogy amennyiben nem számolunk a projektekben rejlő opciós lehetőségekkel, elszalaszthatunk értéknövekedést eredményező projekteket.
Amennyiben az opciók vállalatértékelésben történő alkalmazására fókuszálunk, meg kell különböztetni az eszközoldali opciókat a tőkeköltséget alakító opcióktól (Copeland et al., 1999, 15. fejezet). A mérleg forrásoldalán található opciókban, mint például az átváltható kötvényben, átváltható elsőbbségi részvényben rejlő lehetőségek könnyen, mindenki számára felismerhetők, hasonlóan azok az opciós utalványok, amelyek lehetővé teszik a birtokos számára, hogy részvényeket vásároljanak előre meghatározott feltételek mellett. Ezek, mint vételi opciók, a kiíró vállalatra olyan kötelezettséget rónak, hogy amennyiben az opció vevője, az átváltható kötvény, átváltható elsőbbségi részvény vagy a részvényutalvány tulajdonosa élni kíván vételi jogával, a vállalatnak kötelessége a részvényeket az előre meghatározott átváltási arány vagy árfolyam mellett rendelkezésére bocsátani. Míg a vállalat értékére az eszközoldali vételi opciók növelően hatnak (miután a vállalat az opció vevője, és pozitív belső érték mellett él csak opciós jogával), az előzőekben említett forrásoldali opciók, ahol a vállalat a kötelezett, a vállalat/részvények értékét csökkentő tételek.
 

Vállalatértékelés

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 109 2

Mennyit ér egy vállalat, de feltehetjük ezt a kérdést a háztartásunk vagy a vizsgált vállalat eszközportfóliójának bármely elemére. A hétköznapi gondolkodásban a válasz erre, hogy „amennyit adnak érte”. Ez a megfogalmazás nem ismeri az ár és értékfogalom különbségét, illetve ettől a lényeges különbségtől eltekintve, egy ex post megfigyelhető tartalmat ad a vállalati értéknek. A vállalatértékelés legtöbb esetben valamilyen tranzakcióhoz kapcsolódik, ennek következtében szükséges, hogy a szereplők az ügylet lebonyolítása előtt(ex ante) olyan vállalati értékkel bírjanak, amelyben pl. a potenciális vevők megfogalmazzák azokat a várakozásaikat, amelyek alapján az általuk megadható maximális árat rendelik – a meghatározott vállalati érték alapján – az adott ügylethez. Egy másik megközelítésben annak az árnak a megragadására törekednek az érdekeltek a vállalatértékelés során, amely az adott piaci feltételek között az adott tranzakcióban várhatóan érvényesíthető. Miközben az érintettek szempontjából megfogalmazott értéktartalom mentén értékelünk, megismerkedünk az értékteremtés művészetével, és a könyv végén a teljesség kedvéért bemutatjuk az értékelés szerepét a pénzügyi nehézséggel küzdő vállalatok esetén.

Hivatkozás: https://mersz.hu/palinko-dulk-vallalatertekeles//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave